De milyen áron? Az FCSM 25 évre kötött privatizációs szerződésének 2022-es lejártakor cirka 17-19 milliárdot kellene fizetnie Budapestnek az eladott tulajdonrészért cserébe. A menedzsmentjogokkal megfejelt 25+1 százalékos részvényhányad most ennek a többszörösét éri. Korábban közreadott városvezetői számítások szerint a jelenlegi tulajdonosok akár az eladási ár tízszeresét is követelhetik. Tarlós István későbbi nyilatkozataiban már „csak” 70-100 milliárd forintra becsülte a várható vételárat. Üzleti körökben ennél kevesebbre, 20-40 milliárdra teszik az üzletrész értékét. A végleges eladási ár természetesen a tárgyalások függvénye, de a két külföldi befektető – a Berlinwasser Holding és a Veolia Environment – aligha hagyja magát aprópénzzel kifizetni, netán perrel megfélemlíteni. Ahhoz túlságosan kövér az aranytojást tojó tyúk.

Tarlós István már korábban bejelentette, hogy bíróságon támadják meg a privatizációs szerződés visszavásárlásról szóló passzusait. Kérdés, mire mennek. A hűtlen kezelés miatt indított nyomozás két év után sem hozott eredményt.

A francia és német befektetők két év alatt húsz százalékkal csökkentették az üzemeltetési költséget. Az ő elszámolásuk szerint eddig 19,4 milliárdot fektettek a cégbe. A privatizáció előtt jelentős veszteséggel működő cég 2000-re termőre fordult, és azóta minden évben nyereséggel zár. A profit arányában kifizetett osztalék 2000-ben még „csak” 2,5 milliárd forint volt, de évről évre nőtt. Az elmúlt években egyszer sem csökkent hárommilliárd alá. Ám ebből a fővárosi önkormányzat szinte semmit sem látott. A 2008-as évet kivéve – amikor 0,5 milliárd ütötte a városvezetés „markát” – egyetlen fillér osztalékot sem kapott.

Az FCSM másként „osztott vissza”. Az önkormányzat tulajdonában maradt ingatlanok és eszközök használatáért ugyanis a cég évi 1,8–5,3 milliárdot fizet a nyereség terhére. Csakhogy a második Orbán-kormány közműcégeket sújtó intézkedései nyomán a vállalatok nyeresége gyors olvadásnak indult, így veszélybe került a fővárosi apanázs, miközben a külföldi tulajdonosok osztaléka garantált. Még akkor is, ha a cég veszteségessé válna. Az 1997-es privatizációs szerződés ugyanis 2000-ig évi 18 százalékos fix hozamot, ezt követően pedig a 18 százalék inflációval növelt értékét biztosítja a befektetett tőke után. Lapunk információi szerint mindezek eredményeként 2010-ig cirka 30-35 milliárd forintot oszthatott el egymás között a német–francia befektetői konzorcium. Tavaly a 40 milliárd forintos árbevételt produkáló cég 8,4 milliárd forint adózás előtti eredményt ért el, amely után 3,8 milliárd forint osztalékot fizetett. Tarlós István már választási kampányában ígéretet tett a korábbi városvezetés privatizációs szerződéseinek felülvizsgálatára. S azt sem titkolta, hogy amit lehet, felbontanak. A szennyvíztisztító visszavásárlására vonatkozó közgyűlési döntés után megerősítette: „Ez csak az első lépés. A főváros minden vagyonelemet vissza kíván venni, ami az előző városvezetés kezéből kicsúszott. A városháza saját kézbe akarja venni stratégiai cégeinek menedzselését.”

17 MILLIÁRD

A 25 ÉVES privatizációs szerződés lejártakor, 2022-ben a fővárosnak 17-19 milliárdot kell fizetnie az FCSM részvényeiért, a mostani vételár akár 100 milliárd is lehet.