Már nincs jövő?
Azt is hozzátették, hogy a kormány „soha nem látott biztonságot és hosszútávon kiszámítható feltételeket teremt az intézmények számára” az új köznevelési rendszerrel. Azóta a kiszámíthatatlanság érzete hatja át az érintettek mindennapjait. A bizonytalanság kiváltképp a művészeti képzéssel foglalkozó alapítványi intézményeket sújtja. Több olyan iskola, amely egykoron az önkormányzat által fenntartott épületben működik, azzal szembesült a nyár folyamán, hogy az államosítás után az új „tulajdonos”, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) bérleti díj fizetésére kötelezte őket.
Ezt tapasztalta Ritók Nóra, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója is, aki azt mondja: ha bérleti díjat kellene fizetniük, abba tönkremennének. Ezzel így van más, szintén hátrányos helyzetű gyerekek művészeti oktatásával foglalkozó intézmény is. Az Igazgyöngynek a nyár folyamán sikerült megállapodni a Klik vezetőjével arról, hogy ne kelljen bérleti díjat fizetniük. – Jó volna, ha ezt nem csak egyéni alkukkal lehetne elérni –mondta lapunknak Ritók Nóra.
De nem csak ez a baj. A művészeti iskolákat az is sújtja, hogy a speciális oktatásért képzési díjat kell fizetniük a szülőknek. Korábban az állam, azért, hogy ne csak a jobb módú gyerekek kiváltsága legyen a művészeti oktatás, a hátrányos helyzetű gyerekek után átvállalta a díjat. Orbán Viktor rendszerében ez már nem automatikus, az iskoláknak külön kell kérniük a minisztériumot, hogy biztosítsa a szegény gyerekek térítésmentes oktatását.
Ha az iskola valamiért szimpatikus, lesz különmegállapodás, ha valamiért meg nem az, akkor bezárhatja a kapuit. Az Igazgyönggyel és a csepeli Burattino iskolával szerződött az állam, de számos, hátrányos helyzetű kistérségekben működő iskolával nem. E zűrzavaros helyzet miatt Sós Tamás szocialista képviselő kérdést tett fel Balog Zoltánnak. A címe: Mi a kormány terve a szegény, hátrányos helyzetű, és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek és a művészeti iskolák támogatásával? A képviselő rámutatott, hogy a kormány eltörölte a közoktatási megállapodások korábbi rendszerét, de ezt nem váltotta fel semmivel. Így „magára hagyta az oktatásukért fizetni nem képes családokat, miközben a művészeti iskoláknak kötelezően előírja a térítési díj beszedését”.
Sós Tamás arra is rávilágít, hogy néhány héttel az iskolakezdés előtt ezeknek a működési engedéllyel rendelkező iskoláknak semmilyen biztos, jogszabályon alapuló információjuk nincs arra vonatkozóan, hogy a tanévet miként fogja az állam finanszírozni. Doncsev András parlamenti államtitkár válasza rettenetesen elkeserítette az alapítványi művészeti iskolák pedagógusait. „A köznevelési szerződések nem azt a célt szolgálták, hogy közvetlenül garantálják a szerényebb életkörülmények között élő családok gyermekeinek iskolai, óvodai ellátását vagy az alapfokú művészetoktatást” – így indít Doncsev, majd kedélyes „nyolcévezéssel” folytatja.
Szerinte ugyanis, ha az előző kormányzatok „elegendő forrást biztosítottak volna a köznevelési feladatokhoz, akkor a feladatokra kötelezetteknek nem kellett volna egyre terjedő módon átadniuk a feladatellátásaikat a nem állami köznevelési intézményfenntartóknak, amelyek (...) sorra kopogtattak a korábbi minisztériumoknál kiegészítő állami támogatásokért”. Vagyis Doncsev úgy értékeli, hogy korábban az elégtelen önkormányzati közoktatási rendszerben el nem látott feladatokat vették át az alapítványi iskolák. Az államtitkár leszögezi: „a köznevelési feladatok ellátásának kijelölt felelőse az állam”, vagyis a hátrányos helyzetű diákoknak célzott Híd-programok elindulásával és szeptembertől az egész napos iskola bevezetésével a tanulók hozzájuthatnak olyan szolgáltatásokhoz, amelyek nem kerülnek különpénzbe.
