A határon túli magyarok, tehát a kettős állampolgárok levélben szavazhatnak majd a 2014-es parlamenti választáson, azok viszont, akik huzamosabb ideig külföldön tartózkodnak – ott tanulnak vagy dolgoznak –, de nem adták fel magyarországi lakóhelyüket, továbbra is csak személyesen adhatják le a voksukat a külképviseleteken. Ha pedig elég sokan lesznek – százezres nagyságrendre is számítani lehet –, és erre a helyzetre nem készülnek fel megfelelően, könnyen botrányba fulladhat a szavazás.

Az előbbi csoport esetében rendszerszintű probléma, hogy nem zárható ki a visszaélés: nem biztosítható a szavazás titkossága, nem ellenőrizhető, hogy valóban az arra jogosult töltötte ki a szavazólapot, s megeshet, hogy az érintetteket pártaktivisták közreműködésével – akár anyagi ellenszolgáltatás kilátásba helyezésével – befolyásolni igyekeznek. A magyar szabályok szerint bűncselekménynek minősülő visszaéléseket ráadásul az idegen államok belső joga alapján nem lehet szankcionálni.

Az állandó itthoni lakóhellyel rendelkező, de a választás napján külföldön tartózkodók esetében ilyen kockázatokkal nem kell számolni, viszont ha sokan kívánnak élni a választójogukkal, az a külügyi tárca és a választási szervek számára igen nehezen megoldható feladatot jelenthet. A legutóbbi parlamenti választáson alig több mint nyolcezren kérték felvételüket a külképviseleti névjegyzékbe, néhány helyen mégis hosszú ideig kellett sorban állnia annak, aki szavazni akart. Magyarország londoni nagykövetségén az első fordulóban 1500-an, Dublinban nem egészen hatszázan, Brüsszelben ötszázan voksoltak, és ez bőven elég volt ahhoz, hogy fennakadások legyenek. Most viszont új helyzet van, hiszen egyes becslések szerint akár félmilliónyi is lehet a nyugat-európai államokban munkát vállaló magyarok száma. Londonban állítólag több honfitársunk él, mint Pécsen, s Nagy-Britanniában összességében háromszázezren dolgozhatnak, míg Németországban százezer, Ausztriában ötvenezer magyar vendégmunkás lehet. Többségüknek valószínűleg van állandó magyar lakóhelye, így ha élni kívánnak választójogukkal, vagy hazajönnek, vagy a külképviseleten adhatják le a voksukat. A választási eljárási törvény tervezete szerint ők – a kettős állampolgárokhoz hasonlóan – levélben is szavazhattak volna, ám ezt az elképzelést elvetették. Szakértők úgy látják, ez helyes döntés volt, mert csak újabb visszaélésekre lett volna lehetőség.

Azt egyelőre nem tudni, hogy a külföldön dolgozók körében mekkora lesz a szavazási hajlandóság, de forrásaink szerint bármi megtörténhet. Lehetséges, hogy többségük végérvényesen elszakadt az anyaországtól, és eszébe sem jut voksolni. Másfelől az sem zárható ki, hogy sokan úgy gondolják: a jelenlegi kormány elhibázott gazdaságpolitikája miatt kényszerültek külföldi munkavállalásra, és ezért mindent megtesznek a mostani hatalom leváltása érdekében.

Annyi azonban bizonyos, hogy ha 2014 tavaszán a külföldön dolgozóknak csak a fele szavazni akar, harmincszor annyi embert kell majd felvenni a külképviseleti névjegyzékbe, mint 2010-ben, mert májusban nyilván nem fog senki hazautazni csupán azért, hogy voksolhasson. Így a Nagy-Britanniában működő egyetlen külképviseleten – a londoni nagykövetségen – elvileg akár százezres rohamra számíthatnak, s Berlinben vagy Münchenben is tízezres nagyságrendre lehet készülni.

