Az alaptörvény szerint a parlamenti választást négyévente április vagy május hónapban kell megtartani, míg az európai parlamenti képviselőkre minden ötödik esztendőben hagyományosan június első felében lehetett voksolni. Miután jövőre pünkösd napja június 8-ra esik, az a döntés született, hogy az EP-választást az uniós tagállamokban május 22. és 25. között kell megtartani. Így lehetővé vált, hogy az országgyűlési és az európai választást az államfő ugyanarra a napra tűzze ki, ami csak a május 25-i vasárnap lehet.

A köztársasági elnöknek szakértők szerint mindenképpen mérlegelnie kell, hogy a részvételt jelentősen befolyásolhatja, ha előbb a magyar, majd később, egy másik időpontban az uniós képviselőkre szavazunk. Ennek politikai üzenete is lehet, hiszen azt sugallná, hogy az EP-választás kevésbé fontos. Ugyanakkor bizonyos, hogy az uniós képviselők választásán – egy korábbi országos szavazás után – a részvételi arány még a 2009-ben regisztrált 36 százalékot sem érné el, miközben a 2010-es parlamenti választás első fordulójában a jogosultak 64 százaléka adta le a voksát.

Van azonban egy kizárólag „praktikus” megfontolás is: amennyiben a két országos választást ugyanazon a napon tartják, az lényegesen olcsóbb lehet. Az Országos Választási Iroda elnöke korábban lapunknak azt mondta, hogy a szavazás költségei fordulónként nagyjából négymilliárd forintra becsülhetők, de ennél pontosabb adatokkal még tegnap sem tudott szolgálni. Egyelőre csak annyi biztos, hogy az idei büdzsében a választások előkészítésére 2,3 milliárd forintot irányoztak elő. A részletek csak a jövő évi költségvetésből derülnek ki.

Ami viszont tény: a 2009-es európai parlamenti választás lebonyolítására 4,1 milliárdot szántak, de azt sikerült 3,8 milliárdból kihozni. Ebből 1,1 milliárdot informatikai fejlesztésekre, 1,2 milliárdot személyi jellegű, 1,2 milliárdot dologi kiadásokra fordítottak. A 2010-es parlamenti választásokra 7,1 milliárdot terveztek, ezzel szemben 5,6 milliárdot használtak fel, és nagyjából két-két milliárdot tettek ki a személyi és dologi költségek, a maradékot pedig az informatikai kiadások képezték. A húszszázalékos megtakarítás oka részben a túltervezés volt, részben pedig az, hogy az akkor még 176 egyéni választókerületből 119-ben a jelölt már az első körben nyert, ezért nem kellett második fordulót tartani.

A 2014-es parlamenti választás már egyfordulós lesz, és érvényességi küszöb sincs, a voksolást tehát legfeljebb szavazategyenlőség – illetve valamilyen durva visszaélés – esetén kell megismételni. Ezért a szavazásra a személyi kiadások csökkenése miatt bizonyára kevesebbet kell költeni.

A mintegy 11 ezer szavazókörben a szavazatszámláló bizottságok három választott tagjának és a jegyzőkönyvvezetőnek 2010-ben 15 ezer forintos tiszteletdíjat fizettek, ami összességében – a munkaadót terhelő járulékok nélkül – 660 millió forint, tehát a második forduló elmaradása máris több százmilliós megtakarítást jelent. Emellett több százmilliós kiadást spórolhatnak meg azzal, hogy nem kell másodjára is kinyitni a szavazóköröket, elmarad jelentős nyomdaköltség, s nem kell kifizetni az országgyűlési választási irodák költségét és a bizottsági tagok tiszteletdíját sem.

Ha ugyanazon a napon tartanák az országgyűlési és az európai parlamenti választást, a személyi kiadások csupán egyszer merülnének fel, ami – a 2010-es összeggel számolva – csak a szavazatszámláló bizottságok tekintetében a költségek 660 milliós csökkenését eredményezné, és újabb száz-kétszázmilliót hozhat, ha nem kell kétszer megnyitni a szavazóköröket. Más kérdés, hogy a bizottsági tagoknak ebben az esetben több lenne a munkájuk, mert az egyéni képviselőjelöltekre és az országos pártlistákra leadott voksok mellett az európai uniós pártlistákra adott szavazatokat is összesíteniük kellene. Emiatt is felvetődik, hogy maradhat-e a 2010-es tarifa.

Választónként kis tételt – 65 forintot – jelentett, de összességében már igen jelentős summát, több mint félmilliárd forintot tett ki 2010-ben a választói névjegyzék összeállítása és a választásra jogosultak értesítése. Ha ugyanazon a napon van a két választás, elvileg elég lehet egy névjegyzék – bár a választásra jogosultak köre más, hiszen az EP-választáson a tartósan Magyarországon élő uniós polgárok is voksolhatnak –, és nem kell két értesítést sem küldeni, ami megint csak több százmilliós megtakarítást hozhat. Ebben az esetben az informatikai rendszer felállításával és működtetésével kapcsolatos kiadások is csökkenhetnek; egy-egy választáson ez egymilliárdot meghaladó tétel.

Az országgyűlési választáson a korábban nagyjából egymilliárdos nyomdaköltség is nagymértékben csökkenhet, hiszen nincs második forduló, tehát nem kell kétszer előállítani a szavazólapokat. Reálisnak tűnik, hogy a legutóbbi parlamenti választás 5,6 milliárdos kiadásával szemben most elég lehet a négymilliárd körüli összeg is. Az EP-választás költségeit azonban, miután annak szabályai nem változtak, nemigen lehet lefaragni, így ha két alkalommal szavazunk, nyolcmilliárdra biztosan szükség lesz. Ám ha az államfő azonos napra tűzi ki a két választást, a személyi és a dologi kiadásokon a becslések szerint akár kétmilliárdot is megtakaríthatnak.

Azt még egyáltalán nem tudni, hogy mennyibe kerül a határon túli magyarok választójogának biztosítása – nekik először tájékoztatót küldenek, majd regisztrálják őket, amiről újabb értesítést kapnak, majd a választási csomagot is postázni kell nekik –, illetve a magyarországi lakóhellyel rendelkező, de a szavazás napján külföldön tartózkodó honfitársaink voksolásához szükséges feltételek megteremtése. Ha a nyugat-európai államokban dolgozó magyarok – akik csak London környékén több százezren vannak – tömegesen szavazni kívánnak, számukra szavazóköröket kell nyitni, a kinti választási irodák működtetéséhez pedig köztisztviselőket kell kiutaztatni. Ennek költségei is elérhetik a százmilliós nagyságrendet.