– Sok kollégám ki van akadva, de nem tudjuk felmérni, mekkora az elégedetlenség a teljes pedagógustársadalomban. Csak egy példa. A férjem is tanár, 57 éves, doktori fokozatot szerzett, emellett munkaközösség-vezető vezetői pótlékkal. Ő is visszaesik pedagógus I.-be, pénzt veszít – mondja lapunknak egy ötvenéves, két diplomával tanító budapesti pedagógus, aki azt is nehezményezi, hogy minden információról hallomásból értesülnek a kollégáival. 

A pedagógusok nemcsak a pótlékokat, hanem az érettségiztetésért járó pluszpénzt is elveszítik.

– Nem tudom, meddig tart a minősítés, mire rám kerül a sor, akár évek telhetnek el. Ezt az egész rendszert elképesztő megalázásnak tartom. A nyáron mondott fel egy fiatal kollégám. Irigykedem és büszke vagyok rá, hogy meg merte tenni. A legjobbak mennek el. Ő volt a motorja az iskolának, sikeres pályázatokat írt, és ami az iskolában pluszprogram volt, a kirándulásokon át a csereprogramokig, azt neki köszönhettük. Az iskolák a pályázatokból éltek. De amióta az állam, azaz a Klebelsberg intézményfenntartó (KLIK) átvett minket, minden leállt. A KLIK tökéletesen ellenérdekelt abban, hogy egy-egy iskola pályázzon. Mert ha nyer, akkor a KLIK-nek kell könyvelnie. Nagyon sajnálom az igazgatókat, akik az iskolák élén maradtak. Arra kényszerítik őket, hogy a saját korábbi munkájukat lebontsák. Meg kell alázkodniuk a tankerületi vezetők előtt. Mert így tudnak ezt-azt az iskolájuknak kijárni, pitiáner kedvezményeket elérni. Ez a kádári kisalkuk rendszere, és emiatt teljesen felesleges is arról beszélnie a miniszternek, hogy az iskolák egyenlők lesznek – folytatja.

Szerinte nem kell az államtitkárságnak attól tartania, hogy tiltakozó hullám söpör végig a pedagógustársadalmon, hiszen sok köztük a nő, a kisgyerekes, munkanélküli férjekkel, hitelekkel, gyakran nincs mögöttük támogató szülői háttér, egyedüli családfenntartók. Azt is elmondja, a bérezés merevsége miatt a jó tanárokat dolgoztatni fogják, a kevésbé jók meg ugyanazért a pénzért a lábukat fogják lógatni.

Egy vidéki iskola pedagógusa szintén káoszról számol be. Náluk még nem sikerült elkészíteni az órarendet, a tantárgyfelosztást. Beszámolója szerint a környékükön, amely hátrányos helyzetű kistérség, majdnem minden iskolában a szaktanári ellátottság hiányával küszködnek, főleg természettudományos oktatók hiányoznak.

– Kötelezően nyugdíjaztak több kollégát, most visszahívják őket, tíz órát vállalkozóként taníthatnak. Olyannyira nincs órarend, hogy az első héten csak szabadidős programok lesznek nálunk. A mindennapos testnevelés újabb gond. Se tanárunk nincs elég, se tusoló. Mindennap délután négyig leizzadva üldögélnek majd a gyerekek az osztályban – mondja. Azt sem nagyon tudják az iskolájában, hogy ki marad majd bent délután a gyerekekkel, és milyen programot szerveznek nekik. A béremelésről viszont elismerően szól.

– Nálunk nem volt jellemző a túlóra, így annak hiányát nem fogjuk megérezni. Én humán szakos pedagógus vagyok harmincéves munkaviszonnyal, és 174 ezer forintot kerestem. Nekem 262 ezer forintra fog nőni a bérem. Szerintem országosan a hozzám hasonló pedagógusok vannak többen – részletezi. A minősítéstől azonban ő is tart. – Mi azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a portfóliónkat egy hivatali címre fel kell majd tölteni azzal az igénnyel, hogy soroljanak át minket. A miniszter dönt arról, hány embert minősítenek az adott évben magasabb kategóriába. A procedúra 2018-ig is eltarthat – teszi hozzá a vidéki pedagógus.