A sárgálló gépek fölolvadnak a szikrázó napsütésben, zúgásuk egyre távolabbról hallatszik. Aztán nem történik semmi. Talán leszórtak valamit, talán nem. „Ha szórtak is, csak víz az, úgy tesznek, mintha”, mondja a szomszéd, majd odacsap a karjára, „csípnek ezek a dögök”. Rettenetesen csípnek. Most mintha unortodox módon tennék, a csípésük szúrássá fokozódik, nyomában nem viszketés támad, hanem hetekig nem múló keléses lob, az ember nem vakaródzik, hanem marja magát, mintha rühös lenne. Nem lehet megmaradni a közelükben.

Nincs kerti élet, nincs turizmus, nincs szabadtéri ebéd, nincs fürdőzés, erdei séta, nincs semmi, csak menekülés, vakarás, kelés ésmarás van, a Tavares-jelentés elleni szabadságharc eltörpül a szúnyogok ellen vívotthoz képest, és tisztelettel jelentjük, hogy a harcunkat megvívtuk, a legjobbjainkat sorakoztattuk föl, akárcsak Strasbourgban, jól megmondtuk a magunkét, kiszórtunk mindent, mit kiszórhattunk, így aztán emelt fővel vonulhatunk vissza, és leszögezhetjük, hogy bár Magyarország kétségkívül jobban teljesít, már megint a szúnyogok győztek.

Egyébként Magyarország tényleg jobban teljesít, ez szent igaz, de azért érdemes csínján bánni ezekkel a szavakkal. Erre int bennünket Orbán Viktor is, aki a rá jellemző visszafogottsággal nyilatkozott nemrégiben úgy, hogy amikor a dolgok jól mennek, olyankor – úgy tűnik – választásokat veszít, mivel az embereknek már nincs szükségük rá. Eldobják őt a hálátlanok, hiába, már csak ilyen a magyar hősök sorsa.

Ezzel a kijelentésével csak az a baj, hogy a kormányfő szemmel láthatóan nagyon szeret az lenni, ami, máskülönben nem mondhatna ilyen jókat, legfeljebb csak szűk családi körben, tehát szeretné minél tovább kitolni azt az időszakot, amíg az emberek úgy érezhetik, hogy szükségük van rá, pontosabban csak rá van szükségük. Vagyis ha hatalomban akar maradni, akkor jobb, ha rosszabbul mennek a dolgok, még ha Magyarország jobban teljesít is. Ajjaj, nehéz ügy ez. A Fidesz és Orbán Viktor győzelmi receptje tehát annak elhintése, hogy Magyarország jobban teljesít, ugyanakkor tudatosítása annak is, hogy nem mennek jól a dolgok, tehát szükség van Orbán Viktorra, és maradjon a helyén a kormány.

Ez ám a fogós feladat! Meg a szúnyogirtás. Az állam érzi is, hogy volna itt valamiféle dolga. S ha már annyi mindent a kezébe vett annak érdekében, hogy Magyarország tényleg jobban teljesítsen, az egészségügyet, az oktatást, jaj, ki ne feledjük a magánnyugdíjunkat, és már tervbe vette a takarékszövetkezeteket is, akkor a szúnyogok elleni védekezés hősies feladatát is magára vállalta. Igaz, az előre kódolt kudarccal, mert a hivatalos szervek eleve nem a szúnyogirtás szót használják (naná, még a végén ebből is a Horthy-korszakot hallanák ki a kákán is csomót keresők), hanem az annál sokkal finomabb gyérítés kifejezést. Legyen tehát így: szúnyoggyérítés. A gyérítés, kiváltképp, ha szúnyogokról van szó, magában hordozza a reménytelenséget, hiszen mindössze a ritkítás szándéka sejlik föl mögüle, vagyis annak beismerése, hogy valójában nem lehet mit kezdeni a szúnyogokkal, de azért megpróbálják, és bizonyosan kevesebb lesz belőlük, mint ha nem gyérítenének.

Vagyis az állam jobban teljesít annál, mint ha nem ritkítana, de rosszabbul, mint ha szerint, miniszterelnök maradhat. A szúnyogok meg csípnek, hiszen ez a dolguk. Nem olyan bonyolult dolgok ezek. Orbán Viktor sem bajmolódik a részletekkel, inkább nagy gondolatívvel írja körbe kormányzásának esszenciáját, azt, amitől Magyarország bízvást állíthatóan jobban teljesít.

Azt mondja, „kísérletet teszünk arra, hogy az alanyi jogú juttatásokon alapuló társadalmat érdemeken alapuló társadalommá változtassuk. Nagyon közel vagyunk hozzá”. Valóban, soha ennyire közel nem voltunk. Érdemeik elismeréseként kaptak – áh, dehogy kaptak: nyertek! – koncessziót az új nemzeti trafikosok, kiérdemelte az olimpiai bajnok Gyulay Zsolt a nemzeti dohánycéget, érdemeik elismerése mellett osztogatják a sportvezetői állásokat, érdeme elismeréseként került föl az NB I-be a festői Mezőkövesd labdarúgócsapata, akárcsak Felcsúté, a helyi önkormányzat szigorúan az érdemei elismerése okán kap támogatást az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések alapjából, mint ahogy szigorúan az érdemei miatt nyer el minden létező közbeszerzést a Közgép.

