„Csak a tolvajok ellen léptünk”
Pedig csak annyit kérdeztem az egyik lakótömbből kilépő fiatalembertől, hogy hallott-e a levélről, amelyben Andrula Vasziliu EU-biztos felkérte Richard Rasi főpolgármestert, hogy mielőbb bontsák le a harminc méter hosszú, két méter magas betonfalat, amellyel idén tavasszal a városkerületi önkormányzat a Terasa (Terasz) és a romák lakta Luník IX-lakótelepet választotta el. „A fal sérti azokat az értékeket, amelyeket az Európai Unió képvisel. A lakosság egy részének szegregációja merőben ellentétes azzal a szellemiséggel is, amelyet Kassának, Európa egyik idei kulturális fővárosának képviselnie kell, ezért is kérem a cselekvésre” – írta az oktatásügyért és a kultúráért felelős brüsszeli biztos.
A megszólított férfi dühe nem csillapodik. – A fal felépítését valamennyi lakos kérte, mert már tűrhetetlen volt a helyzet. Tavaly kétszer is feltörték a gépkocsimat, ellopták a pótkerekemet, letörték a visszapillantó tükröket. Egyszer lerohantam, de az illető már eltűnt a kivilágítatlan szomszédos lakótelepen. A szomszédom feleségének a kezéből kitépték a táskát, amikor az esti műszakból tért haza. Többen amiatt panaszkodtak, hogy idegenek esténként, de olykor még nappal is az ablakaik alá piszkítanak – dől belőle a panasz.
Rudolf Bauer, a megyeszékhely nyugati városrészének polgármestere higgadtan érvel. – Mi nem a romák, hanem a bűnözők ellen hoztuk ezt az intézkedést. Azóta lényegesen csökkent a gépkocsi feltörések, a lopások és az éjszakai utcai zaklatások száma, a rendőrök is sokkal hatékonyabban tudják szemmel tartani a környéket. Egyetértek azokkal, akik személyes terepszemlére hívják az uniós biztost – magyarázza. Majd elmondja, hogy Kassán a múlt század hetvenes éveiben kezdődött a lakótelepek építése, amelyeket a néhai szovjet űrszonda tiszteletére Lunyiknak kereszteltek el. Kilenc felépült, de a többi nevét már megváltoztatták, mindössze a kilences maradt meg. Oda négy évtizede állami alkalmazottakat és romákat költöztettek – az előbbiek kivétel nélkül elköltöztek, az utóbbiak maradtak. Ma a legfeljebb 2400 személyre tervezett, lepusztult lakásokban hétezernél is többen húzódnak meg. Csaknem mindannyian munkanélküliek, szinte senki sem fizeti a rezsit.
– Miből élnek? – érdeklődöm. A választ egy asszonytól kapom meg, aki a szeméthalmazok között vezet földszinti lakásába. – Nézze csak meg, hol lakunk!
Hat gyermeket számolok meg a garzonlakásban. A rongyokkal bélelt heverőn egy férfi horkol. – A villanyt kikapcsolták, tüzelőfát télen a közeli erdőből hordunk, a gyerekeket küldöm kukázni, kéregetni. Nem tagadom, ha már nincs mit ennünk, akkor lopni is kényszerülnek, különben éhen halnánk. Évekkel ezelőtt lefaragták a szociális segélyeket, munkához manapság még a fehérek sem jutnak könnyen, hát még mi! – kiabálja.
Szlovákiában a kassai a tizennegyedik betonfal, és továbbiakat terveznek. A leghosszabb a járási székhelyen, Nagymihályban (Michalovce) épült. Viliam Záhorcák majdnem ugyanúgy érvel, mint kassai kollégája: – Ez itt, kérem, zajtompító fal. Egyúttal a legnagyobb lakótelepünket védi, amelyet félmillió euró ráfordítással újítottunk fel. Játszóteret, zöld övezetet alakítottunk ki. Nem engedhetjük meg, hogy hetek alatt mindezt tönkretegyék – tájékoztat a kisváros első embere.
A negyvenezres település szélén, az Angi-malomnak nevezett cigánypérón kétezer roma él. – Mondhatnak, amit akarnak, minket tiltottak ki onnan! Én arra vittem a gyermekeimet iskolába, most kerülhetünk egy kilométert, a forgalmas országút mellett, mert járdára nem telik az önkormányzatnak, a cigányok elleni falra viszont igen – mutogat a betonmonstrum fele Renáta Salacová. Osztrópatakon (Ostrovany), akárcsak Kassán, a polgárok kértek határozott intézkedést a helyi önkormányzattól.
– Özvegyasszony vagyok. Tavasszal már nappal sem mertem kiengedni a baromfit, éjjel lakatot tettem a tyúkólakra is, hogy jusson belőlük a vasárnapi ebédre. A diót mind lelopták a fáról, a krumpli még be sem érett, már kiásták – panaszolja Mária Zamecníková, aki szintén aláírta a petíciót.
– Mintegy százan kértek segítséget. Először drótkerítést húztunk fel, de azt néhány nap alatt valakik eltüntették. Ekkor döntött az önkormányzatunk a panelfal mellett, amelynek a felépítésére tizenháromezer eurót költöttünk. Nem rasszista meggondolásból, kizárólag a tolvajok ellen léptünk – áll elő az ismert érvvel Cyril Revák polgármester.
A pozsonyi kormány egyelőre struccpolitikát folytat. – A szlovák törvények nem ismerik azt a fogalmat, hogy kirekesztő építkezés vagy létesítmény – tárja szét a karját Martin Kóna, az építésügyi tárca szóvivője.
