Fékek, motorok, pofonok
Erre először 2010 nyarán került sor, amikor Stumpf István volt fideszes kancelláriaminiszterrel egészült ki a testület, Bihari Mihályt pedig újraválasztották. Mindez csak a kezdet volt, hiszen 2010 októberében a kormány azt is nyilvánvalóvá tette, hogy nemcsak a bírák kiválasztásában, hanem az AB-döntések „kezelésében” is változtat a korábbi gyakorlaton. Jól mutatja ezt, hogy alig fél évvel a Fidesz kétharmados győzelme után, 2010 októberében milyen kormánypárti dühöt váltott ki az: a testület megsemmisítette a „pofátlan végkielégítéseket” sújtó 98 százalékos különadóról szóló – nem mellesleg: visszamenőleges hatályú – törvényt.
A kormányzat elfogadás helyett azonnali válaszcsapással reagált: Lázár János órákkal a döntés bejelentése után az AB hatásköreinek szűkítését indítványozta. Noha a taláros testület nyomatékosan jelezte reagálásában, hogy határozatai mindenkire nézve kötelezők, a felülvizsgálati jogkörök fenntartása pedig az alkotmányos rend lényegi biztosítéka, a Fidesz csak részben változtatott a különadó szabályain, parlamenti szavazógépe pedig elvégezte feladatát: megkurtította az AB hatásköreit, módosította az alkotmányt.
Talán a különadós fiaskónak is szerepe volt abban, hogy a kétharmad később más eszközöket is bevetett azért, senki és semmi ne akadályozhassa elképzeléseit: öt új taggal – mások mellett Balsai István fideszes országgyűlési képviselővel vagy Juhász Imrével, a Független Rendészeti Panasztestület elnökével – egészült ki az Alkotmánybíróság, s őket kizárólag a kormánypártok választottak meg. Így a testületben többségbe kerültek azok, akiket a jelenlegi kormányoldal jelölt. Noha a kétharmad mindent elkövetett azért, hogy megregulázza, gúzsba kösse az Alkotmánybíróságot, a testülettől így is kapott jókora pofonokat.
2012 júliusában az Alkotmánybíróságon elvérzett a bírók kötelező nyugdíjazásáról szóló szabályozás. Az AB ugyanis alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatárt elérő bírók kötelező felmentését előíró törvényi szabályokat, és hatálybalépésük napjára visszaható hatállyal, azaz 2012. január elsejével megsemmisítette azokat.
Tény ugyanakkor az is: a kérdés rendkívül megosztotta a testületet, a 15-ből 14 tag szavazott, s végül Paczolay Péter szavazatával minősítette alaptörvényellenesnek a testület a jogszabályt. A döntés ellenére Orbán Viktor szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy továbbra sem változott az AB-vel való viszonya, hiszen leszögezte: „a rendszer marad”. Igaz, végül – részben az uniós bíróság döntése miatt – visszakoztak, és enyhítettek a nyugdíjazás szabályozásán.
A leglátványosabb vereséget az idén januárban szenvedte el a kabinet, amikor az alkotmánybírák a választási feliratkozást – az államfő előzetes normakontrollra irányuló indítványa alapján – érdemben vizsgálták, és megállapították, az a választójog indokolatlan és szükségtelen korlátozását jelenti. A kormány visszavonulót fújt, Rogán Antal bejelentette: erejük ugyan lenne rá, hogy a regisztrációt alaptörvénybe foglalják, de elejét kívánják venni a további jogi és politikai vitáknak.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor egy közelmúltbeli döntésében leszögezte, fenntartja magának a jogot arra, hogy az alaptörvény hatálybalépése előtt kihirdetett – és a negyedik alkotmánymódosítással gyakorlatilag megsemmisített – korábbi döntéseire ezután is hivatkozzék. A bírák tehát a maguk módján ismét szembementek a kétharmaddal, hiszen az alaptörvény kimondja, hogy az AB 2011 előtti határozatai hatályukat vesztik.