Az új fejlemények egy ellenzéki parlamenti képviselőt is a helyszínre csaltak, s a beszámolójából kirajzolódó kép alátámasztja a tőzegbányák sorsával foglalkozó minapi cikkünk megállapításait.

Szél Bernadett a közeli napokban járt a területen: körbejárta az egykori lápot, beszélt az érintett tőzegkitermelő vállalkozások tulajdonosaival. Az LMP társelnöke kérdésünkre megerősítette: az Orbán család bányatelkét a látható adottságok alapján ökológiai értelemben semmi sem különbözteti meg a környező földektől, a Gánt Kő és Tőzeg Kft. által művelt tőzegbánya – 200 hektárnyi „nem láp” egy több ezer hektáros, egységes arculatú sásos-nádas-mocsaras terület közepén – nyilvánvalóan ugyanahhoz a vízrendszerhez tartozik, mint a környezete. Ennek az ad jelentőséget, hogy nincs olyan vízrendezési beavatkozás – a bányászattal szükségszerűen együtt járó lecsapolás, kiszárítás vagy éppen elárasztás –, amelynek hatásai megmaradnak a lápkatasztert összeállító (és arról az Orbán-bánya telkét lehagyó) nemzeti park által kiemelten kezelt 200 hektár határain belül.

– Ha itt olyasmit csinálnak, ami árt az élőhelynek vagy az élővilágnak, akkor az ártalmak a bányatelek határain túlra is kinyúlnak. De ha a bányászatnak nincs káros ökológiai hatása, akkor nem világos, miért tiltja meg a hatóság mindenütt, kivéve az Orbán-bánya területét – érvelt a képviselő. Kérdésünkre hangsúlyozta: nem az a célja, hogy mindenki szabadon bányászhasson egy esetlegesen lápos (vagyis a törvény erejénél fogva védett) területen, hanem az, hogy mindenkire egységes szabályok vonatkozzanak. – Azt szeretnénk, ha a nemzeti park utólagos egyedi döntései nem írnák felül azt a tudományos vizsgálatokon alapuló besorolást, amely a Natura 2000-es minősítését megalapozta – szögezte le, hozzátéve: az egész környék (az Orbán-bányát is beleértve) Natura 2000-es, közösségi jelentőségű, természetvédelmi rendeltetésű terület. Szél Bernadett a természetvédelmi törvényt „felvizező” törvénymódosítás tavalyi vitája során beterjesztett egy olyan módosító javaslatot, amely mindenütt a Natura 2000-es kijelölést megelőző tudományos felmérések adatainak használatát tette volna kötelezővé a lápok határainak megállapításánál, de ezt leszavazták.

A Natura 2000-es területekre 2014 végéig természetvédelmi kezelési terveket kell készíteni. – Kíváncsi leszek arra a kezelési tervre, illetve az indoklására, amelyik egy vizes élőhely közepén engedélyezi a tőzegbányászatot, a környező területeken pedig megtiltja – mondta a politikus. Szerinte a nyilvánvaló hatósági kivételezéssel uniós kötelezettségszegési eljárást kockáztatunk: a környezeti, az erkölcsi (és az esetleges elmarasztalás esetén az anyagi) káron az egész ország osztozik, a haszon viszont egyedül az Orbán-család cégéé. A képviselő úgy látja: az általa tapasztaltak felvetik az alapos gyanút, hogy a Balaton-felvidéki Nemzeti Park nem következetes a hasonló ügyek megítélésében, esetenként félrenéz ebben a valójában már a 90-es évek óta zajló folyamatban, amelynek során az Orbán-család sorra megszerzi a bányászatra használható földeket a térségben a korábbi tulajdonosoktól, jellemzően a piaci ár alatt.

