Orbán Viktor a bálványosi szabadegyetemen arról beszélt, hogy a világhatalmi átalakulás során megkérdőjeleződött Európa súlya és szerepe. Hozzátette, hogy az unió intézményei alkalmatlanok arra, hogy a történelmi kihívásokra válaszokat fogalmazzanak meg. Ön mit olvas ki ezekből a mondatokból?

Orbán általában összevissza beszél. Azt mondja, hogy a szél inkább keletről és nem nyugatról fúj, a klasszikus értelemben vett európai intézményrendszer pedig nem működik, helyette nemzetállami szinten kellene eldőlnie a kérdéseknek. Ezzel több probléma is van. Az intézményrendszer – vagyis a tanács, a parlament, vagy az állam- és kormányfők fóruma –, amihez csatlakoztunk, már akkor is létezett, amikor még csak az EU felé igyekeztünk. Az Európai Parlamentben magyar részről ráadásul a Fidesznek van a legtöbb képviselője, eddig nem hallottam őket emiatt panaszkodni. A keleti nyitás jó gondolat, de egyelőre semmilyen kézzelfogható haszon nem származott belőle, csak torz intézkedések születtek. Ezek egyik következménye az azeri baltás gyilkos szabadon engedése. Mi abban világos álláspontot képviselünk, hogy az euroatlanti szövetség értékrendben és tartalomban is többet jelent, mint egy másik országgal való együttműködés. Ezt szintén nem szoktuk mostanában hallani a Fidesztől. Azt se felejtsük el, hogy az uniós csatlakozási tárgyalások egy jelentős része is az első Fidesz-kormány idejére esett. Orbán abban a tévhitben él, hogy amit ő gondol a világról, azt gondolja az ország is. Ez nincs így.

Gúr Roland

És ha a történelemkönyvek azt írják majd, hogy volt egy magyar politikus, aki már idejekorán észrevette, hogy az EU rosszul működik és megbukott?

Abban, amit Orbán mond ezzel kapcsolatban, őrületes logikai bukfenc van. Ha azt mondja, hogy Európa és az unió egyre jobban gyengül, miközben a Kelet és mindenki más folyamatosan erősödik, akkor éppen hogy egy erősebb, föderálisabb intézményrendszerben vagyunk érdekeltek. Ha a nemzetállamokat akarjuk erősíteni, akkor ezeknek a nemzetállamoknak külön-külön kell felvenniük a versenyt, nem pedig Európának. Az jól látszik, hogy utóbbi nehezebben kivitelezhető. Persze, nem vagyunk még megfelelő történelmi távlatban a lisszaboni szerződés óta, látjuk a kompetenciavitákat az intézményrendszeren belül. Az EU folyamatosan formálódik. Ha letisztulnak ezek a rendszerek és megerősödnek bizonyos folyamatok, akkor az csak Európa és így Magyarország javára válik. Orbán azért támadja a nemzeti szuverenitás részben közös gyakorlását – amit egyébként a csatlakozással magunk vállaltunk –, mert az saját személyes mozgásterének korlátozását is jelenti. A szuverenitás egy részének közös gyakorlása nem a nemzetállam gyengülése, hanem annak felismerése, hogy bizonyos kérdéseket egy másik szinten koordinálunk. Orbánnak inkább azokat a regionális szövetségeseket kellene megtalálnia, akikkel együtt ütőképesen tudná adott esetben ellensúlyozni néhány nagy tagállam dominanciáját. A Fidesz elnöke viszont ebben láthatóan rosszabbul teljesít. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány fontos külföldi látogatást tett más országok vezetőinél az elmúlt években, vagy hogy hány meghatározó állami szintű látogatás volt Budapesten. Ez Orbán megítélését is jellemzi.

Azért láthatóan komolyan veszik a kormányfőt Európában és a világban.

Külpolitikusként elszörnyülködve látom, milyen kedvezőtlen Orbán Viktor megítélése. Magyar emberként viszont azt mondom: ez kevésbé fontos. Annak nagyobb jelentősége van, hogy Orbán hogyan teljesít itthon. A kormányfő pedig olyan irányba viszi az országot, ahonnan nagyon nehéz és lassú folyamat lesz visszajönni. Orbánt nem Brüsszelből fogják megbuktatni, őt csak a magyar választók tudják leváltani. Ami pedig a külföldi megítélését illeti: hiába mondta a Fidesz, hogy a Tavares-jelentést a baloldali többség fogadta el az EP-ben, ez így nem igaz. A dokumentumot saját néppárti társaik támogatásával engedték át. Arról nem is beszélve, hogy az Európai Bizottságot jelenleg jobboldali politikusok vezetik. Ha vitájuk van tehát Európával, akkor először saját párttársaikkal van megbeszélnivalójuk.

Az ifjúsági kvótának köszönhetően ön befutó helyet kaphat az MSZP EP-listáján, vagyis jövőre brüsszeli képviselő lehet. Korábban a párizsi magyar nagykövetségen dolgozott, eddigi szakmai útját tekintve alapvetően diplomata. Miért ambicionálja most ezt a pozíciót?

Nemzetközi és európai joggal foglalkoztam az elmúlt években, folyamatosan nemzetközi területen dolgoztam. Az igaz, hogy egy diplomata inkább politikaközvetítő, mint a politika formálója, a két terület azonban nincs messze egymástól. Az motivál, hogy szeretem, amit csinálok. Az majd a pártunkon és a döntéshozó fórumokon múlik, hogy meg is kapom-e erre a lehetőséget. Elsősorban fogyasztóvédelemmel és az ifjúságpolitikával kívánok foglalkozni, utóbbival kapcsolatban büszke vagyok, hogy részt vehettem az európai ifjúsági garanciaprogram magyarországi bevezetésének ösztönzésében. Ez többek között azt biztosítja, hogy az állástalan huszonöt év alatti fiatalok négy hónapon belül színvonalas álláslehetőséghez juthassanak, további képzésen vagy szakmai gyakorlaton vehessenek részt. Nem illuzórikus a hazai megvalósítása sem, Ausztria és Finnország például már sikerrel bevezette a programot. Ez egyébként megoldást jelenthetne a több százezer külföldre távozott magyar fiatal legalább részbeni hazacsábítására. Orbánék egymillió új munkahelyet ígértek, ehhez képest félmillió honfitársunk hagyta el az országot. A kormányfő erős nemzetállamot akar. De kérdés, hogy az Európai Unió nélkül ezeknek a honfitársainknak vajon tudna-e állást biztosítani? Mi azt szeretnénk, hogy erre is választ adhassunk.

Édesapja Gúr Nándor. Ő az MSZP egyik alelnöke. Ez előnyt vagy inkább hátrányt jelent az EP-listán való szerepeltetésnél?

Amikor a Fidesz-kormány alatt –még mielőtt eltávolítottak volna – a minisztériumban dolgoztam, kiváló minősítést kaptam. Nyilván nem a vezetéknevem miatt. Büszke vagyok édesapámra. Bár mentoromnak tekintem, a politikai tevékenységem tőle független. Hosszú távon pedig egy vezetéknévből nem lehet megélni.