Bajnai Gordon tavaly októberi zászlóbontása után Mesterházy Attila MSZP-elnök magához ragadta a kezdeményezést, és szövetségesi kerekasztal-tárgyalásokat indított, amelyeken viszont az Együtt nem, illetve csak részlegesen vett részt. A két szervezet viszonya a későbbiekben sem lett feltétlenül szorosabb: a dunakeszi időközi választáson például egymás ellen is harcoltak.

A szocialisták idővel még a nyári szezon előtt nekikezdtek volna a közös egyeztetéseknek, Bajnaiék viszont türelemre intettek – mondván, előbb mindenki rendezze szövetségesi hálóját –, és országjárásra indultak. Eközben maga a volt kormányfő publikált egy általa megfelelőnek tartott menetrendet, ez is lett később a közös nevező: Bajnai előbb az MSZP választmányi ülésén vendégeskedett, majd Mesterházy Attila és vezetőtársai vettek részt az Együtt kibővített elnökségi ülésén.

Amikor az egyéni körzetekben való közös indulás célszerű elvéről, illetve a választási program alapvetéseit és a jelöltállítás feltételeit illetően sikerült – egyébként meglehetősen könnyedén – megállapodnia a feleknek, néhány fős delegációkkal (olykor további politikusokkal kiegészülve, de az Együtt részéről alapvetően Szigetvári Viktor és Karácsony Gergely, az MSZP oldaláról Tóbiás József és Molnár Zsolt részvételével) kezdődött meg a mélyebb, technikai jellegű munka.

Amikor a felek az eddigi utolsó, úgynevezett „plenáris” tárgyaláson, vagyis a két szervezet felső vezetői karának jelenlétében, aktuális politikai kérdésekben ültek asztalhoz – éppenséggel a Jókai utcai szocialista pártközpontban –, akkor az egyéni körzetekről való megállapodáshoz három időpontban állapodtak meg a nyárra: augusztus első három hetének mindegyikén egy-egy tárgyalási napban.

Az egyéni körzetekről szóló három tárgyalás első felvonásában a két tárgyalódelegáció végigment mind a 106 egyéni választókerületen. A szocialisták elmondták, hogy kit és miért indítanak a 106 körzetben, ugyanígy az Együtt–PM, igaz, ők csak körülbelül 90 kerületben bírtak saját jelöltaspiránssal. A Népszabadság információi szerint ezen az első tárgyaláson az Együtt körülbelül 40-50 olyan körzetet nevezett meg, ahol „kifejezetten erős” jelölteket találtak; a szocialisták pedig itt még 50-60 olyan kerületről beszéltek, amelyek tárgyalási alapot jelenthetnek. Forrásaink szerint az Együtt képviselői némileg meg is lepődtek a gáláns csomagon, voltak ugyanis benne olyan körzetek is, amelyek eredetileg nem szerepeltek a várakozásaikban.

Az egy héttel később megtartott második tárgyaláson viszont – ekkor már Gúr Nándor szocialista alelnök is csatlakozott – az MSZP jelentősen visszább lépett addigi pozíciójából. Míg korábban például Veszprémet vagy Kecskemétet tárgyalási alapnak tartották, ekkor már „mozdíthatatlannak” nevezték. Bajnaiék ragaszkodtak volna Egerhez (itt Szalóczi Géza, a helyi dohánygyár egykori vezetője lenne az Együtt jelöltje), de Heves megyében az ekkori ajánlat szerint nem kaptak volna egyetlen körzetet sem, ahogyan Borsodban is csak szocialista jelöltek indulhattak volna.

Hozzá kell tenni, hogy Gúr Nándor legutóbb úgy nyilatkozott: kész lett volna átadni miskolci körzetét, ha szükséges. Ezzel kapcsolatban Szigetvári lapunknak azt mondta: fel sem merült, hogy Gúr körzetét elkérjék. Az MSZP által átadni javasolt csomagban ekkor 35 körzet szerepelt, amelyből legfeljebb 16-18 volt befutóesélyes. Az Együtt politikusainak értékelése szerint ők eleve sok billegő körzetet vállaltak volna, de a második körös tárgyalásra a felajánlott körzetek „minősége” – legalábbis az ő szemszögükből – meglehetősen leromlott.

Ennél jóval nagyobb konfliktust, illetve félreértést okozott, hogy Bajnaiék rákérdeztek: milyen körzetarányokkal lehet számolni koordinált, illetve más és más kormányfőjelölttel való indulás esetén? Az Együtt–PM ajánlata a Népszabadság információi szerint a következő volt: ha Mesterházy Attila a miniszterelnök-jelölt, akkor nekik 45-48 körzet kell, ha Bajnai, akkor megelégednek 30 hellyel, a koordinált indulás esetében pedig 35 körzettel számolnának.