Arról, hogy milyen praktikákkal jutottak hozzá a területhez – jogszerűen, de a bennfentes információkkal visszaélve, a földtulajdonosokat kisemmizve, hektáronként néhány tízezer forintért felvásárolva a több millió forint értékű tőzeget rejtő földet –, lapunk tényfeltáró riportban számolt be (A hahótiak esete a tőzeggel, Népszabadság, 1999. október 30.). Akkoriban Orbán Győzőnek, a miniszterelnök édesapjának személyes hatósági kapcsolatai biztosították a hátteret a bányaterületek megszerzéséhez – az illetékes bányakapitányság egyik vezetője átmenetileg „csendestárs” is volt a családi cégben. A helyzet mára a helyiek szerint annyiban módosult, hogy Orbánék immár a teljes államapparátus segítségére számíthatnak. A nagyjából másfél évtizede történtekre ma is emlékeznek: „A szüleim kaptak egy levelet a földhivataltól, hogy a mocsaras területen lévő kaszálójukat az állam elcserélte szántóra. Eleinte még örültek is – az csak később derült ki, hogy a rét a tőzeg miatt nagyjából tízszer annyit ért volna, mint a szántó” – meséli az egyik érintett család leszármazottja.

Itt a területek értékét főként a bányászati jog adja: aki tudja, hogy megkapja az engedélyt, annak a föld sokat ér, aki viszont nem számíthat rá, hogy engedélyhez jut (vagy nem is tud róla, hogy tőzeg van a lába alatt), hajlandó olcsón is megválni a mocsaras részektől, vagy tudomásul venni a kisajátítást. A kibányászható tőzeg önmagában is sokmilliárdos érték, de legalább ugyanennyit érnek a későbbi ökoturisztikai, horgásztatási, vadásztatási lehetőségek. A kitermelt tőzeg helyén ugyanis tavak keletkeznek, a páratlan adottságú természeti környezet jelentős idegenforgalmi tartalékkal rendelkezik. Ennek ellenére az Orbán-bányát körülvevő földeken a hatóságok – éppen a Natura 2000-es védettségre hivatkozva – még a turizmus céljait szolgáló könnyűszerkezetes faházak (horgásztanyák) felállítását sem engedélyezik, az Orbán-családnak viszont nem kell ilyen korlátozásokkal bajlódnia: információink szerint a Gánt Kő és Tőzeg telephelye mellett jelenleg is földmunkálatok folynak, töltés épül (a munkások elmondása alapján egy helikopter leszállására alkalmas területet kell kialakítani), amiről a környezetvédelmi felügyelőség hivatalosan nem tud, és ami vélhetően nem a tőzegbányászat céljait szolgálja.

Az állami közbeavatkozás ugyanakkor ellehetetleníti a környékbeli bányákat, így nemcsak a tőzeges területek, hanem az azokon álló kiszolgáló épületek, gépek, csomagolóüzemek is olcsón a bányászati jogosítványait egyedül megőrző cég, a Gánt Kő és Tőzeg birtokába kerülhetnek. Szél Bernadett szerint ez legalább akkora botrány lenne, mint a természetvédelmi jogszabályok önkényes hatósági értelmezése: „tőzegmutyi” – a trafikmutyi mintájára – a kormányfő családja érdekében. A képviselő szerint vizsgálatnak kell tisztáznia, milyen alapon kivételezett a nemzeti park a Gánt Kő és Tőzeg bányaterületével. Egyértelműen el kell dönteni, hogy a tőzegkitermelés itt árt-e a természetnek: ha igen, akkor az Orbán-bányát is be kell zárni, ugyanúgy, ahogyan a többit, a bezárt bányák tulajdonosait pedig kártalanítani kell, hiszen annak idején mindannyian jogszerűen, a szükséges engedélyek beszerzése után kezdték meg a munkát, beruháztak, embereket vettek fel stb. Amennyiben azonban bizonyítható, hogy nincs környezeti ártalom, akkor a többi bányavállalkozást is békén kell hagyni – ahogyan az állam az Orbán-bányával teszi.

Orbán Győző bányatelepe