Süti nem volt, de kötekedés sem

Harminc koszovói menedékkérő érkezett hétfő délután a vámosszabadi nyílt befogadóállomásra. Ők lesznek az első lakói a laktanyában kialakított épületnek, mely a Belügyminisztérium ígérete szerint jövő márciusban bezárhat, amennyiben úgy alakulnak a bevándorlási statisztikák.

A tábor ellen hat hete folyamatosan tiltakozó helybeliek közül csak egyetlen férfi volt jelen a koszovóiak érkezésekor.

– Megnéztem őket, láttam a bőrük színén, hogy nem fekete-afrikaiak, úgyhogy egyelőre állta a szavát a bevándorlási hivatal – nyugtázta Horváth László, de kijelentette: kizárólag márciusig hajlandó együtt élni a falu a menekülttáborral.

A település lakóit már pénteken felkészítette Buruzs István, a vámosszabadi menekülttábor létesítése ellen tiltakozó civil mozgalom vezetője, valamint Réti Csaba polgármester.

– Ne várjuk süteménnyel őket, a legszebb lányunkat se állítsuk ki az ajtóba, amikor jönnek, de indokolatlanul ne kössünk beléjük, hiszen jó részük valószínűleg tényleg a háború elől menekült – mondta Buruzs István a fórumon. Ezúttal nem voltak sokan, valószínűleg megosztottá vált a magyar–szlovák országhatár melletti falu, miután civil és önkormányzati vezetőik egyezségre jutottak a Belügyminisztériummal.

A hivatalos közlemény szerint a vámosszabadiak hozzájárulnak egy ideiglenes menekülttábor létesítéséhez, Pintér Sándor pedig megígérte: jövő márciusban a menekültügyi helyzet függvényében döntenek arról, bezárják-e a tábort, s átadják-e a falunak az állami tulajdonban lévő épületet.

A vámosszabadi tárgyalók korábban egyöntetűen arról beszélnek, hogy a tábor csak ideiglenes lehet, ha mégsem zárják be – amit reményeik szerint már csak a közelgő választások miatt sem kockáztat meg a kormányzat –, akkor újra előveszik a tiltakozó transzparenseiket, a zöld egyenpólóikat, meggyújtják a fáklyáikat, s mennek ismét felvonulni Győr belvárosába.

Ennek, a menekültek fogadására a falut felkészítő helyi fórumnak teljesen más volt a hangulata, mint a korábbi hangos, haragos, bekiabálós összejövetelnek. Annak a hangadói láthatóan a háttérbe vonultak. Közülük akad, aki nem helyesli a megállapodást, nem lát garanciát a tábor márciusi bezárására.

A civilek már hetek óta segítő arcukat mutatják, véradást szerveznek az ország javára. A véradást egészen meghökkentő módon hirdetik a falu elején, a 14-es főút mentén, mégpedig a nemzetközi munkásmozgalom „himnuszának,” az Internacionálénak a két sorával. Egy szalmabálára kifeszített transzparensen hirdetik: „Ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát…

Adj vért a hazáért!”

Buruzs István és Réti Csaba polgármester is határozottan elhárítja azonban az azonosulást mindegyik politikai párttal. Sőt az önkormányzat a lakókkal együtt jegyzett közleményben fordult a pártok vezetőihez. Azt kérték, hogy helyi és „központi szinten is” tartsák távol magukat a falut érintő kérdésektől, ne kovácsoljanak politikai tőkét a Vámosszabadin történtekből. „Nem kérünk a pártok »segítőkészségéből«, mert fellépésükkel ügyünknek csak ártanak” – írják.

A civil mozgalom vezetője és a polgármester az akkor még üres táborban tett látogatásának,megbeszéléseinek a tapasztalatait mondja el a helyieknek. Igazából csak a falakat festették át, semmi olyan munkálat nem folyt, ami a menekültek tartós maradására engedett volna következtetni, nyugtatták az embereket.

– Lehet-e szemrevételezni az idegeneket, amikor megérkeznek? – tette fel a kérdést egy férfi, majd magyarázólag hozzáfűzte: Csak hogy lássuk, milyen emberek.

– Fölszállhatnak-e a mi buszainkra? – érdeklődtek többen is.

– Megtiltani nem lehet nekik, de naponta különbuszokkal mehetnek be Győrbe a bevándorlási hivatalnál intézni az ügyeiket, a gyerekeiket is Győrbe viszik iskolába, nem szorulnak rá tehát a mi járatainkra – magyarázza Buruzs István.

– Azért minden beérkező vámosszabadi buszhoz menjenek ki a rendőrök, és kísérjék haza a lakókat – kezdeményezi egy hölgy, aki azt is kifogásolja, hogy még nem épült ki a faluban a kamerarendszer.

– Mit tegyünk, ha megszólítanak bennünket a menekültek? – kér tanácsot egy férfi.

– Válaszoljunk neki, ne hágjuk át a saját szokásainkat – javasolja Buruzs. A polgármester azt kéri: aki még nem kódolta le a wifijét, az tegye meg, nehogy emiatt szállingózzanak be a faluba a menekültek. A szállásukon lesz ugyan ingyenes internet, de lehet, hogy csak időkorlátokkal. Többen azt javasolják, hogy inkább fizessen elő a menekülteknek a falu egész napra internetet, minthogy kijöjjenek a faluba.

Folyamatosan rendőrjárőrök vigyázzák majd az 1600 lakót számláló községet. A helybeliek attól tartanak, hogy őket is zaklatják a kisebb szabályszegésekért.

– Ők kizárólag arra kaptak parancsot, hogy a menekülteket ellenőrizzék

– jelentette ki Réti Csaba.

– Azért a biciklikre nekünk sem árt lámpát szerelni – figyelmeztetett Buruzs István.

Az első csoport hétfő délután érkezett meg Vámosszabadiba. Ördög István, a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának menekültügyi igazgatója a bejáratnál tartott rögtönzött sajtótájékoztatót. Elmondta: az első busszal koszovói menedékkérő családokat hoztak Debrecenből és Bicskéről. A következő napokban egyedülállók is érkeznek, részben Fekete-Afrikából. A 216 ember befogadására alkalmas állomásra kezdetben csak 140-150 embert helyeznek el.

 

150

A BEFOGADÓÁLLOMÁS 216 ember elhelyezésére alkalmas, a táborban a kezdetekben csak 140-150 főt helyeznek el. Az első busszal koszovói családokat hoztak Debrecenből és Bicskéről.

 

Az első csoport megérkezése Vámosszabadiba
Az első csoport megérkezése Vámosszabadiba
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.