Istenigazából csak egy szabad téri főzőhelyre vágyik a kiskert végében, ahol lakótársaival szalonnát sütne és főzőcskézne. Elsősorban bográcsgulyást, mert az a kedvenc étele. Jelenleg a Heves megyei Bélapátfalvai Idősek, Fogyatékosok Otthona és Módszertani Intézetében, egy valahai laktanyaépületben él – nem csoda, hogy Száva István családiasabb otthonra vágyódik.

Az elmúlt hónapokban úgy tűnt, hogy neki (és sok száz, hozzá hasonlóan enyhén vagy középsúlyosan értelmi fogyatékos sorstársának) az Európai Unió és a magyar állam segítségével teljesül az álma. Magyarországon mintegy hétmilliárd forintból részben fölszámolják a nagy befogadóképességű, korszerűtlen gondozó intézeteket. Önellátásra képtelen embertársaink az intézetek lakói maradnának, de hat-huszonöt fős lakóházakba, lakóotthonokba és lakócentrumokba költöztetnék azokat, akik gondozói felügyelet mellett többé-kevésbé képesek ellátni magukat. A hétmilliárd forintból egymilliárd jutott Heves megyére, ahol Bélapátfalván, Szilvásváradon, Nagyvisnyón, Mónosbélben és Bükkszentmártonban alakítottak volna ki lakóotthonokat százötven fogyatékos számára. Az ügy Bélapátfalván már zátonyra futott: a kisváros lakosai úgy döntöttek, nem kérnek a fogyatékosokból. Hasonló ellenállás tapasztalható a Bélapátfalvával szomszédos Szilvásváradon is. A már említett Száva István még úgy tudja, hogy szilvásváradi lakóotthonba költözhet, ám úgy tűnik, a beruházásért felelős Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságnak a bélapátfalvai fiaskó után Szilvásváradon is visszavonulót kell fújnia. Szilvásváradiakkal beszélgetve kiderült: sokan attól tartanak, hogy elértéktelenednek a házaik, ha sérültek költöznek a szomszédságba. Ezt cáfolja Rédei Mária, akivel a bélapátfalvai intézetben megrendezett „családi napon” találkoztam. Az asszony gyermekei vakok. Ők is szeretnének Szilvásváradra költözni, és anyjuk szerint „furcsa, hogy az emberek az én vak gyermekeimtől félnek. Nem értem, miattuk miért esnének a szilvásváradi ingatlanárak”. Igaz, szimbolikus volt, hogy e családi napon Szilvásvárad és a fogyatékosok kapcsolata nagyon is harmonikusnak tűnt: a gondozottakat szilvásváradi lovas fogatokkal kocsikáztatták a kisvárosban…

A történet nem volna teljes politikai szál nélkül. A térség fideszes parlamenti képviselője, Horváth László kormánymegbízott az elmúlt hetekben átgondolhatta, hogy a botrány szavazatvesztést okozhat számára. Szeptember elsején úgy fogalmazott: „arra kéri Benedek Istvánt, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Heves megyei igazgatóját, hogy vizsgálja felül a benyújtott pályázatot az érintett települések, Szilvásvárad, Nagyvisnyó, Mónosbél, Bükkszentmárton önkormányzatainak és polgárainak bevonásával”. Öt nappal később már bekeményítetett: azt kérte Benedektől, hogy „módosítsa a pályázatot úgy, hogy Szilvásváradon ne vásároljanak ingatlanokat fogyatékosok elhelyezéséhez”. S hozzáfűzte: „nyomatékosan kérem egyúttal azt is, hogy mindez teljes körű tájékoztatás mellett, az érintett önkormányzatok, valamint a településeken élő emberek véleményének előzetes kikérésével és figyelembevételével történjen”.

Benedek Istvánnal beszélgetve úgy tűnt: jó szándékú, fölkészült ember, aki szerint a családias jellegű elhelyezés szolgálja leginkább a fogyatékosok javát. A félelmeket az igazgató érti, de nem osztja. Szerinte sokan az ismeretlentől rettegnek, pedig ha esélyt adnának a megismerkedésre, kiderülne: a sérültek ugyanolyan emberek, mint bárki más. Közölte: fontos tudni, hogy a lakóotthonokba költöző emberek kezét nem engedik el, 24 órás felügyelet alatt lesznek, s akinek az állapota romlana, azt visszaszállítják a bélapátfalvai intézetbe.

Szilvásváradon több mint háromszáz aláírást gyűjtöttek össze a projekt ellen, ami nem kevés: a szavazópolgárok száma mintegy ezeregyszáz. Szószólójuk a turisztikai vállalkozást üzemeltető ifj. Hócza László, aki azt mondta: a fogyatékosok érdekeit is nézi, márpedig a falu élénk turisztikája nem tesz jót a fogyatékosok idegeinek. Megjegyezte, hogy tudja, miről beszél, elvégre van egy intézetben élő, fogyatékos gyermeke. Amikor szóba került, hogy a fogyatékosoknak joguk van a szabad költözéshez, a 41 éves férfi ezt válaszolta: „ezt nem vitatja senki, de mások se vitassák el tőlünk a jogot, hogy véleményt mondjunk erről a beruházásról”. Mint fogalmazott: „két tűz között vagyok, ismerem a fogyatékos közeget, de szilvásváradi lévén, a falumat is, s biztos vagyok benne, hogy nem jó ötlet a projektet idehozni”.

Az ügyet napirendre vette szeptember 9-én a képviselő-testület, holott – mint Szaniszló László polgármester mondta – az önkormányzat nem illetékes a projektben, nem mondhatja meg, hogy ki költözhet a faluba, s ki nem. A képviselők szeptember 20-ig várnak választ Benedek Istvántól arra, hogy keres-e más helyszínt. Szaniszló szerint nem igaz, hogy nem látják szívesen a fogyatékosokat, a probléma inkább az: előzetesen semmiféle tájékoztatást nem kaptak a beruházásról. Hozzáfűzte: „a falu felbolydult méhkashoz hasonlít, bárhol járok, azt kérdezik tőlem, hogy jönnek-e a bolondok”. Nos, a kérdés politikai síkon már alighanem eldőlt: nem.