Romagyilkosságok: Egyre több a rejtélyes szál
Érdeklődésünkre az ügyészségen azt közölték: „a szóban forgó iratot nálunk nem iktatták”, azt hivatalosan tehát meg sem kapták annak idején. Azonban a napokban nyilvánosságra hozott jelentés első oldalára Hende Csaba honvédelmi miniszter Domján László dandártábornoknak, a KBH akkori főigazgatójának 2010. szeptember 15-ei keltezéssel saját kezűleg írta rá a következő utasítást: „Kérem az ügyet továbbítani a Katonai Főügyészségnek annak megvizsgálása végett, hogy terheli-e büntetőjogi felelősség (például hatóság félrevezetéséért) a KBH akkori vezetőit”. A jelentést még aznap futár vitte a Legfőbb Ügyészségre, ahonnan másnap megérkezett a válasz.
Egyetlen kézzel írtmondat, amit a jelentés 4. oldalára, közvetlenül a főigazgató szignója alá írtak: „Véleményem szerint az ügyben elkövetett mulasztások – a fegyelmi felelősségen túl – a büntetőjogi felelősség szintjét nem érik el! Bp. 2010. 09. 16. Kovács”. Az aláíró (Kovács) forrásaink szerint Kovács Árpádot, a legfőbb ügyész egykori katonai helyettesét takarja, aki források szerint jó kapcsolatokat ápolt a KBH kormányváltás előtti vezetésével. Ez lehet szerintük a magyarázat arra, hogy a jelentés iktatás nélkül került a legfőbb ügyész katonai helyetteséhez, és hogy sem a levél megérkezésének, sem az arra adott válasznak nincs nyoma. A Legfőbb Ügyészség minderre egyelőre nem kívánt reagálni. Névtelenséget kérő forrásunk szerint megdöbbenést keltett az ügyészségen a jelentés.
Miután ez kiderült, haladéktalanul intézkedtek a nyomozás megindításáról, és azt ígérik: azt, akit felelősség terhel, felelősségre is fogják vonni. A Népszabadság úgy tudja, a Legfőbb Ügyészség csak kevéssel a dokumentum nyilvánosságra hozatala előtt kapta meg a jelentést, az abban foglaltak alapján azonban a Központi Nyomozó Főügyészség azonnal nyomozást rendelt el a KBH korábbi tevékenységével összefüggésben. Titkos nyomozásról lévén szó, a hatóságok szűkszavúak. Úgy tudjuk, a nyomozást közokirat-hamisítás gyanújával rendelték el, és azt vizsgálják, mikor, miben, miért és kinek az utasítására hazudott a KBH a nyomozó hatóságoknak.
A KBH a romák sérelmére elkövetett gyilkosságsorozat kezdetétől tagadta, hogy kapcsolatban állt volna a későbbi negyedrendű vádlottal, Csontos Istvánnal. A nyomozás alatt öthetente ülésező terrorellenes koordinációs bizottság ülésein a KBH képviselője sosem adott át érdemi információt az ügyben nyomozó Nemzeti Nyomozó Irodának. 2009 júliusában sem, amikor az NNI már konkrétan Csontosról és társairól kért információt a társszervezetektől. Csontos 2009. augusztusi elfogása után az NNI már konkrétan az ő katonai előéletéről kérdezte a KBH-t, a válaszban azonban még csak utalás sem olvasható arról, hogy Csontos évekig együttműködött a KBH-val.
Sőt, amikor a sajtó augusztus végén tényként számolt be Csontos és a KBH kapcsolatáról, azt még az akkori tárcavezető előtt is letagadták. Ennek ellenére – bár a dolog nem egyértelmű – honvédelmi minisztériumi forrásaink nem tartják kizártnak, hogy a KBH akkori vezetése a Csontossal való kapcsolat tagadásával egyidejűleg államtitoksértésért feljelentést tett ismeretlenek ellen, akik leleplezték a vele együttműködő egykori szerződéses katonát. Nem valószínű, hogy a feljelentéssel a kapcsolatot leleplező sajtót akarták megregulázni, már csak azért sem, mert a nyomozás ténye csak most, évekkel később, a Hende Csabának készült jelentéssel együtt került nyilvánosságra.
Valószínűbb, hogy Csontosnak és tartótisztjének akartak üzenni, hogy tartsák a szájukat – de ez is csak feltételezés. Tény, hogy 2010-ben közelebbről meg nem határozott államtitoksértés ügyében nyomozott a Budapesti Katonai Ügyészség. A katonai ügyészek akkor részletes tájékoztatást kértek a KBH-tól Csontossal kapcsolatban. Megkapták. Nem tették ki az ablakba. A KBH előttük is letagadta, hogy valaha is beszervezte volna Csontost, másfelől azt közölte, hogy 2006-tól biztonsági kapcsolatként foglalkoztatta. Valójában Csontosra, aki 2003-ban lett szerződéses katona, 2004-ben figyelt fel a KBH.
