A Földet a gazdáknak című programot két ok miatt bírálják: egyrészt azért, mert a megvalósítás módja gyökeresen ellentétes az állam természetvédelmi érdekeivel (magyarul: természeti kincsek elkótyavetyélése folyik rövid távú politikai érdekből), másrészt azért, mert nyílt beismerése annak, hogy az Orbán-kabinet eddigi földbérletpályázatai elhibázottak és a meghirdetett elvekkel ellentétesek voltak.

A legeltetéshez nem csak fű kell

Immáron új vezető irányítja a kormányban az állami tulajdonban lévő földek szétosztását. Bitay Márton Örs – hivatalos címe alapján az állami földprogramért felelős államtitkár – kinevezésére forrásaink szerint elsősorban azért volt szükség, hogy a természetvédelmi oltalom alatt álló, nemzeti parki tulajdonú földek sorsának rendezését kivonják a környezet- és természetvédelemért felelős kormánytisztviselő, Illés Zoltán egyszemélyi felügyelete alól.

Más jel is utal rá, hogy a választások elé időzített földosztásban nem a természetvédelmi szempontok dominálnak: az illetékes nemzeti parkok javaslatában még az szerepelt, hogy 300 hektárnál kisebbet csak indokolt esetben lehessen bérbe adni, Bitay viszont már arról beszélt: „szántóterületek esetében 25-30 hektár az átlag, legelők esetében 65-70 lesz”,mivel a programot kifejezetten a kis, közepes családi gazdálkodók számára írták ki.

Ahogyan azt egy, már az első Orbán-kormány alatt is a természetvédelemben dolgozó szakember elmondta, a szóban forgó területek többsége olyan gyep, illetve legelő, amelyet az elmúlt évszázadokban folyamatosan egy tagban, közösségi tulajdonban használtak. Ezek 1945 előtt többnyire települések tulajdonában voltak, utána pedig jobbára állami kézben. Ha ezeket felosztják 30-50 hektáros parcellákra, akkor minden földdarabra külön-külön kutat, itatót, hodályt kell építeni, a legeltetéshez ugyanis „nem csak fű kell”.

Ezeknek a földeknek a használatát korábban a természet – elsősorban az időszakos vízborítás, illetve kiszáradás –szabályozta, megszabva a legelő haszonállatok mozgását, erre a miniparcellák már nem adnak módot. Az érintett földeket az 1996-ban elfogadott természetvédelmi törvény felhatalmazásával élve az elmúlt másfél évtizedben vásárolta meg az állam, épp a védett természeti értékekre való tekintettel. Tény, hogy nagy részük eddig is bérbe volt adva, ám a földhasználatot mindig a természetvédelmi érdekeknek, elsősorban az úgynevezett nagy térigényű fajok (túzok, parlagi sas) szempontjainak rendelték alá, és az előírások betartását az illetékes nemzeti park folyamatosan ellenőrizte.

Szabó Rebeka, a Párbeszéd Magyarországért (civilben növényökológus) képviselője szerint a nemzeti parki szakemberek és a gazdálkodók együttműködésén alapuló rendszert verik most szét azért, hogy földhöz juttassák azokat, akik az elmutyizott állami földbérletpályázatokon hoppon maradtak, de a kormánypártnak helyi szövetségesként még fontosak. A politikus lapunknak elmondta: külső szemlélők számára e mostani pályázat is átláthatatlan, továbbra is követik azt a „jól bevált” gyakorlatot, hogy a teljes pontszám 40 százaléka szubjektív kritériumok alapján ítélhető oda, ami lehetővé teszi azt is, hogy felülről nyúljanak be a nemzeti parki szakvéleményekbe.

Szabó szerint katasztrofális következményekkel járhat, ha éppen ezeken a földeken akarnak kis- és középbirtokokat kialakítani: maga a puszta jelleg szűnik meg (a világörökségnek számító, eddig szabadon terelve legeltetett Hortobágyon is!), ha a gyepet 50-60 hektáronként kerítések, villanypásztorok, állatitatók szabdalják majd. – A fokozottan védett túzoknak egyáltalán nem mindegy, hogy a földdarab, ahol él, egy 400 hektáros vagy nyolc 50 hektáros parcellából áll-e. A 400 hektáros földet a gazda több nap alatt kaszálhatja le, a madárnak van ideje odébb menni, a fiatalokat máshová terelni. Ötven hektárt levágnak egy délelőtt alatt, ez a fajta intenzívebb használat negatív hatással lehet a sokéves munkával megnövelt túzokpopulációra – hangsúlyozta.

Szabó szerint az új földbérletkiosztási elvek kimondatlanul is az Orbán-kormány eddigi földpályázatainak súlyos kritikáját jelentik: ha ott nem a pártközeli nagybirtokok kialakítása lett volna a valódi cél, nem kellene most mindenáron hangsúlyozni, hogy itt már tényleg kisbirtokokat osztanak. A puszta felszabdalása azonban természetvédelmi nonszensz, aminek semmilyen szakmai indoka nincs. – Miért nem Mészáros Lőrinc 1400 hektárjából csinálnak kisbirtokokat a helyi gazdáknak? – kérdezte.

A már hivatkozott, lapunknak név nélkül nyilatkozó természetvédelmi szakember szerint az sem érthető, miért most pályáztatják meg a földeket. Azok egy része ugyanis nagyobb egységekben jelenleg is bérbe van adva, ami jövő augusztusban, a választások után jár le. A többit pedig a nemzeti parkok kezelik természetvédelmi szempontok szerint (az utóbbiak jórészt ebből, vagyis a földek után járó uniós támogatásból élnek, mivel a költségvetési támogatásuk mintegy 40 százalékát a kormányzati megszorítások elvitték). A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy az új bérleti szerződéseket a nemzeti parkoknak ügyvédekkel kell megíratni, ami önmagában százmilliós fölösleges állami kiadást jelent, igaz, ugyanekkora klientúratámogatást is.