Elhunyt Csatáry László, a kassai gettó volt parancsnoka
Az egykori gettóparancsnokot a volt Csehszlovákiában 1948-ban kötél általi halálra ítélték. Csatáry nem várta meg azonban az ítéletet, hanem a háború után valószínűleg hamis papírokkal – egyes források szerint jugoszláv útlevéllel – külföldre szökött. Kanadában telepedett le, és ott műkereskedőként dolgozott, 1955-ben pedig állampolgárságot kapott.
Később kiderült, hogy bevándorlásakor valótlan adatokat szolgáltatott a náci megszálló erőkkel való együttműködéséről, és megfosztották állampolgárságától. Ezt követően önként távozott Kanadából, és konzuli jogsegély keretében 1997-ben visszatérhetett Magyarországra. A Simon Wiesenthal Központ jelzése alapján az ügyészség 2011 szeptemberében rendelt el vizsgálatot, de nagyobb nyilvánosságot akkor kapott az ügy, amikor tavaly áprilisban az izraeli székhelyű intézet közzétette éves jelentését, amelyből kiderült: újabb három személyt vettek fel a legkeresettebb tíz náci háborús bűnös listájára. Köztük volt Csatáry László is, akit Efraim Zuroff, a központ jeruzsálemi igazgatója az elsők közt említett. Egyben reményét fejezte ki, hogy a férfit a magyar hatóságok haladéktalanul bíróság elé állítják. Konkrétumokat az eljárásról nemigen lehetett tudni, mígnem a The Sun című brit bulvárlap riportot közölt arról, hogy Csatáryt megtalálták Budapesten. Ezután az ügyészség sietve nemzetközi sajtótájékoztatót hívott össze, ahol bejelentették: a férfit elfogták, gyanúsítottként hallgatták ki, a bíróság pedig a házi őrizetét rendelte el.
Az idős, de akkoriban az ügyészség szerint jó egészségi és szellemi állapotban levő ember a terhére rótt bűncselekményeket mindvégig tagadta. Azt hangoztatta, a háború idején csak a kötelességét teljesítette, és mindig parancsra cselekedett. Szerinte a túlélő tanúk – akik azt vallották, hogy különösen durván, szadista módon bánt a foglyokkal – összetévesztették valakivel.
Az ügyészség mindazonáltal megalapozottnak találta a háborús bűntett gyanúját, és júniusban vádindítványt nyújtott be, amely szerint a férfi 1944 májusától kézzel és korbáccsal rendszeresen és minden indok nélkül bántalmazta a foglyokat. Ugyanakkor az ő irányítása alatt deportáltak Auschwitzba és más haláltáborokba majdnem 16 ezer – más források szerint 12 ezer – embert, akik közül csak igen kevesen maradtak életben. A vádirat szerint Csatáry – a Magyar Királyi Rendőrség hivatásos állományú tagjaként – szándékosan segítséget nyújtott a Kassáról a németek által megszállt területeken lévő koncentrációs táborokba hurcolt zsidók sérelmére elkövetett törvénytelen kínzásokhoz és kivégzésekhez.
Az eljárást a Fővárosi Ítélőtábla egy hónapja felfüggesztette, mert Csatáryt ugyanezen cselekményért már elmarasztalták. A Fővárosi Főügyészség fellebbezett, így tárgyalást tartottak volna, de a vádlott halála miatt az ügyet le kell zárni. Emiatt Kassán sem dönthetnek már arról, hogy a férfinak hol kell letöltenie az idén tavasszal életfogytig tartó szabadságvesztésre enyhített büntetését.
Csatáryt valószínűleg Magyarországon is elítélték, és húsz év börtönbüntetéssel sújtották – nyilatkozta korábban a Hvg.hu-nak Balassa Zoltán kassai történész. A korabeli lapértesülések szerint a férfit 1945 júniusában Veszprémben letartóztatták, s nem sokkal később Pécsen bíróság elé állították – mondta el Balassa lapunknak. Tudósítónk kérdésére azonban a Pécsi Törvényszék elnöke azt közölte, a verdiktnek nincs nyoma, s a megyei levéltártól ugyanezt a tájékoztatást kapta. Az iratok állítólag a fővárosba kerültek, de úgy tudjuk, azok a Magyar Országos Levéltárban sem találhatók. Ezt valószínűsíti, hogy a törvényszék az eljárás felfüggesztésének okaként kizárólag a kassai verdiktet jelölte meg. A Bors beszámolt arról is, hogy az idős embert régóta belgyógyászati panaszokkal kezelték, és az elmúlt napokban az egyik fővárosi kórházban ápolták. Ott tüdőgyulladást kapott, ezért egy másik kórházba szállították át, ahol elhunyt.
Valóban elkötelezettek?
Mély csalódottságának adott hangot hétfőn a náci háborús bűnösök után kutató Simon Wiesenthal Központ amiatt, hogy Csatáry László „megmenekült az igazságszolgáltatástól”. „Az, hogy egy ismert háborús bűnös ilyen sokáig (több mint tizenöt esztendeig – a szerk.) zavartalanul élhetett a magyar fővárosban, komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a magyar hatóságok valóban elkötelezettek-e amellett, hogy elszámoltassák a holokauszt magyar bűntetteseit” – idézte Zuroffot a Simon Wiesenthal Központ közleménye. (MTI)
Képíró Sándor sem élte meg
A közelmúltban egy másik, a Simon Wiesenthal Központ által ugyancsak háborús bűnösnek tartott magyar férfi, a tavaly szeptemberben elhunyt Képíró Sándor egykori csendőr százados pere váltott ki nagyobb nemzetközi visszhangot. Több helyen is utaltak rá: Képíró a magyar szélsőjobb támogatását élvezi.
A 97 évet élt férfi neve ugyancsak szerepelt a tíz legkeresettebb náci háborús bűnös listáján.
A volt csendőr elleni eljárás 2008-ban a központ igazgatója és a háborús bűnök kivizsgálásáért felelő szerb ügyész közös kezdeményezésére indult. A nyomozás során azt kellett tisztázni, Képírónak milyen szerepe volt az 1942. január 21-e és 23-a között Újvidéken tartott razziák során elkövetett törvénytelen kivégzésekben. Az ügyész vádat emelt, de a Fővárosi Bíróság tavaly nyáron bizonyítottság hiányában felmentő ítéletet hozott.
A bíró a döntést azzal indokolta, hogy az akkor történtek ma már alig rekonstruálhatók, így Képíró vétkessége sem bizonyítható. Nem egyértelmű, hogy a gyilkosságokat valóban a volt csendőr alárendeltjei követték el, akiknek a többségét az egykori százados nem is ismerte alaposan. Emiatt igen nehéz megállapítani, hogy Képíró valóban szóba jöhet-e felbujtóként. De még az sem bizonyos, hogy a vérengzést egyáltalán a csendőrök hajtották végre – érvelt a bíró –, mert akkor határvadászok is razziáztak, akik ugyancsak kakastollat viseltek. Ugyanakkor a vádlott javára írta, hogy megakadályozta egy szálloda tulajdonosának kivégzését. (L. K.)
