A lakossági tiltakozásokat szerinte elsősorban az „idegentől való félelem” motiválja. Aláírásgyűjtés, demonstráció, fáklyás felvonulás, útlezárás – a Győr-Moson-Sopron megyei Vámosszabadi lakói minden erejükkel próbálják megakadályozni, hogy a községtől kilométerekre menekülttábor nyíljon, bár a település küldöttsége a múlt héten megállapodott a belügyminiszterrel, hogy a befogadóállomás ideiglenes lesz, és oda elsősorban családokat költöztetnek. A megállapodás szerint a felek 2014 márciusában újra áttekintik a migrációs helyzetet, és ennek függvényében döntenek a létesítmény esetleges bezárásáról, illetve az ingatlan önkormányzati hasznosításáról.

A belügyminiszter térfigyelő kamerarendszer építését és állandó rendőri jelenlétet is ígért. A kérdést, hogy az emberi jogi szervezetek miért hallgatnak, Iván Júlia jogosnak tartja. Csakhogy – teszi hozzá – a Magyar Helsinki Bizottság munkamódszeréből következik, hogy állásfoglalásait saját tényfeltárására alapozva hozza meg. A szervezet arra készül, hogy augusztusban helyszíni vizsgálatot végez a Vámosszabadinál lévő táborban, és ennek alapján jelentést írnak. Ehhez értelemszerűen arra van szükség, hogy egyáltalán megnyíljon és működni kezdjen a létesítmény.

A civil szervezetnek jelenleg nincs kapacitása rá, hogy szerepet vállaljon a kétségkívül súlyos feszültségek oldásában. Iván Júlia szerint ez nem is kizárólag a civilek feladata. A megoldást azoknak az állami szerveknek kell megtalálniuk, amelyek a konfliktust előidézték. Jól érzékelhető ugyanis, hogy az önkormányzattal korábban nem volt megfelelő egyeztetés, a lakosság nem kapott elegendő információt. A legkülönfélébb rémhírek terjednek. A helsinki bizottságot többen is megkeresték Vámosszabadiból, és olyanokat kérdeztek, hogy kiengedhetik-e gyerekeiket játszani az udvarra, vagy milyen „egzotikus betegségek” fenyegetésével kell számolniuk.

A településen nincs jelentős befolyása a szélsőjobboldalnak, amit az is jelez, hogy – a tavaly év végén tartott időközi választáson, Réti Csaba személyében – a Demokratikus Koalíció támogatásával induló jelöltet választották polgármesternek. Mégis: a tiltakozások során egészen durva idegenellenes szövegek is elhangzottak. Ezzel együtt a helsinki bizottság álláspontja szerint a lakossági ellenállást nem a rasszizmus, hanem elsősorban az idegentől, az ismeretlentől való félelem motiválja.

Az ügyészség 2011-es kimutatása szerint a külföldiek – köztük a menedékkérők – a magyarországi átlagnál kisebb arányban követnek el törvénytelenséget. Ráadásul a jogsértések nagy része semmiféle hatással nincs a biztonságérzetre. Tipikus eset: a menedékkérők annak érdekében, hogy elmenekülhessenek hazájukból, „belepiszkálnak” lejárt útlevelükbe. Az ilyen cselekedetek közokirat-hamisításnak minősülnek. Teljesen logikus –mondja a Magyar Helsinki Bizottság képviselője –, hogy a menedékkérők igyekeznek példás magatartást tanúsítani azokban a hónapokban, amikor a menedékjogi kérelmük elbírálását várva a befogadóállomáson tartózkodnak.

A táborokban dolgozó orvosok adatai szerint a menekültek a betegségek szempontjából sem jelentenek az átlagosnál nagyobb veszélyt környezetükre. Iván Júlia úgy véli, ennek tudatosításáért az ÁNTSZ az eddiginél többet is tehetne. Az elmúlt évek trendjei alapján elsősorban Görögország felől a magyar–szerb határon át érkeznek hozzánk menedékkérők. Idén előfordult, hogy egyetlen napon kétszáz határsértőt is elfogtak, amire – jelzi Iván Júlia – már nagyon régóta nem volt példa. A menekülthullám jórészt az „arab tavaszt” kísérő katonai összecsapásokkal magyarázható, de Koszovó lakosai például jellemzően gazdasági okok, az elképesztő szegénység miatt hagyják el nagy számban hazájukat.

Tömeges áradatról így sem beszélhetünk. A Magyar Helsinki Bizottság szerint jelenleg mintegy 2400-2500 menedékkérő tartózkodhat az országban. Többféle státusú menekültügyi létesítmény működik: az úgynevezett nyitott befogadóállomás (Bicskén és Debrecenben), az őrzött befogadóközpont (Békéscsabán és Nyírbátorban), az ideiglenes befogadóállomás (a Csongrád megyei Nagyfán). Van közöttük olyan, amely leginkább egy szigorúan őrzött börtönre emlékeztet, és olyan is, amelyet – bejelentés után – szabadon el lehet hagyni napközben. A Vámosszabadinál tervezett intézmény egyfajta köztes állapotot tükröz, jellege alapján a nagyfai állomás „testvérpárja” lehet. Aztán megtörténhet – jegyzi meg Iván Júlia –, hogy a lakossági ellenállás miatt ebből is zárt, börtönszerű intézmény válik.

Tiltakozók