A Magyar Nemzet kedden számolt be arról, hogy a 2008–2009-ben hat roma áldozatot követelő gyilkosságsorozat negyedrendű vádlottjának egykori tartótisztje parancsra, akarata ellenére tanúskodott hamisan az ügyben. Csontos István negyedrendű vádlott szerződéses katonaként került kapcsolatba a katonai elhárítással, de már 2009 elején megszakították vele az együttműködést. Egykori tartótisztje később azonban újra találkozott vele, miután az elhárítás vezetése elrendelte, hogy a tartótisztek minden volt és aktív informátorukkal lépjenek kapcsolatba, s gyűjtsenek információt a romagyilkosságokról.

A honvédelmi tárca kedden leszögezte: a kormányváltás után a korábbi katonai elhárítás vezetését elküldték, teljes körű vizsgálatot rendeltek el, és megállapították, hogy a KBH korábbi vezetése fontos információkat titkolt el a rendőrség, a HM és az ügyben vizsgálódó parlamenti bizottság elől. A tárca és a katonai elhárítás új vezetése feloldotta Csontos tartótisztjét a titoktartási kötelezettség alól, amit az elődeik nem tettek meg, s amiért H. Ernő tartótiszt nem tehetett teljes körű vallomást a nyomozó hatóság előtt.

Azonban – szögezi le a tárca – a 2012-es bírósági kihallgatásán H. Ernő már részletesen beszélhetett az általa ismert tényekről. Ez esetben persze adódik a kérdés: miért akarta/akarja őt feljelentetni hamis tanúzásért a vádhatóság? Már pedig a hírek szerint az ügyészség csak a jogerős ítélet megszületésére vár, hogy megindítsa ellene az eljárását.

A HM közleménye és más nyilatkozatok arra utalnak, hogy H. Ernő nem kapott parancsot hamis tanúzásra, és valószínűsíthető, hogy nem is tud ilyen írott dokumentumot felmutatni. Egyszerűen: nem kapott felmentést a titoktartás alól, ezért nem segítette a nyomozó hatóság munkáját. Egyes források szerint azonban, ha ez és csak ez történt volna, H. Ernőt már rég kipenderítették volna az elhárítástól, ám még ma is ott dolgozik, igaz, alacsonyabb beosztásban.

Már csak azért is kirúgták volna, mert kiderült: miközben az volt a feladata, hogy a romagyilkosságokról gyűjtsön adatokat, egyik vallomása szerint a téma a Csontossal egy konspirált debreceni lakásban tartott találkozón csak érintőlegesen került szóba. Ezt az állítást Csontos vallomása is megerősíteni látszik. Arról panaszkodott, hogy bár szóba hozta, „milyen jól jönne, akár még neki is a nyomravezetőnek felajánlott százmilliós jutalom”, tartótisztje nem reagált rá. Egyes forrásaink sejteni engedik, hogy H. Ernő azért nem volt olyan „béna” hírszerző/elhárító, mint amilyennek az eset kapcsán beállítják. Igaz, nem csapott le Csontos kijelentésére, és nem szedte ki belőle, mit tud az ügyről – ha megteszi, az utolsó gyilkosság talán megelőzhető lett volna –, de azért leírta, amit tőle hallott. Egyes forrásaink szerint azonban a jelentése a „postázóban” vagy feldolgozás közben elkallódott. Ha ez igaz, némiképp magyarázza, miért nem rúgták ki azonnal páros lábbal H. Ernőt, és magyarázattal szolgál arra is, miért titkolózott annyira az ügyben a katonai titkosszolgálat.