Vagyis nincs szükség az alapítványi művészeti képzést kínáló iskolákra? Nos, a Sós Tamásnak írt válaszból kiderül, hogy a miniszter köthet köznevelési szerződést ezekkel az iskolákkal is. „Olyan fenntartóval, aki meggyőzően és jó minőségben látja el a feladatait, és az állami egyedi támogatása nem kidobott pénz lesz.” Ritók Nóra e válaszból azt olvassa ki, hogy az alapítványi fenntartásban működő alapfokú művészeti képzést nyújtó iskoláknak nincs jövőjük. – Ez a szöveg egy rossz beidegződés terméke. Mert a korábbi időszakban valóban bekerültek olyan alapítványi iskolák is a rendszerbe, amelyek nem a gyerekekért, hanem a haszonszerzésért nyitottak iskolát. De ezek nagyon ritka kivételek – mondta Ritók Nóra. Megkerestük a minisztériumot, hogy a tavalyi közlemény, illetve az idézett minisztériumi válasz közti ellentmondásra rákérdezzünk. A tárca szerint a „kijelentések a legtökéletesebb harmóniában vannak”.
Lapunk megkeresésére a tárca az alapítványi iskolák feladataival kapcsolatban Doncsev szavait úgy értelmezi, „ha az állam ellátta volna a köznevelési feladatait, akkor ma lényegesen kevesebb olyan alapítványi és magánintézmény lenne, amelyek gyakorlatilag állami feladatot látnak el”. A tárca leszögezi: a hátrányos helyzetű gyerekek művészeti oktatását a jövőben is támogatja az állam, a miniszter a jól működő alapítványi és magánintézményekkel a jövőben is köthet köznevelési szerződéseket. A tárca szerint „az alapítványi és magánintézmények finanszírozása a korábbiaknál nagyságrendekkel kiszámíthatóbbá és biztonságosabbá válik, hiszen a jelenlegi – a kiadások felére sem elegendő – normatív finanszírozás helyett a jövőben a béreket és a járulékokat kapják az állami intézmények a pedagógus-gyereklétszám arányában”.
Lapzártánk előtt nem sokkal, miután megkaptuk a tárca fentebb idézett válaszát, egy informátorunk eljuttatott szerkesztőségünknek egy írásbeli képviselői kérdést és az arra adott minisztériumi választ. Ezúttal a kérdező nem szocialista politikus, hanem a Fidesz-frakció tagja, Erdős Norbert. Erdős –rosszul írva saját kormánya minisztériumának nevét – szinte megszólalásig ugyanazt kérdezte, mint Sós Tamás. A „Tervez-e a Kormány az elmaradott térségek halmozottan hátrányos gyermekeinek oktatásához létszámarányos kiegészítő támogatást?” című írásbeli kérdésre ezúttal is Doncsev András válaszolt, de teljesen más tónusban,mint a szocialista képviselőnek. Elmaradt például az „elmúlt nyolcévezés”, továbbá az államtitkár leszögezte: a kormány elkötelezett abban, hogy a nem állami fenntartású köznevelési intézményekben tanuló hátrányos helyzetű, speciális nevelés igényű gyermekek ellátásához többlettámogatást biztosítson.
Utalva annak az iskolának a sorsára, amely Erdős képviselői körzetében működik súlyos finanszírozási gondokkal küszködve, Doncsev kifejti: a kormány „igyekszik megteremteni annak lehetőségét, hogy a nem állami fenntartású intézmények finanszírozását biztosító jogszabály kialakítása minél szélesebb mozgásteret biztosítson a kiemelkedő szakmai munkát végző fenntartók támogatására”. A jogszabály hatálybalépése szeptember végén várható, ez alapján tudhatják majd meg az iskolák, hogy hány gyerek után finanszíroz az állam pedagógus-álláshelyeket.
„Ekkor tudja a tárca megvizsgálni a további támogatási lehetőségeket az olyan köznevelési intézmények működéséhez is, mint az Ön által képviselt iskola” – írja Doncsev, aki Erdős figyelmét felhívja arra is, hogy az unió éppen a hátrányos helyzetű tanulókkal foglalkozó intézmények támogatását célozza. Az Erdős képviselőnek írt válaszban az államtitkár mellőzte azon véleményét, hogy az „állami köznevelést kell helyzetbe hozni” és nem a köznevelési szerződésekkel kell „csepegtetni” kisebb támogatásokat bizonytalan hátterű iskoláknak.
