– Milyen volt a múlt heti Európa Kiadó-koncert Hajdúböszörményben? – kérdeztem egy odavalósi ismerősömet, mire vállat vont, s azt felelte:

– Milyen lett volna? Büdös.

Az apartmanház mögötti telekre épült a sertéstelep

Ezt a poént csak Hajdúböszörményben értik, de ott nem nevetnek rajta. Különösen nem a Fazekas Gábor körúton található Wolf Apartmanházban, ahol a vendégeket mostanra szó szerint elüldözték onnan a disznók és a patkányok. A csöndes, kervárosias jellegű lakóövezetben ugyanis egy sertéshizlalda működik a családi házak közé ékelve. A 24 éves Miklósi András helyi vállalkozó tulajdonában lévő, a Vitéz utca felől megközelíthető telepen az állatok száma megközelíti a hetvenet, s mivel az emésztő szigetelése nem éppen megfelelő, a városrészben napi huszonnégy órában olyan orrfacsaró bűz terjeng, hogy alig lehet kibírni. A Farkas család által üzemeltetett vállalkozás az elmúlt két évben még több tucat vendéget vonzott, tavaly ezért is vágtak bele a férőhelyek számának növelésébe. Idén azonban elmaradtak a szálláskérők.

– Alighogy kiszálltak a kocsiból, s szippantottak egyet a disznótrágya szagából, már el is húzták a csíkot – panaszkodnak az apartmanház vezetői.

Nem merem nekik bevallani, de nekem sincs túl sok kedvem ahhoz, hogy velük üldögéljek a kertben. Hangulatos kis udvar pedig, fákkal, filagóriával, árnyékos reggelizősarokkal, csakhogy a gyepet ellepik a patkánylyukak, a szomszédból pedig árad a bűz. Ottjártamkor tucatnyi szomszédot találtam ott: az emberek azért gyűltek össze, hogy a körzet önkormányzati képviselőjétől, Cs. Varga László alpolgármestertől kérjenek segítséget a kibírhatatlan helyzet megoldására. Az összegyűlt választópolgárok szerint alpolgármesterük meglepően higgadtan viselte az elviselhetetlen bűzt, s erre a következő magyarázatot adta:

– Emberek, én hozzászoktam a disznószaghoz. Állatorvos vagyok.

Cs. Varga László állatorvosi mivolta sem segít azonban Farkasékon, akiknek a vállalkozása is rámehet a szagra. Ráadásul egyelőre sajnos azt sem tudják, hogy kire panaszkodjanak. A disznók ugyanis elvileg jogszerűen bűzölögnek alig hét méterre a házuktól, tekintettel arra, hogy idén januártól a magyar törvények bizonyos feltételekkel lehetővé teszik az állattartást lakókörnyezetben is. Ennek a módosításnak elvileg az lett volna a célja, hogy háztáji jellegű állatartásra ösztönözze a lakókat, Hajdúböszörmény lakosságát azonban nagyüzemi jellegű trágyaszag bombázza immár hónapok óta. Farkas Imréné azt mondja, hogy tíz malacot elviselnének, hiszen ennyi állatot nagyjából zavartalanul lehet tartani.

– Na de hetvenet?! – néz rám. –Ha az erdőben lennénk, akkor ez egy egész konda. Mit keres egy disznókonda a családi házak között?

Szerinte elvileg az önkormányzat sem hibáztatható a körülmények miatt, mivel a várostól számos hatósági jogkört elvettek. Úgyhogy Farkas Imréné és a fia, Ferenc végül elismerően szól Cs. Vargáról, a képviselő ugyanis megígérte nekik: a zöldhatósággal vizsgáltatja ki az ügyet, s ha a hivatal szabálytalanságot észlel, akkor el fog járni Miklósi Andrással szemben. Az egyik helybéli férfi igen szemléletesen így foglalta össze a lényeget:

– Kivéreztették az önkormányzatiságot, mint egy malacot! – mondta, majd hozzáfűzte: – Mit ér a polgármesteri hivatalunk, ha nem ott döntenek rólunk, hanem valahol Pesten? Egy olyan messzi hivatalban, ahol azt sem tudják, hogy Hajdúböszörményt eszik-e vagy isszák? Hogy lehet ilyet csinálni? Pesten nevezik ki az iskolaigazgatókat? A központban döntik el, hogy hol vehetek cigit? Erre föl még arról sem dönthetünk mi magunk, hogy hány disznót tarthat nálunk a szomszéd?

Szavait akaratlanul is megerősítik a helyi polgármesteri hivatalban, ahol készségesen állnának a segítségemre – ha tudnának. De nem tudnak, a szóban forgó szakhatósági ügyek ugyanis nem a város kompetenciájába tartoznak. Azt viszont megtudom, hogy egy állat-egészségügyi rendelet szerint akkor kell engedélyt kérni a hatóságtól disznótartásra, ha az állatok száma meghaladja a száz darabot. Jelen esetben nem haladja meg. Megtudom azt is, hogy habár a hatályos jogszabály engedélyezi az állattartást lakókörnyezetben, a zöldhatóságnak mégis van joga arra, hogy esetleges szabálytalanságok esetén korlátozza az állatok számát.

A szóban forgó szakhatóság egyébként a Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (Tiköfe), amely már eljárt az ügyben. Ezt Miklósi András édesanyjától tudom meg, akivel a család Lórántffy utcai háza előtt beszélgetek, mondanom sem kell, erős trágyaszagban, úgyhogy eléggé rövidre fogjuk a beszélgetést. Az asszony azt mondja, hogy a Tiköfe mostanában folyton vizsgálódik a Vitéz utcai telepükön, s a napokban „valami szagmintát is vettek”, mondja. Azt kéri, hogy a fiával beszéljek, a fiatal vállalkozó azonban nincs otthon, a telefonját hiába csörgetem, s vissza se hív.

Az asszony által említett Tiköfe-vizsgálat egyébként vélhetőleg eredményre vezet majd. A városban járva ugyanis megtudom azt is: a zöldhatóság komoly szabálytalanságokat észlelt a Vitéz utcai hizlaldában, s utasította a vállalkozót, hogy vagy csökkenti az állatai számát, vagy pedig bezárja a telepet. Egyelőre tehát még nem tudni, hogy az orrfacsaró bűz mikor oszlik el, az egyik Fazekas Gábor körúti lakó azonban nem túl optimista: mint mondja, nagyon szurkol a zöldhatóságnak, azt sajnálja egyedül, hogy „a felügyelőség a város elvett jogköreit nem adhatja vissza”.