A jogalkotó persze számított erre, mert az új választási eljárási törvény a korábbitól eltérő szabályokat tartalmaz. Míg 2010-ben a külképviseleti választási irodákban minden szavazó esetében a nevet a lakcímet és a személyi számot tartalmazó nyilatkozatot töltöttek ki, erre 2014-ben nem lesz szükség: már csupán az irataik alapján azonosítják a voksolni kívánó személyeket, hogy valóban szerepelnek-e a névjegyzékben. A szavazás így nagyjából annyi időt vesz igénybe, mint itthon.

További változás, hogy ha a külképviselet épülete nem alkalmas a választás lebonyolítására, más – például bérelt – helyiségben is kialakíthatják a szavazóköröket. De hogy hány ilyet kell kijelölni, az csak az utolsó pillanatban derül ki, mert a jogszabály szerint „a külképviseleti névjegyzékbe való felvételre irányuló kérelemnek (...) legkésőbb a szavazást megelőző nyolcadik napon kell megérkeznie”. Tehát az illetékes szervek csak alig több mint egy héttel a választás előtt rendelkeznek majd végleges adatokkal arról, hogy hol és hányan akarnak voksolni.

Ez szinte megoldhatatlan logisztikai feladatot jelent, mert esetleg napok alatt kell megfelelő létesítményt találni, ugyanakkor biztosítani kell a külképviseleti választási irodákba a megfelelő embereket is. A törvény szerint az „iroda tagjává a diplomáciai képviselet személyzetének, illetőleg a konzuli személyzet magyar állampolgár tagját is meg lehet bízni”, de ők legfeljebb néhány tucatnyian lehetnek. Egy szavazókörre pedig ezerötszáznál több választó nem juthat, vagyis: lehetséges, hogy Londonban hatvan ilyet kellene felállítani, ami csaknem kétezer közreműködőt igényelne.

Mindez egyelőre csak fikció, mindazonáltal név nélkül nyilatkozó forrásaink úgy vélik, ha nem a legváratlanabb forgatókönyvre készülnek, könnyen botrányba fulladhat a választás a külképviseleteken. Ez szerintük Magyarország nemzetközi megítélése szempontjából is rendkívül kínos lenne.

Egyénire is szavazhatnak

A magyarországi lakóhellyel rendelkező, de a választás napján külföldön tartózkodó magyar állampolgárok személyesen vagy levélben a lakcímük szerinti választási irodánál, illetve az ügyfélkapun vagy a választások hivatalos honlapján keresztül – legkésőbb nyolc nappal a szavazás előtt – kezdeményezhetik a külképviseleti névjegyzékbe történő felvételüket. Ők – a kettős állampolgárokkal szemben, akik csak a pártok országos listáira voksolhatnak – a listákra és a lakóhelyük szerinti saját egyéni jelöltjükre is szavazhatnak. A borítékon feltüntetik, hogy azt melyik választókerületbe kell eljuttatni, és a szavazólapokat ott összesítik. A külképviseleti voksok valószínűsíthető nagy száma – és persze a kettős állampolgárok levélszavazatai – miatt a végleges eredményre több mint egy hetet kell majd várni. (Munkatársunktól)

Ki fizeti a megfigyelőt?

A külföldön történő szavazás felvet még egy – bár inkább csak elméletinek tűnő – kérdést. A jogszabályok szerint a „külképviseletekre a jelöltet állító jelölő szervezetek, valamint a független jelöltek külképviseletenként és jelölő szervezetenként (független jelöltenként) legfeljebb két megfigyelőt bízhatnak meg”. Az országos listát állító pártok esetében egyszerűbb a helyzet: elég, ha mindenhová egy-két embert delegálnak. A független jelölteknek viszont lényegében esélyük sincs arra, hogy e jogukkal éljenek, mert a megfigyelő kiküldésével kapcsolatos költségeket nekik kellene viselniük. Amúgy a pártok esetében is felvetődik: képesek-e ekkora terhet vállalni, mert könnyen lehet, hogy a világ legalább nyolcvan pontján szavaznak majd magyarok a külképviseleteken. (L. K.)