Szélsőséges beállítottságú, „garázda személyisége” miatt az elhárítás alkalmasnak ítélte, hogy operatív munkát végezzen a hasonló világszemléletű katonák közt. 2004 vége óta dolgoztak vele, bár az akkor hatályos belső rendelkezések szerint titkos kapcsolatként csak 2006 júliusában regisztrálták. Tartótisztje minisztériumi források szerint kezdetektől H. Ernő volt, bár a Magyar Nemzet legfrissebb értesülése szerint nem zárható ki, hogy titkos munkája során másoknak is jelentett, ám ennek nincs nyoma. Munkájáért Csontos pénzjutalmat is kapott, amiért nemzeti ünnepek előtt tájékoztatta az elhárítást, hogy a katonák közül kik tartanak a szélsőségesekkel, és mire készülnek.
Később kitüntetésre is javasolták, miután hasznos segítséget nyújtott egy „illegális fegyver- és lőszerbirtoklással kapcsolatos ügy” felderítésében. Leszerelése után – „hírszerző lehetőségének megszűnése miatt” –, 2009 februárjában kizárták, bár ezt is csak három hónappal később regisztrálták a KBH nyilvántartásában. Júliusban már a létezését, a katonai titkosszolgálattal való együttműködését is tagadta a KBH. Amikor 2010 februárjában a Pest Megyei Főügyészség megkereste a KBH-t, mivel Csontos a kihallgatásain bizonyos kérdések elől rendre azzal tért ki, hogy titoktartási kötelezettség terheli, ami alól csak a KBH mentheti fel, az elhárítás azt közölte, hogy „Csontos Istvánt a vele szemben gyanúsítás alapját képező bűncselekmények vonatkozásában semmiféle titoktartási kötelezettség nem terheli”.
Csontos ezután kezdett beszélni KBH-s megbízatásairól, tartótisztjéről, aki az utolsó romagyilkosság előtt pár nappal meg is kereste őt. A KBH elhallgatásai másodpercek alatt lelepleződtek. Hamarosan kiderült az is, hogy H. Ernő 2009 nyarán hosszabb szünet után újra találkozott Csontossal. A KBH akkori főigazgatója 2009 nyarán elrendelte ugyanis, hogy a tartótisztek lépjenek haladéktalanul kapcsolatba minden volt és aktív forrásukkal, és gyűjtsenek információkat egyebek közt arról, hogy kik érdeklődtek vagy érdeklődnek nagy tűzerejű fegyverek iránt. Mivel Csontos és tartótisztje igazolta, hogy jó párost alkotnak, amikor illegálisan birtokolt fegyverek és lőszerek felkutatása a feladat, nehezen érthető, hogy röviddel a kislétai gyilkosság előtti találkozón (akkor Csontos már tagja volt a cigányvadász bandának) miért nem került mégsem szóba a téma.
Minisztériumi forrásunk szerint a KBH ezt annak idején azzal magyarázta, hogy „a tartótisztek nem kérdezhettek rá direktben arra az eseményre vagy tényre, amire kíváncsiak voltak, hagyniuk kellett, hogy a beszélgetés során a titkos kapcsolat maga mondja el az információit”. Más szolgálatok volt és ma is aktív munkatársai elkerekedett szemmel hallgatták e magyarázatot. Nehezen elképzelhető, hogy Csontos tartótisztje, akivel akkor már több mint négy éve dolgoztak együtt, sem a fegyverekről, sem a romagyilkosságokról nem tudott semmiféle információt kiszedni volt kapcsolatából. Csontos maga is elismerte, hogy nem adott információkat tartótisztjének. Ő ezt azzal magyarázta, hogy korábban elmondta a gyilkos testvérpárnak, Kisséknek, hogy H. Ernő kapcsolatba lépett vele, mire ők felvetették, hogy meg kéne ölni a tisztet, még mielőtt bajt hozna rájuk.
E védekezés több sebből is vérzik. Egyfelől, mert H. Ernő a tiszalöki gyilkosság után lépett csak kapcsolatba Csontossal, s ezután beszélhetett erről Kisséknek. A találkozón tehát még gond nélkül beszélhetett volna a Tiszalökön történtekről, bármiről. Ráadásul, ha csak kicsit is ismerte Kisséket, pontosan tudhatta, ha végezni akarnak H. Ernővel, nem fognak tőle engedélyt kérni rá. A Hende Csaba által elrendelt vizsgálat szinte minden fontos kérdést megválaszolatlanul hagyott, azokat is, amelyeket épp a vizsgálat vetett fel. Azt például, hogy miért tagadta a KBH a kezdetektől a Csontossal fenntartott kapcsolatát. Tényként közli a jelentés, hogy „megmagyarázhatatlan” a KBH akkori vezetésének tagadása a Csontos Istvánnal folytatott szervezetszerű együttműködésről, ráadásul komoly károkat és presztízsveszteséget is okozott a KBH számára, de nyoma sincs annak, hogy megkísérelték volna feltárni a tagadás okát. Konklúzióként a jelentés készítői végül leszögezték, hogy Csontos tartótisztjét az ügyben szakmai mulasztás terheli (hogy mi, az nem derül ki a jelentésből).
