A statisztikai adatok ma már egyértelműen jelzik: ha Orbán a rendteremtésen a bűncselekmények számának drasztikus csökkentését értette, az ígéretből semmi nem lett. A Latin-Amerikára történő utalás pedig szerencsére csak politikusi túlzás volt, mert például a százezer lakosra jutó bűnelkövetők vagy sértettek száma Magyarországon az uniós átlagnál a rendszerváltozás óta mindig alacsonyabb volt.

E tekintetben nemhogy egy dél-amerikai banánköztársaság, de még a fejlettebb európai államok sora is szívesen cserélne velünk. Amúgy látványos szófordulatokért a szocialisták sem mentek a szomszédba. „Ami itt van, az nem közbiztonság” – jelentette ki Horn Gyula egykori kormányfő a kilencvenes évek derekán.

A valóság azonban mindkét politikusra rácáfol: előfordulnak ugyan kirívóan súlyos, méltán közfelháborodást kiváltó bűncselekmények, de a most készülő Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia Bűnügyi helyzet alcímet viselő fejezete szerint sincs alapvetően nagy baj. „Általában az ismertté vált bűncselekmények (…) számát tekintve, a hazai bűnözési helyzet az elmúlt évtizedekben a stagnálás jegyeit mutatja” – szögezik le a stratégia előterjesztői.

A kriminálstatisztika tehát nem ad okot különösebb aggodalomra. Az igazi sokk egyébként a magyar társadalmat a rendszerváltozás után érhette, mert 1985-ben 150 ezer, míg 1990-ben már több mint háromszázezer bűncselekményt regisztráltak, 1998-ban pedig a jogsértések száma elérte a máig csúcsot jelentő hatszázezret.

Az első Orbán-kormány idején, tehát 1998 és 2002 között viszont kedvező fordulat következett be, mert a ciklus utolsó évében már csak 420 ezer bűncselekmény történt – derül ki az elemzésből. Arról viszont megfeledkeznek, hogy a hatszázezer 1998-ban úgy jött össze, hogy két ügyben százezernél több kis értékű – egyenként csak pár száz forintos – csalást követtek el, de a statisztika az egyes cselekményeket külön tartalmazta. Egyébként a bűnözés politikafüggetlenségét jelzi, hogy 2003-ban – vagyis már az MSZP–SZDSZ-kormány regnálása idején – csak 413 ezer bűnesetet regisztráltak, majd átmeneti növekedés után az ismertté vált deliktumok száma 2009-re 375 ezerig csökkent.

Ezután ismét fordult a kocka: az elmúlt esztendőben megint a korábbinál jóval több, összesen 451 ezer bűncselekmény jutott a hatóságok tudomására. Az adatokat tekintve tehát nem két hét, hanem három év alatt sem sikerült rendet tenni, különösen nem 2009-hez viszonyítva, amikor tízéves történelmi mélypontra esett vissza a jogsértések száma. A tavalyi statisztikát ráadásul kedvezően befolyásolhatta az, hogy 2012 áprilisától lopás esetén húszezer helyett már csak ötvenezer forint feletti kár esetén indul büntetőeljárás, mert az ennél kevesebbet érő javak eltulajdonítása mindössze szabálysértésnek minősül.

Az elemzők utalnak ugyanakkor arra, hogy a bűncselekmények számának 2010 utáni növekedése részben egy legfelsőbb bírósági jogegységi határozat miatt következett be, amely szerint változott a lopás mellett megjelenő járulékos bűncselekmények minősítésének gyakorlata. Vagyis: ha valaki okirattal, illetve készpénz-helyettesítő eszközzel – bankkártyával –visszaélve lopott, az ilyen cselekményt külön regisztrálják, tehát egy-egy esetet kétszer is számba vehetnek. Amúgy a dokumentum is felhívja a figyelmet arra: a statisztika – amit egy-egy jogszabályváltozás is befolyásolhat – önmagában kevés ahhoz, hogy megalapozottan vizsgálni lehessen egy ország közbiztonságát.

Legalább ilyen fontos szempont a lakosság szubjektív biztonságérzete, amit a sajtó vagy a politika is jelentősen befolyásolhat. Kriminológusok szerint a magyarok nem kis részben azért tartanak az indokoltnál nagyobb mértékben a bűnözéstől, mert a kormányzati propaganda is azt erősítette, hogy nálunk nincs rend. A tárgyszerű képhez szükség lenne olyan ismétlődő felmérésre is – Nagy-Britanniában rendszeresen végeznek ilyet –, amelyből kiderülne, hogy ki, hányszor és milyen bűncselekménynek esett áldozatul, s tett-e feljelentést.

A látencia ugyanis szakértők szerint igen magas, és könnyen lehet, hogy a jogsértések fele sem jut a hatóságok tudomására. A feljelentési hajlandóság amúgy a bagatell eseteknél – például kis kárt okozó lopásoknál – sokkal kisebb, de a családon belüli erőszak vagy a szexuális bűncselekmények áldozatai sem szívesen fordulnak a hatóságokhoz. Az adatsorok mindazonáltal figyelmeztetnek bizonyos tendenciákra.

Miközben a statisztika összességében nem mutatja a bűnügyi helyzet romlását, az elemzés szerint lassú, de folyamatos növekedés tapasztalható az erőszakos és a garázda, illetve a közterületen elkövetett bűncselekmények számát illetően. Az összbűnözésen belüli arányát tekintve kevesebb viszont a lopás, a csalás és a sikkasztás. A számok arra is figyelmeztetnek, hogy az áldozatok között egyre nagyobb arányban vannak idős emberek, illetve nők és gyermekek. A dokumentum szerzői mindazonáltal elismerik, hogy „kutatási adatok alapján, európai összevetésben a magyar adatok jelenleg kedvezőnek mondhatók”.

Akcióban