Hatból hárman szövetségben
Kérdésünkre az Autonómok első embere, Székely Tamás is hasonlóképpen nyilatkozott, aki leszögezte: két-három héten belül elkészülhet az integrációs folyamat konkrét menetrendje. Az egyesülési szándékot május 1-jén jelentették be, de szakszervezeti körökben is vannak, akik úgy látják, azóta nem sok minden történt. Az egyes konföderációk meghatározó vezetőinek közreműködésével integrációs bizottságot hoztak létre, ami egy szűkebb grémium, így valóban elképzelhető, hogy az érdekképviseletek tagjai vagy akár helyi vezetői sem ismernek minden részletet – kommentálta ezt Pataky.
Ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy aki „most csak legyint az egészre”, a döntés-előkészítés folyamatában részt vevő olyan emberektől kapott információkat, akik –nem vitatva, hogy esetleg csak jó szándéktól vezérelve – inkább a kifogásokat keresik. A három konföderáció jóval több mint kétszázezer embert tömörít, így elképzelhetetlen, hogy mindenkit bevonjanak például az alapszabály elkészítésébe – tette hozzá Pataky. De erre szerinte nincs is szükség, hiszen a konföderációknak nem egyes személyek, s néhány kivételtől eltekintve nem is munkahelyi szakszervezetek, hanem mintegy hatvan ágazati szövetség a tagja.
Azoknak pedig a saját működési rendjüknek megfelelően kell dönteniük, hogy támogatják-e az egyesülést. Ehhez összehívhatják akár a saját kongresszusukat, de a szövetségi tanács, az elnökség vagy az ügyvivői testület is áldását adhatja a folyamatra. Az MSZOSZ elnöke elmondta: nagyjából kialakították a szervezeti és a vezetési struktúrát, elkészült a vagyonértékelés, készül a leltár, s dolgoznak az alapszabály első változatán. Szerinte szó sincs tétlenkedésről, bár kétségkívül vannak még lezáratlan ügyek.
De Pataky úgy véli, az nem is lehet cél, hogy minden részletkérdést tökéletesen kimunkáljanak, mert akkor az egyesülésből tényleg nem lesz semmi. Ezzel kapcsolatban jelezte, hogy az elmúlt húsz évben nemigen volt olyan szakszervezeti kongresszus, amelyen ne módosítottak volna az alapszabályon. Szerinte három konföderáció integrációja esetén még kevésbé valószínű, hogy hosszú ideig érvényes, „gránitba vésett” alapdokumentumot alkossanak. Pataky úgy látja, az egyesülés alapvető feltételeiről, illetve a személyi kérdésekről – a vezetői posztok várományosai mellett az apparátus létszámáról és feladatairól – meg kell egyezniük, számos részletkérdésről viszont most felesleges vitázni.
Vitatkozni persze a lényegen már nem is lehet – tette hozzá Székely Tamás –, mert az egyesülési szándékot bejelentették, a tagság pedig támogatja azt, és ha visszakoznának, az jóvátehetetlen károkat okozna. Leszögezte ugyanakkor: az elmúlt negyedszázadban a szakszervezeti mozgalom vezetői hibás döntések sorát hozták, és nem engedhetik meg maguknak, hogy megint rosszat lépjenek. Ehhez szerinte a régi szereplőknek is új módon kell gondolkodniuk.
Van, aki képes erre, van, aki nem. Székely óva intett attól, hogy a szakszervezetek is olyan csapdába essenek, amilyenben a baloldali választási összefogás vergődik. Vagyis: a konföderációk egyesülése során a személyes ambíciókat mindenképpen alá kell rendelni a munkavállalók érdekeinek – hangoztatta. Ez valóban az integrációs folyamat egyik kulcskérdése – ismerte el Pataky is. Egy demokratikusan működő szervezetben azonban nem az önjelöltek kerülnek az egyes pozíciókba – emelte ki –, hanem azok, akik élvezik a konföderációk tagszervezeteinek a bizalmát.
Tehát szerinte az egyes emberek legfeljebb arról dönthetnek, hogy az adott feltételek mellett elfogadják-e a jelölést, a többi már nem az ő dolguk. Pataky még egy szempontra felhívta a figyelmet: felfokozott várakozást tapasztal az új szövetség iránt, de az integráció csak egyik feltétele annak, hogy egységesen, így hatékonyabban léphessenek fel a munkavállalók érdekeinek képviseletében. Az igazi erőt Székely szerint is a tagság jelenti, de ha – főként az egymás iránti szolidaritás hiánya miatt – a munkahelyeken továbbra is a félelem légköre uralkodik, nemigen lehet csodára számítani.
Nevet keresnek
Az eldöntendő kérdések között szerepel, hogy miként hívják majd az új konföderációt. Az egyesülési jogról szóló törvény szerint az elnevezés kötelező eleme, hogy tartalmazza: szövetségről van szó, s nyilván utalni kell arra is, hogy ez szakszervezeti tömörülés. Az MSZOSZ és az Autonómok nevében szerepel is mindkét fordulat, de most nyilván olyan elnevezést keresnek, amely egyikükre sem utal egyértelműen. A névadásban profik közreműködésére is számítanak. (L. K.)
