Gyurcsány kiosztotta az ügyészt
Piros csíkos ingben, farmerben és piros tornacipőben – könnyed, de elegáns ruhában – jelent meg Gyurcsány Ferenc a Szolnoki Törvényszék tárgyalójában, ahol Sólyomváriné dr. Csendes Mária bírónő ismertette vele azt a miniszterelnöki emlékeztetőt, amely még 2008-ban készült, és a befektetők, valamint a kormány illetékesei között létrejött találkozóról szólt, s amely a nyomozás során azért volt mindvégig a hatóság, most pedig a vád aduásza, mert ezzel kívánták bizonyítani azt, hogy a miniszterelnök a törvényi hatáskörét túllépve utasításokat adott Tátrai Miklósnak, a vagyonkezelő volt vezérének, Markó Andrea volt pénzügyi államtitkárnak és másoknak.
Ezzel próbálták demonstrálni azt is, hogy a vagyontanács ezen emlékeztető hatására támogatta a cserét, noha az sem nyert bizonyítást, hogy valóban a vagyontanácsi döntés-előkészítő anyag része volt-e a dokumentum, amelynek iktatása nem volt szabályos. Végül azonban ez nem volt elég arra, hogy Gyurcsány Ferencet az ügyészség megvádolja a terhére rótt cselekményekkel, így most tanúként szembesítették újra annak tartalmával. Gyurcsány elmondta: mivel egymilliárd dolláros befektetésről volt szó, amely 2-3000 embernek adott volna munkát, az apparátus különböző szervei egyhangúan támogatták a döntés-előkészítés során. A találkozó célja a projekt személyes bemutatója volt. Amikor a bírónő azt kérdezte, mit jelent az emlékeztetőben, hogy a koncessziós pályázat rendben lesz, azt válaszolta, hogy erről dönteni a kormány joga.
Az ügyész kérdéseivel kezdődött a tárgyalás igazán izgalmas része, rögtön azzal, hogy dr. Kovatsits Gábor Gyurcsány úrként szólította meg a volt kormányfőt, mire az kijelentette: nem Gyurcsány Ferenc magánszemélyként jött tanúskodni, hanem volt miniszterelnökként, s elvárja, hogy úgy is szólítsák meg. Az ügyészt a bírónő is többször figyelmeztette: olyan dolgokat, konkrétumokat kérdezzen, amit a tanú még nem mondott el, ne kérdezze meg többször ugyanazt, csak máshogy. Az ügyész több kérdésére a bírónő válaszolt Gyurcsány helyett, mondván, a tanú ezt már elmondta.
A bírónő azonban Gyurcsányt is leteremtette, amikor személyeskedni próbált az ügyésszel. Amikor például a vád képviselője megkérdezte, alkalmas emberek készítették-e elő a találkozót, majd azt követően az ügyletet, Gyurcsány kifejtette: ő a kormányában tehetséges, rátermett embereket alkalmazott, s örülne annak, ha az ügyészségnél is ez volna a gyakorlat.
– Az alkalmasság nemcsak szakmai,hanem morális kérdés is. Ön igaztalanul vádolja a kollégáimat, akik a kormány céljaival összhangban, legjobb tudásuk szerint végezték a dolgukat – fordult Gyurcsány Kovatsits felé. – Ne izguljon, ügyész úr! – engedett meg magának újabb szúrást Gyurcsány Ferenc, amikor egy kérdés során a bírónő újfent figyelmeztette az ügyészt, hogy olyat kérdezzen, ami még nem hangzott el. Meg is kapta a figyelmeztetést, hogy ne személyeskedjen.
– Az zavarja a vádhatóságot, hogy a befektető jól járt. Az nem baj, ha a befektető jól jár a befektetéssel. Az a jó üzlet, ha a befektető és az állam is jól jár. Az a dolga az állam képviselőinek, hogy megvizsgálják, szolgálja-e a befektetői szándék a közjót is. Ha igen, a kormány örüljön együtt a befektetővel. Az ügyészség megalapozatlan eljárása miatt az országot nagyon komoly veszteség érte munkahelyekben, adóbevételekben, turizmusban. Elveszítettünk egy lehetőséget, hogy az egyébként nehezen fejlődő környékből sikeres térség legyen! Remélem, hogy akik a beruházás meghiúsításában közreműködtek, egyszer egy másik törvényszék előtt fognak állni –fejtette ki Gyurcsány.
Az ügyész azt firtatta, kinek a döntése volt, hogy a csere lehetőségét vizsgálják meg. Több kérdéséből is olyan érzése lehetett a hallgatóságnak, mintha a tanú felelősségére menne rá a vád képviselője, nem pedig a cserét végrehajtó vádlottak szerepét próbálná tisztázni.
– Ha a befektető úgy dönt, hogy cserélni szeretne, az államapparátus feladata, hogy megvizsgálja: erre van-e jogszerű lehetőség – tette hozzá Gyurcsány, majd kérdésre elmondta: Bajnai Gordonnak adott utasítást, hogy ellenőrizze a beruházás állását.
– S ha kiderül, hogy a csere nem tehető meg, akkor még a parlamenthez is fordultam volna törvénymódosításért! Ez egyébként bevett gyakorlat ma – mondta Dezső Antal, Tátrai Miklós védőjének kérdésére válaszolva, majd meglepő kijelentést tett. –Sőt, akár támogatásként is odaadtam volna a területet! Sok százmilliárd forintos befektetés azon bukik el, hogy azon van a vita, hogy van-e cserelehetőség. Dráma ez Magyarországnak! –fordult az ügyész felé.
Egyébként megerősítette: az, hogy ő és a kormány jár el egy ügyben, természetes módon üzenet az apparátusnak: dolgozzanak hatékonyan, mert ez egy fontos ügy. Gyurcsány természetesnek nevezte, hogy ha évi négymilliárd eurós működőtőke-beáramlás mellett valaki egymilliárd dollárt kíván befektetni a térségben, akkor a mellé odaáll a kormány.
– Az Audinak autópálya-lehajtót építettünk, s minden befektetésért versenyzünk a környező országokkal, hogy mennyi pénzt adunk a befektetőnek, milyen adókedvezményeket biztosítunk neki, s milyen az infrastruktúra. Ez teljesen természetes –fejtette ki a bírónő felé fordulva.
Milyen garanciák voltak, hogy a beruházás meg fog valósulni? – kérdezte tőle az ügyész. – De jó lett volna, ha eljutunk odáig, hogy garanciákról van értelme beszélni – riposztozott a miniszterelnök, aki szűk másfél óra után távozott a tárgyalóteremből.
Császy Zsolt azon kérdésére, hogy vajon a nyomozás elrendelése után, 2009-ben a kormány miért nem állt ki a projekt mellett, Gyurcsány a következőt válaszolta: „A politikai gyávaság és inkompetencia megítélése nem ezen eljárás tárgya”.
