A tárca munkatársai e kommünikében összehasonlítják a közalkalmazotti bértáblát és a szeptembertől életbe lépő pedagógus-életpályamodellhez kapcsolódó új illetménytáblát. A cél: igazolni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök emeli a pedagógusok bérét.

„A pedagógusok bérét 2013 szeptemberétől jelentősen növeli a kormány, szemben azzal, hogy több európai országban csökken vagy változatlan” – szól a közlemény. További idézet: „Az új rendszerben a bérkiegyenlítés érvényre juttatja minőségjavító hatását azáltal, hogy felszámolja az aránytalan, már-már elfogadhatatlan nagyságrendű túlmunka önkéntes vagy kényszerű vállalásának lehetőségét. Az extrém (sic!) jövedelmeket eredményező, gyakran kételyeket felvető átláthatatlan pótlékok és egyéb juttatások helyébe a színvonalas munkát, a gyermekek előrehaladását támogató, a pedagógusok teljesítményét ösztönző megfelelő bérezésű előmeneteli rendszer lép”.

A „horribilis” és „extrém” fizetésekről nem először esik szó a kormánykommunikációban. Giró-Szász András kormányszóvivő tavasszal is horribilis juttatásokat emlegetett, amikor éppen azt a kormánykommunikációs zagyvaságot kellett tisztáznia, kapnak-e Erzsébet-utalványt pedagógusnapra a tanárok, s ha igen, azt jutalomként kapják-e. A zagyvaság szó használata azért indokolt, mert e tárgykörben naponta jelentek meg egymásnak ellentmondó közlemények hol az illetékes tárca sajtóosztályától, hol az államosított iskolák fenntartójától. Végül nem kaptak jutalmat a tanárok. Viszont épp a pedagógusnap környékére időzítve kaptak azok a tanárok egyszeri pénzösszeget, akiknek az iskoláját az erőteljes központosítás előtt olyan önkormányzat gondozta, amelyik béren kívüli juttatásokkal, ilyen-olyan hozzájárulásokkal több fizetést adott a pedagógusoknak, mint amennyi a bértábla szerint kötelező lett volna. Az egyszeri juttatással az állam nem tett mást, mint orvosolta azt a törvénysértő állapotot, amelyet akkor idézett elő, amikor ezektől a pedagógusoktól az államosítás után megvonta ezeket a juttatásokat.

A nyáron aztán Balog Zoltán humánminiszter beszélt arról a köztévében, hogy „egyes önkormányzatok másfél milliárd forintos működési hitelt vettek fel évente, és a pedagógusoknak 200-250 ezer forint túlórapénzt fizettek ki”. Azt mondta, „szeretne ő is 34 százalékos béremelést kapni, és sírni azért, hogy 58 százalékosat ígértek”. Mindezt annak kapcsán közölte, hogy kiderült: a pedagógusok életpályamodelljét ugyan bevezetik, de az ahhoz tartozó bértömegnek csak mindössze hatvan százalékát biztosítja a kormány szeptembertől. (Ez átlagosan 34 százalék fizetésnövekedést jelent, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a sok túlórát vállalók bére csökkenni fog.)

Nézzük, mi igaz a pedagógusok „extra”, „horribilis” kereseteivel kapcsolatban. A fejlett országok (OECD) oktatási statisztikáit, trendjeit összegző Education at a Glance 2013 című kiadványban azt láthatjuk, hogy 31 ország közül 26. helyen állunk, ha az egy tanulóra kivetített tanári bérköltségeket nézzük. A legmagasabb fizetésekkel egy 2011-es állapotot rögzítő táblázat szerint a luxemburgi tanárok rendelkeznek, akik nagyságrendileg tízezer dollárt kapnak évente egy gyerekre vetítve. Az OECD-átlag 2600 és 3800 dollár között van, attól függően, hogy óvodai, alsós vagy felsős pedagógusról van szó. Magyarországon ez az érték nem sokkal haladja meg az évi ezer dollárt, mögöttünk – nem sokkal lemaradva – Chile, Szlovákia, Észtország, Mexikó és Törökország kullog. Ha az éves fizetéseket nézzük: a szomszédos Ausztriában egy kezdő óvópedagógus 34 477 dollárt, tíz év tapasztalattal 47 576 dollárt keres, egy általános iskolai tanár tíz év után 49 144 dollárt visz haza. Ugyanezek az adatok Magyarországon: 10 212, 11 388, 12 216 dollár. Csehországban és Lengyelországban is nagyságrendileg többet keresnek az oktatók minden kategóriában, mint magyar kollégáik.

A magyar pedagógusbérek az OECD- és az uniós átlagoktól is leszakadtak. Ha a bónuszokkal, túlórákkal, extrákkal tűzdelt kereseteket nézzük – erről beszél Balog miniszter –, Magyarország akkor is a sereghajtók közt van. Az adatot szolgáltató fejlett országokban a különböző oktatási szinteken átlagosan 39 ezer és 45 ezer dollár közé esnek az éves fizetések, Magyarországon a pedagógusbérek a béren kívüli juttatásokkal, pótlékokkal együtt is évi 15 és 19 ezer dollár között vannak. Észtország az egyetlen, amelyik rosszabb feltételeket nyújt a pedagógusainak (igaz, e táblázathoz Szlovákia nem közölt adatokat.)

Ami pedig a fizetéscsökkenéseket illeti: Franciaországban és Görögországban valóban csökkent néhány százalékot 2000 és 2011 között. Azonban Európa többi országára a fizetésemelkedés jellemző. Egy példa: a cseheknél megkétszerezték a béreket. Magyarországon az látszik, hogy a Medgyessy-kormány közalkalmazottakat érintő béremelése jelentős bérnövekedést hozott, de a nagy része 2011-re elinflálódott. A 2000-es béreiknél a magyar pedagógusok 2011-ben így is 12-19 százalékkal magasabb bért visznek haza.

A legsokkolóbb adat, hogy a diplomás átlagkeresetek hány százalékát teszi ki a pedagógusok átlagbére. Ez az érték Magyarországon 52–66 százalék közt alakul attól függően, ki milyen típusú intézményben, milyen végzettséggel tanít. Az EU-átlag 77 és 89 százalék közötti. Ez az arányszám a franciáknál 75 és 85 százalék közé esik. Ez azért fontos, mert a francia pedagógusok bércsökkentése nyilván fájdalmas volt, de még így sem szakadt el a bérük a francia diplomások átlagkeresetétől.

Hoffmann Rózsa