Hunvald-per: Ők csak „segíteni akartak”
A tárgyaláson jelen nem lévő vádlott a történtek idején 19 éves volt, a jelenleg 59 éves első rendű vádlott, Gál György akkori szeretője, akit egy 18 milliós lakáshoz juttatott úgy, hogy azt később 2,7 millió forintért meg is vásárolta neki. Gál arra is megkérte Hunvald György polgármestert, hogy alkalmazza a hölgyet, aki havi 300 ezer forint javadalmazással kisebbségi referens lett. A vád szerint nem végzett tényleges munkát, irodája sem volt az önkormányzatnál. A védő azzal érvelt: a kerületben sok roma lakik, a kisebbségi referens pedig sok mindenben felnyitotta Gál szemét a kisebbségekkel kapcsolatban.
Nem is kellett volna, hogy irodája legyen, hiszen a lakosság körében tájékozódott a választópolgárok helyzetéről. A védő szerint az, hogy mi számít munkavégzésnek, a szerződő felek megállapodásán múlik. Szabó Zoltán akkori MSZP-s országgyűlési képviselő pechére került a képbe. Már folyt a nyomozás az ingatlanügyekben, és lehallgatták az önkormányzat vezetőinek, köztük a jegyző asszonynak a telefonját is. Amikor ilyen módon, „gereblyével horgásznak”, akkor nemcsak az kerül horogra, akit meg akarnak fogni, hanem bárki, aki arra jár. A lehallgatásból derült ki, hogy Szabó nemcsak tilosban parkolt, hanem el is intézte, hogy ne kapjon érte büntetést.
A lehallgatást nem erre a célra engedélyezték, sőt nem is annak a nevére adták ki az engedélyt, akinek a telefonját végül lehallgatták, a törvénytelenül szerzett bizonyítékot pedig nem lehetett volna felhasználni a bizonyításra, pláne meg elfogadni az ítéletben. Szabó Zoltán az utolsó szó jogán így indokolta, hogy befolyásával élve elintézte, ne kelljen kifizetni a büntetést: nem azért tette, mert sajnálta azt a nyolcezer forintot, hanem azért, mert minősíthetetlen hangon beszélt vele az utcán a közterület-felügyelő. Arra gondolt közben: talán az egyszerű erzsébetvárosi választópolgároknak is ezt a tűrhetetlen bánásmódot kell elviselniük.
Gál György, akit a nyolc és fél év börtön mellett első fokon 360 millió forintos vagyonelkobzással is sújtottak, azt mondta: ők nemhogy kárt nem okoztak, hanem több száz család problémáját próbálták megoldani. Sem az önkormányzatnak, sem a bérlőknek nem volt annyi pénzük, hogy felújítsák a vádiratban szereplő lakásokat. Az eladásokról nem Gál döntött, hanem a megfelelő önkormányzati testületek. Nem büntetőjogi, hanem politikai felelősség terheli őket a döntésükért. Ha nem tetszik a szavazóknak, akkor nem választják újra őket. Őt azonban még 2010-ben is újraválasztották volna, ha nem kerül előzetes letartóztatásba.
Gál György három kisgyerekére hivatkozva nehezményezte, hogy közel öt évet töltött előzetes letartóztatásban. A legkisebb gyermeke négyéves volt, amikor bekerült, és kilenc, amikor hazamehetett. Olyan apai élmények maradtak ki az életéből, amelyek pótolhatatlanok. Gál György ezen a ponton elsírta magát. Hunvald György szerint az ügyészség félreérti a saját maga által használt kifejezéseket: a tiltólista például nem azt jelentette, hogy tilos eladni a lakásokat, hanem azt, hogy egyenként nem szabad eladni őket – egyben azonban el lehet adni a házat.
Hunvald szerint az ügyészség koncepciós pert indított ellenük, amelynek célja az ő élete és a családja megnyomorítása volt. Az is ebbe a körbe tartozik, mondta, hogy másfél évet kellett várni a másodfokú eljárás megkezdéséig. Hunvald György az utolsó szó jogán ártatlanságát hangsúlyozta, és kiemelte: olyan szervezetnek kellene képviselnie a vádat, amely önmaga is példát mutat pártatlanságból és a törvények betartásából. A tárgyalás október 10-én folytatódik – vélhetően nem kerül sor tehát az ítélet teljes hatályon kívül helyezésére és új elsőfokú tárgyalás elrendelésére, amely hosszú évekre meghosszabbítaná a már csaknem tíz éve tartó büntetőeljárást.