Továbbá „a KBH korábbi vezetése számunkra érthetetlen módon szakmai hibák sorozatát követte el. Az üggyel foglalkozó hatóságok munkáját maximálisan támogatjuk, részükre minden segítséget megadunk”. Ez már a miniszternek is sok volt. Hende azonban nem dobta vissza a jelentést, nem kérte az ellentmondások feloldását, a „számunkra érthetetlen okok” tisztázását. Kézírásával csak a tényt rögzítette a jelentésen: „Ellentmondásos megállapítás!”. Végül is mivel támogatta maximálisan a KBH a nyomozó hatóságok munkáját? Azzal, hogy mindent lehazudtak előttük, amit csak lehetett? Gulyás József volt szabad demokrata képviselő, aki tagja volt a nemzetbiztonsági bizottságnak, valamint annak a munkacsoportnak, amely a titkosszolgálatok szerepét vizsgálta a történtekben, a Hendének készült jelentést is elfogadhatatlannak tartja.
Nem derül ki belőle, mutatott rá, hogy miképpen zajlott a vizsgálat. Csak feltételezni lehet, hogy a rendelkezésre álló iratokat tanulmányozták át, de nem hallgatták meg azokat, akik annak idején a döntéseket hozták. Minisztériumi forrásunk szerint a tárca és a KBH elment addig a határig, amíg elmehetett. „Akik a hibákat elkövették, s akik emiatt szerintük a fő felelősök, a vizsgálat idején már nem dolgoztak a KBH-nál. Ők nemigen akartak velünk beszélgetni. Ezért is kérte a miniszter úr, hogy a jelentést vizsgáltassák meg az ügyészséggel. Miután onnan azt a választ kaptuk, hogy büntetőjogi felelősség senkit nem terhel az ügyben, nem volt merre továbblépni.” Gulyás szerint most már nemcsak az előző kormányok KBH-vezetőinek felelősségét kellene vizsgálni az ügyben, hanem a maiét is.
Végül is: három évvel azután, hogy Hende Csaba megkapta a vizsgálati jelentést, a miértekre még mindig nincsenek válaszok. Nem tudni, milyen feltáratlan titkai lehetnek még a régi formájában ma már nem is létező Katonai Biztonsági Hivatalnak. Mik lehetnek azok az érdekes és érzékeny információk, amelyekre Pintér Sándor utalt a Magyar Nemzetben a múlt szombaton? Mit talált a Terrorelhárítási Központ keretei között felállított nyomozócsoport, amelynek nem kisebb feladatot szabtak, mint hogy járjon utána, maradtak-e elvarratlan szálak az ügyben, s ha igen, azokat derítse fel. Vannak elvarratlan szálak, ezt mindenki tudja. Besenyszögön, ahonnan a gyilkos fegyverek egy részét rabolták, négy támadó volt – legalább egy fegyverrabló még hiányzik. A gyilkosoktól lefoglalt fegyverek között számos darab nem a besenyszögi rablásból való, azt azonban máig nem derítették ki a hatóságok, hogy honnan, kiktől származnak. Rabolták azokat is, vagy vásárolták? Ha vették, honnan volt rá pénzük?
Számos apró jel utal arra, hogy még mindig vannak az ügyben olyan „érintettek”, akikhez nyomozati taktikai érdekből (hasznosabbak tanúként, mint vitatható szerepet betöltött gyanúsítottként) és (titkos)szolgálati érdekből nem akarnak vagy nemmernek hozzányúlni a hatóságok. Nemrég olyan információk bukkantak fel, s lehetséges, hogy ezekre utalt Pintér is, amelyek azt valószínűsítik: a KBH jobban képben volt Kissékkel kapcsolatban arról, hogy mire lehetnek képesek, mint azt eddig sejteni lehetett.
Igazuk lenne azoknak a korábban lapunkban is megszólaltatott szakértőknek, akik szerint egykori sorkatonai kiképzésük során szerzett ismereteikre támaszkodva a romavadászok nem lettek volna képesek úgy végrehajtani a gyilkosságokat, ahogy azokat végrehajtották? Szerintük a gyilkosságsorozat végrehajtásához a most elítélt négy vádlottnak még több ember segítségére, speciális katonai kiképzésre és nem kevés operatív (titkosszolgálati módszertani) ismeretre volt szüksége, valamint felderítőkre, tippadókra, finanszírozókra. Lehetséges volna, hogy ezek közül egyesek a KBH látókörébe kerültek, ám mire léptek volna, már késő volt? El akarták ugyanakkor kerülni, hogy kiderüljön, az orruk előtt képezték ki a romagyilkosokat – ezért menekültek a konok tagadásba? Úgy tudjuk a Terrorelhárítási Központban létrehozott nyomozócsoport egyebek között ezt a lehetőséget vizsgálja.
