A mindennapi életben ez azt jelenti, hogy a belterületen nagyfokú a vezetékesivóvíz-ellátás, míg a közkutak, azaz közkifolyók használata jobbára a peremkerületekre, az elmaradottabb helyzetben lévő, periferiális városrészekre jellemző. Vannak olyan külső fekvésű utcák, amelyekben kiépült ugyan a központi vízvezeték, ám a lakóknak nincs pénzük arra, hogy csatlakozzanak a hálózathoz.

A vezetékesivóvíz-hálózat jelentős részben kiépítetlen a keleti városrész egyes területein, olyan településrészek sorolhatók ide, mint Sajóvárkony, Tábla, Bánszállás. E keleti városrészben a 36 ezres ózdi lakosság 15 százaléka, mindegy hatezer ember él, itt a rendszeres munkajövedelemmel nem rendelkezők aránya az aktív korúakon belül mintegy 67 százalékos. A keleti városrészben csaknem négyezer lakást tartanak nyilván, ezeknek a fele alacsony komfortfokozatú, azaz nem rendelkezik vezetékes vízzel. A cigány kisebbségi önkormányzat becslése szerint itt a romák aránya mintegy ötven százalék. Hasonlóan elmaradottak az északi városrész egyes területei, ahol a város lakosságának 21 százaléka, azaz mintegy nyolcezer ember él. Itt található az utóbbi napok híreiben sűrűn szereplő Hétestelep. E városrészben a cigányok aránya 40-45 százalék, az itt lévő nyolc és fél ezer lakásból az alacsony komfortfokozatúak aránya 34 százalék.

A közüzemi vízhálózathoz mérten a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettsége jelentősen elmarad, nem csoda, hogy a vízhálózat kérdése nem is szerepelt a fontosabb választási kampánytémák között. Most azonban szerepelni fog, elvégre hamarosan kezdődik az a beruházás, amelyre a svájci–magyar alapból az önkormányzat önerővel együtt 1,5 milliárdot fordít. Ennek keretében a város elöregedett vízhálózatát kicserélik, az elmaradottabb területeken pedig kiépítik a rendszert. E pályázatot még a város előző, szocialista vezetése készítette és nyújtotta be. A felröppent hírekkel szemben a pénzt a fideszes önkormányzat nem költötte el más célokra, de a kivitelezés tervezése lassan haladt. Az új hálózat leghamarabb 2015-ben készülhet el. (K. Zs.)

A jogszabályok szerint közkifolyóból fejenként napi húsz liter víz ingyen vételezhető

„A létfenntartási és közegészségügyi vízigényeknek eleget tevő ivóvízellátás érdekében a víziközmű-szolgáltató (...) közkifolyót helyezhet el. A közkifolyó üzemeltetésének költségeit a települési önkormányzat fizeti meg a víziközműszolgáltató részére” – írja elő a víziközmű-szolgáltatásokról szóló 2011-es törvény. A jogszabály szerint „a közegészségügyi követelmények teljesítéséhez szükséges ivóvízellátás akkor biztosított, ha az ivóvízellátás legalább 20 l/fő/nap mennyiségben, (...) legfeljebb 150 m távolságon belül” elérhető. Azon lakók számára tehát, akiknek az ingatlanát a vezetékes vízellátásba nem kötötték be – illetve akiket a szolgáltatásból díjhátralék miatt kizártak –, a helyi önkormányzatnak kell biztosítania a mindennapi életvitelhez szükséges minimális vízmennyiséget. Ez a törvényben meghatározott napi húsz liter, amelynek elegendőnek kell lennie az ivóvízszükséglet fedezésére, tisztálkodásra, mosásra, főzésre és mosogatásra.

Egyes településeken vízátalányt kell fizetnie annak, akinek az ingatlanán nincs vezetékes víz, viszont a lakóhelyétől 150 méternél nem nagyobb távolságra van közkifolyó. Ilyenkor általában bejelentett személyenként és havonta egy köbméternyi átalányt számolnak fel, ami a helyi tarifától függően nyolc-tízezer forint is lehet évente. De ahol az utcai csapból ingyen folyik a víz, ott is korlátozni igyekeznek a felhasználást, és előírják például azt, hogy „vizet vételezni csak szabad kifolyással lehet, a közkifolyókra toldalék, gumicső felszerelése tilos”. Azt sem engedélyezik, hogy hordóban vagy nagyobb tartályban vigyenek el vizet, és a nem háztartási célú felhasználását is tiltják. (Lencsés Károly)