„Hideg zuhany” Ózdon
Na, ebbe gondoljon be! – ezt mondja egy harminc év körüli cigány asszony az Ózdhoz tartozó Sajóvárkonyban, a Mekcsey utcában. De ebbe nehéz belegondolni, tekintettel arra, hogy a napon állunk, nagy a hőség, s ilyenkor semmire sem vágynánk jobban, mint egy hűvös fürdőszobára és hideg zuhanyra. Ózd egyes településrészein viszont sokak otthonában nincsen fürdőszoba. Ennél fogva a „hideg zuhany” is csak önkormányzati rendelet formájában érkezik, s nem lehűti a kedélyeket, hanem éppen ellenkezőleg. Ózdon a szó szoros értelmében forró a hangulat, legalábbis azokban az utcákban, amelyekben a fideszes vezetésű önkormányzat döntése nyomán egyes közkutakat (hivatalosan: közkifolyókat) lezártak, más kutaknál pedig szűkítőberendezéssel korlátozták a vízvételt.
A 36 ezres lakosság egyharmada, mintegy 13 ezer ember cigány származású, sokan közülük elképzelhetetlen szegénységben élnek, s nemhogy munkájuk nincs, de esélyük sem arra, hogy valaha is lesz. Ezek az emberek igazságtalanságként élték meg, hogy az önkormányzat korlátozta a vízhez jutásukat. A legnagyobb vízfogyasztók ugyanis nem a roma háziasszonyok, akik a háztartás vezetéséhez hordják a vizet, s nem is azok a kisgyerekek, akik a kánikulában a közkutaknál keresnek enyhülést, hanem például azok a környékbeli gazdálkodók, akik az ózdi közkutakról drága dzsippel, utánfutóval hektoliterszámra szállítják a vizet öntözéshez és gyep locsoláshoz.
A képviselő-testület júniusi ülésén a fideszes Vitális István képviselő, a polgármesteri kabinet vezetője azt mondta: „A közkutak helytelen használata több mint tízmillió forintos kárt okoz évente a városnak, ezért egy munkacsoport most felülbírálta azok szükségességét.” Vitális István szerint a lezárás 27 közkifolyót érint a 123-ból, majd hozzátette: „Van továbbá javaslat 61 kút nyomáscsökkentésére vonatkozóan, ez azt jelenti, hogy a vízvételezési lehetőség megmarad, de olyan mértékben, hogy tíz liter víz kinyerése percekbe fog telni, így szeretnénk elérni, hogy ipari mennyiségű vízkivétel ezeken a közkifolyókon ne legyen.” A határozatot a testület elfogadta, s habár a vízkorlátozás az elmúlt pár napban országos megdöbbenést keltett, a helyiek egészen másként látják a problémát. A képviselő-testület egyetlen szocialista képviselője, Boda István is így vélekedik: – Nem mondom, hogy a korlátozásban nincsen ráció. Elvégre tényleg ráfizetett a város, hogy sokan a mi vizünkkel locsolnak. De az időzítés finoman szólva sem volt szerencsés.
Emiatt a képviselő Fürjes Pál polgármesternél hétfőn rendkívüli ülés összehívását kezdeményezte azzal a céllal, hogy legalább a kánikula idejére függesszék föl a rendeletet. Bodánál keményebben fogalmazott Nyakó István szocialista parlamenti képviselő, aki a múlt hét végén a politikusok közül elsőként reagált, s azonnal a helyszínre ment.
– Ez a döntés embertelenség volt, bármilyen gazdasági megfontolás szülte is – mondta a képviselő, aki hétfőn újra visszament Ózdra, s találkozót kért a szabadságát töltő Fürjes Pál polgármestertől. Csaknem húsz percet töltött a szobájában, s amikor kijött, azt mondta: – Szerintem sikerült dűlőre jutnunk!
Ezt hamarosan Fürjes is megerősítette, érdeklődésemre azt válaszolta: Nyakónak voltak olyan javaslatai, amelyeket érdemes megfontolni. A polgármester hajlandónak mutatkozott arra, hogy az önkormányzat ideiglenesen állítsa vissza az eredeti állapotot annak érdekében, hogy a forró nyári hetekben az emberek elegendő vízhez jussanak. Egyúttal fölhívta a figyelmet arra: a probléma sokkal összetettebb annál, mint ahogy egyes médiumok leegyszerűsítik. Szerinte nem arról van szó, hogy az önkormányzat eleve a cigány lakosságot akarta volna megfosztani a víztől, hiszen a város egész területén elrendelték a vízkorlátozást. Fürjes Pál hozzátette: akik a várost hibáztatják, föltehetnék azt a kérdést is, hogy az egyik külterületen lévő, alapítványi kezelésű fürdő vajon miért van bezárva. Csak nem azért, mert drága a víz? Amikor a Mekcsey és Dobó utcában lakó cigány családokhoz visszamentem, s elmondtam, hogy a városvezetés ideiglenesen felfüggeszti a korlátozást, sokan csak legyintettek: „Nem hisszük el egy szavukat sem.” Egy öreg cigány ember magából kikelve azt ordította, hogy „a körzet képviselőjét csak messziről szoktuk látni, azt sem tudja az a szemét, hogy mi itt hogy élünk”. Egy másik roma férfi azt tette hozzá, hogy amikor sorállás van a vízért, másfél órába is beletelik, mire odaférnek a kúthoz. Kérdem tőle, mennek-e a délutánra tervezett tüntetésre a városháza elé, mire legyint: „Ahhoz enni kéne, hogy fel tudjunk menni a városba, de ebédre csak zsíros kenyér jut, úgyhogy a vizet nem a kajára isszuk, hanem a melegre.” A körülötte álló asszonyok beletörődve bólogatnak. Egyikük azt veti oda: akár van korlátozás a kutakon, akár nincs, a vedret így is, úgy is cipelni kell.
Az említett tüntetést azonban –amelyet délután háromra hirdettek meg – időközben lefújták, merthogy a nap folyamán híre ment, hogy megkezdték a víz visszakapcsolását. Megindult hát a víz egyes kutaknál, merthogy amúgy van bőven: déli egy órakor láttam egy traktort, amely egy három hektoliteres tartályból locsolta a fölforrósodott aszfaltot – igaz, nem a nyomortelepen, hanem a városháza előtt. Miközben a szakemberek megkezdték a víz visszakapcsolását, a polgármester rögtönzött sajtótájékoztatót tartott, és az MTI tudósítása szerint azt mondta: sem a korábban bezárt közkutakat nem nyitják újra, és a nyomást sem állítják vissza a korábbira.