A szocialista politikusok erre azt válaszolták: a koordinált indulással nem foglalkoznak, mert arra nincs mandátumuk. Viszont, ha Mesterházy a jelölt, akkor az Együtt a felvetett 35 körzettel számolhat, ha viszont Bajnai a kormányfőjelölt, akkor „nulla” egyéni indulással. Ezt az Együtt-pártiak kvázi hadüzenetként és az eredeti menetrend felrúgásaként értékelték, a szocialisták viszont lapunknak azt mondták: csak „pikírt” és „abszurd” választ adtak a másik oldal ötvenkörzetes ajánlatára, amit – szerintük alaptalanul – komolyan vettek.

A harmadik tárgyalás előtt a volt miniszterelnök levelet küldött az MSZP vezetőjének, amelyben tudomásunk szerint többek között arról írt, hogy az MSZP pozíciója túlzottan bekeményedett, a választókerületek minősége nagyban leromlott, azt pedig elvi alapon sem tudják elfogadni, hogy csak Mesterházy Attila listavezetői pozíciójából kiinduló forgatókönyvekről lehet tárgyalni.

Mindehhez hozzátartozik, hogy korábban – amikor a két oldal „plenáris ülésen” egyezett meg egymással a menetrendről, és ezt írásba is adták – született egy titkos záradék is, amelyet akkor nem hoztak nyilvánosságra. Ebben annak vállalása szerepelt, hogy az egyéni körzetek kiosztásakor arra fognak „törekedni”: a 106 kerület aránya megfeleljen a reálisan győztes körzetek arányával. Vagyis megfelelő arányban jusson befutó kerület az Együttnek is. Bajnai Gordon ebben a levélben azt írta: ha az MSZP nem tud visszatérni ehhez a forgatókönyvhöz, akkor felejtsék el az eddigi tárgyalásokat, és állapodjanak meg mindössze egyetlen országos arányszámban, amelyet majd a kormányfőjelölti kérdés eldőlése után kompenzálnak a másik fél számára.

Ezt követően fordultak rá a harmadik és egyelőre utolsó tárgyalásra, amelyen Tóbiás József azt kérte Bajnaiéktól, hogy jelöljék meg azokat a kerületeket, amelyeket nyerhetőnek gondolnak. Szigetvári vázolta, hogy mely az a körülbelül 65-70 választókerület, amelynek megszerzése szükséges az egyszerű parlamenti többség elnyeréséhez. Az MSZP delegációja ezt követően azt közölte az Együtt-pártiakkal (reagálva a korábban küldött levelekre), hogy nem kívánnak országos arányszámról tárgyalni. Viszont letettek az asztalra egy olyan ajánlatot, amely szerint az Együtt–PM koordinált indulás esetén 27, Mesterházy Attila jelöltségekor 35 körzetet, Bajnai Gordon vezetése esetén pedig 9 kerületet kapna. Hozzátették, hogy 5-6 olyan további körzet van, amelynél szükség esetén hajlanak az esetleges cserére, így például engedékenynek mutatkoztak a korábban bebetonozottnak tűnő Veszprém, Kecskemét, Gyula, de még Eger esetében is.

Forrásaink szerint Miskolc, Pécs és Nyíregyháza viszont továbbra is tabu maradt. Az országos, közös lista kapcsán Bajnaiék minden harmadik helyre igényt tartottak, az MSZP ezen a tárgyaláson azt az ajánlatot tette, hogy minden ötödiket megkaphatják. „Az MSZP kemény egyéni jelölti áldozatokra lett volna kész Attila kormányfőjelöltségéért, ezt be kell ismerni” – fogalmazott ezzel kapcsolatban egyik bennfentes forrásunk. Az MSZP politikusai szerint Bajnaiék tárgyalási stratégiáját alapvetően saját belső arányszámuk és az annak teljesítéséhez elengedhetetlen, remélt frakciólétszámuk határozza meg. Megemlítették: volt olyan pillanat a tárgyalások során, amikor az Együtt–PM néhány jelöltjéről (például egy volt színházigazgatóról, illetve egy korábbi egyetemi rektorról) menet közben derült ki, hogy mégsem kíván egyéni jelöltként indulni.

A helyzet könnyű feloldását egyébként az is nehezíti, hogy az MSZP-nek egyelőre arra van csak választmányi felhatalmazása, hogy közös listáról, közös miniszterelnök-jelöltről és közös indulásról tárgyaljon. Úgy tudjuk, a legutóbbi Bajnai-féle ajánlatot is előbb az országos elnökség fogja mélyebben megvitatni a kialakult helyzettel együtt. Az biztos, hogy mindkét fél legkésőbb szeptember végéig pontot akar tenni az egyezkedés végére.

Az egyeztetések valójában fokozatosan futottak zátonyra