– Csókot nem adok ám, csak puszit – szabadkozott a 21 éves ceglédi lány, mikor szándékairól faggattam

–, csak az angolban nincs külön szóa csókra.

Barbara azért fogott kedd délután háromkor pénzgyűjtésbe az Ozora Fesztivál kapujában, hogy megvásárolhassa a 135 eurós hetijegyet. Egy óra alatt két és fél euró jött neki össze. Barbara tavaly is itt volt, akkor masszázzsal kereste meg a jegy árát. Annyira jól érezte magát, hogy már akkor eldöntötte, jön újra. Idén egy tíztagú koedukált ceglédi csapattal vágott neki. A teamben van két targoncás, egy informatikus, egy bolti eladó, egy hegesztő, a többiek általában tanulók. A jegyet senki sem vette meg előre, mert mindannyian tartottak attól, hogy mi van, ha a fesztivál nem kapja meg az engedélyt. Amúgy a csapat többségének nem volt pénze a belépőre, ők kéregetéssel gondolták összehozni a jegy árát.

– Ha nem jön össze, belógunk –legyintett az egyik „csóró”, a 22 éves Márk, aki két hónapja állástalan, miután elküldték egy hulladékhasznosítással foglalkozó cégtől, ahol segédmunkásként dolgozott. – Tavaly is belógtam. Nincs kerítés, tudom is, hol megyünk be.

A ceglédi csapat nem győzte hangsúlyozni, hogy ők nem a keleties elektronikus goazene és nem a fű miatt vannak itt, hanem a társaságért.

– Ozorán sosincs feszültség, agresszió – állította Márk –, ez a béke szigete, itt az emberek szeretik, tisztelik egymást.

– Csak pénzt nem adnak – sóhajtott Barbara.

Pedig a hazai goarajongóknál módosabbnak gondolt külföldi vendégek – ők adják a fesztivál közönségének kilencven százalékát – kedden ezrével hömpölyögtek a bevezető úton. Angol, francia, holland, német, osztrák, svájci autók és hátizsákokkal rettentően felmálházott új-zélandiak, indiaiak, mexikóiak, kanadaiak, dél-afrikaiak, izraeliek, románok, svédek, görögök. Magányos utast alig látni, ki a párjával érkezett, ki a barátaival, ki a családjával, ki meg a kutyájával. S – az ebeken kívül – mind ugyanazt ismételték: nem a goa, nem a fű a fontos, hanem a közösségi élmény.

Mindeközben délután ötkor még nem lehetett tudni, hogy lesz-e fesztivál, holott akkor már 16 ezren gyűltek össze az Ozorától három kilométerre lévő Dádpusztán, a rendezvénynek otthont adó 80 hektáros birkalegelőn. Írtunk róla, hogy első fokon az ügyben illetékes mezőszilasi körjegyző nem adta meg az engedélyt a tizedik alkalommal meghirdetett fesztiválra. A megtagadás oka az volt, hogy a Sárbogárdi Rendőrkapitányság nem támogatta a rendezvényt, mert hiányosnak ítélte a biztonsági feltételeket. A kapitányság kevesellte a biztonságiak létszámát és felkészültségét, nem látta megnyugtatónak azt, hogy baj esetén miképp szervezik meg a vendégek mentését, ellátását. A rendezők igyekeztek kijavítani a hibákat, s hétfőn fellebbeztek a Fejér Megyei Kormányhivatalnál.

A fesztivál gazdája, Zimányi Dániel kedden délután öt órakor maga köré gyűjtötte az újságírókat, s elmondta: tanácstalan, nem tudja, mire számítson. Mit tegyen, ha nem kapnak engedélyt, hogyan küldje haza a közönséget.

–Ha azt mondom nekik, hogy menjenek, maguk szerint elmennek? –meditált borostás arcát végigsimítva.

Akik ismerik az 58 éves férfit, tudják, hogy amúgy nem egy tanácstalan típus. 1993-ban vette meg a dádpusztai legelőt, azóta itt gazdálkodik. Négyszáz hektárt művel, magát ma is birkapásztornak tartja, de azért közben – a fiával együtt – kitalált és felfuttatott egy külföldön is mind népszerűbb s a környék lakói által szinte maradéktalanul elfogadott fesztivált. A pusztán felépített vagy tízezer négyzetméternyi, koncertek és közösségi rendezvények befogadására alkalmas, roppant mutatós, nádtetős faépítményt. Amikor arról kérdeztem, mennyibe került mindez, akkor azt felelte:

– Nem tudom, a nád sajátunk, az akác is, a munka javát magunk végeztük. Ez maga a paradicsom, s ott munkabér nincs.

Aztán arról elmélkedett, hogy szerinte megtettek mindent azért, hogy megkapják az engedélyt. Korábban nem is kellett engedély az efféle rendezvényhez, hisz magánterületen tartották a goakoncerteket, csakhogy a West Balkán három halált okozó tragédiája óta változtak a jogszabályok, akkortól – mondta Zimányi – a hivatalnokok túl nagy hatalmat kaptak.

– Pedig a mesék sosem a hivatalnokokról szólnak – morogta –, hanem a juhászokról. Meg a dalok is.

Később még azon morfondírozott, hogy elviszi külföldre a fesztivált, ha itt nem kell. Pár perc múlva megszólalt a telefon, s Zimányi ennyit mondott:

– Az engedélyt megkaptuk, a fesztivál ma este elkezdődik.

Francia goaranjongók