A kutatás azonban arra is felhívja a figyelmet: a társadalmi mélystruktúrákban növekvő elégedetlenség politikai cselekvés formájában továbbra sem jelenik meg a 15–29 éves korosztályban. Az 1981–96 között született, úgynevezett Y-generáció politikához és közélethez való viszonyát jellemzi, hogy harmaduk számára teljesen mindegy, demokráciában vagy diktatúrában él-e (a válaszlehetőség úgy hangzott: „a hozzám hasonlók számára az egyik rendszer olyan, mint a másik”).

A kutatás során nyolcezer fiatalt kérdeztek meg 2012 szeptembere és novembere között, a válaszadók között pedig mindössze 40 százalék volt azok aránya, akik szerint a demokrácia minden más politikai rendszernél jobb. A demokratikus szocializáció erős hiányosságaira utal, hogy a megkérdezettek 24 százaléka nem tudott vagy nem akart válaszolni, a fiatalok öt százaléka pedig bizonyos körülmények között jobbnak tartja a diktatúrát, mint a demokráciát.

Mindez nyilván nem független a demokratikus intézményrendszer szereplői iránti bizalom nagymértékű hiányától. A négyévente megismételt korábbi ifjúságkutatásokhoz képest nagyot zuhant az államfő és az Alkotmánybíróság iránti bizalom (-18, illetve -12), romlást mutat az egyházak (-14) és a helyi polgármesterek (-5) megítélése, és tovább csökkent az Országgyűlés és a kormány iránti bizalom (-22,4, illetve -40). A pozitív tartományban tulajdonképpen csupán a rendőrség, a bíróságok és honvédség maradt.

A kutatás rávilágított a fiatalok politika iránti érdeklődésének drasztikus csökkenésére is. Korábban 30 százalék körül mozgott a politika iránt közepesen és kilenc százalék körül a nagyon érdeklődők aránya. Az értékek 2012-re minden korábbit alulmúlva, rendkívüli mértékben csökkentek: a megkérdezettek 57 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem érdekli a politika, és alig két százalékuk számolt be a politika iránti fokozott érdeklődésről. Ebben politikai orientáció szerint sincs lényeges különbség: hasonló arányban mutatnak fokozott érdeklődést a bal-jobb skálán önmagukat jobbra és balra helyezők, a liberális-konzervatív skálán pedig kis különbséggel a liberális oldal felé billen a mérleg (kilenc százalék szemben a hét százalékkal). Jelentős különbség csak a radikális-mérsékelt skálán mutatkozik (15-6 százalék a radikálisok javára).

Mindezek után nem meglepő, hogy a fiatalok több mint fele nem is menne el szavazni: 30 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy valószínűleg részt venne a választásokon, 19 százalékuk tekinthető biztos szavazónak. Az adatok a 2008-as ifjúságkutatás eredményeivel összevetve a részvételi hajlandóság csökkenését jelzik: akkor a megkérdezettek 34 százaléka nyilatkozott úgy, hogy biztosan szavazna, és a mostani 25 százalékkal szemben csak 16 százalékuk jelentette ki határozottan, hogy semmiképp sem adná le a voksát.

Székely Levente, a vizsgálatot szervező Kutatópont kutatási igazgatója – a két világháború között élt fiatalokra utalva – új csendes generációnak nevezte a mostani 15–29 éveseket.

– A mai fiatalok azonban nem azért csendesek, mert úgy fogadják el a status quót, hogy bíznak a társadalmi intézményekben; épp ellenkezőleg, bizalmatlanok irántuk, de nem tudnak vagy nem akarnak jobbat. Elfogadják ugyan a fennálló helyzetet, de ki is vonják magukat belőle, nem szerveződnek, nem aktívak, nem szólnak bele, és nem is hiszik, hogy beleszólhatnak a folyamatokba – mutatott rá.

Ugyanakkor egyre romlik a társadalmi közérzetük. Az ország gazdasági helyzetének romlását érzékeli a válaszadók háromnegyede, és 69 százalékuk ítélte egyre rosszabbnak családja életszínvonalát is. A korábbi adatokkal összevetve a fiatalok jövőképében is erőteljes romlás következett be: 58 százalékuk szerint a gazdaság teljesítménye hanyatlani fog, családjuk helyzetének rosszabbodását 51 százalékuk várja. A fiatalok számára a legnagyobb problémát a bizonytalan, kilátástalan jövő és a létbizonytalanság (16, illetve 10 százalék), valamint a munkanélküliség (15 százalék) jelenti.

Zuhant a Fidesz népszerűsége

A fiatalok kétharmada nem válaszolt érdemben arra a kérdésre: „Melyik párt listájára szavazna?” A kutatók szerint ez egyértelműen jelzi: a fiatalok körében a hagyományos pártokból és a pártpolitikából való kiábrándultság a domináns attitűd. A pártpreferenciáját bevalló, rendkívül szűk, de politikailag aktív rétegen belül a Fidesz támogatottsága 40 százalék, a Jobbik 29, az MSZP 17, az LMP 11, a DK háromszázalékos támogatottságot élvez. A Fidesz fiatal korosztályokon belül mért rendkívüli népszerűsége a magyar politika két évtizedes trendje volt, az ifjúságkutatások történetében most először csökkent a párt népszerűsége: több mint 26 százalékot. Kismértékben folytatódott az MSZP fiatalok közötti visszaszorulása, az LMP viszont kétszer nagyobb támogatottságot élvez a 15–29 év közötti korosztályban, mint a teljes lakosság körében.