Senki ne üljön föl tehát azoknak a szóbeszédeknek, hogy ezek az érdemi alapúak valójában alanyi jogú juttatások, nem, ez nem igaz: a nemzeti trafikosok nem azért kaptak dohányboltot, mert jó pártkatonák, Deutsch Tamás nem azért lett az MTK elnöke, mert fideszes EP-képviselő, Kubatov Gábor sem azért ül a Fradi élén, mert helyre kis listákat tudott gyártatni, és a Közgép sem azért nyer el minden beszerzést, mert a tulajdonosa történetesen Simicska Lajos. A szúnyogirtás nemes feladatát viszont nem a Közgép, hanem a katasztrófavédelem nyerte el, itt nincsenek milliárdok, pontosabban csak milliárdnyi szúnyog van. Ráadásul az irtást korábban megrendelő településeknek már nemcsak önkormányzatiságuk, hanem pénzük sincs, mert elvették tőlük. Így aztán a katasztrófavédők szóratják sárga repülőkről az anyagot, a MOSQUITOX 1 ULV-t.

Ez kémiai szúnyogirtó szer, és meleg vérűekre veszélytelen. Előnye, hogy megfelelő berendezéssel igen kis szemcseméretűre porlasztható. Nyilván ez a magyarázata annak, hogy amikor a gép elröpül a fejünk felett, nem látjuk, hogy szórna valamit, és a szomszéd is biztosan ezért gondolja azt, hogy ha valamit mégis permetez, akkor az csak sima víz lehet, máskülönben biztosan nem csípnék halálra a dögök addig, amíg a gépet bámulja. Most szórtak vagy sem? Az ilyen kérdések legalább annyira elgondolkodtatók, mint a miniszterelnöknek az a kijelentése, hogy „az élet nagyon nehéz itt, a munkanélküli-segély csak három hónapig tart, utána nincs semmi”. Első olvasatra olybá tűnik, hogy Orbán Viktor mintha fájlalná ezt a tényt, ám ez felületes értelmezés, hiszen inkább dagad a keble, hiszen ez éppen az ő műve, így alakította át az alanyi jogú juttatásokon alapuló társadalmat az értékalapú juttatásokon alapulóvá.

Az alanyi jog tehát az volt, hogy korábban nem csak három hónapig járt a munkanélküli-segély, az értékalapú viszont az, hogy három hónap után semmi nem jár, csak a közmunka lehetősége. Na most, ha van közmunka, akkor jó esetben 47 ezer forint jár érte, ami valóban értékalapú juttatás. Egy közmunkás ma épp ennyit ér az államnak. Jó-jó, ennyi pénzből nehéz lehet nagy lábon élni, biztosan nem lehet belőle például szakmányban vásárolni Vape Derm & Dress 150 milliliteres kiszerelésű szúnyogriasztó száraz aeroszolt mindössze 1417 forintért, ami garantáltan hatásos a vérszívók ellen, de azért vannak olyan módszerek, amelyek a helyén – pontosabban: az értékén – kezelik a problémát. Itt van például az ecetes víz, amit ha egy a kettőhöz arányban keverünk ki, és a testünkre kenünk, állítólag távol tartja a szúnyogokat. Az efféle tudás jól jöhet a közmunkásnak az árokparton, a kanális mellett, ahol egyébként is sok a szúnyog és más élősködő.

Egyszerűen csak beecetezi magát, és elkerülik a dögök. Apró bökkenő, hogy az érzékenyebb orrú emberek is. Bár ez a közmunkások társadalmi értékét alapul véve, talán nem is az eceten múlik. De ne finomkodjunk, örüljünk, hogy van munka, a magyarok kötvényeket vásárolnak, a munkanélküliség csökken, a foglalkoztatottság emelkedik, s mint azt Orbán Viktor szíves tájékoztatásából tudjuk, az adófizetők száma már a négymillióhoz közelít, a gazdaság pedig folyamatosan nő. Sikeres az ország, no. Igaz, a kormányfő ezzel is csínján bánik, mert szerinte azt senki nem hinné el, ha sikertörténetről beszélne, hiszen annak idején ez a kommunisták trükkje volt, ezért használja inkább a Magyarország jobban teljesít szlogent, azt ugyanis elhiszik az emberek.

Tehát Magyarország jobban teljesít az államadósság elleni küzdelem terén például, hiszen a tavaly év végi 79,2 százalék helyett most 82,4 százalékon állunk, viszont kétségkívül nem vagyunk elég sikeresek, hiszen állhatnánk ennél rosszabbul is, ami viszont garantálná, hogy Orbán Viktor maradjon hatalmon. Van még mit gondolkodni ezen az összefüggésen. A szúnyogokon mindenesetre nem múlik a folytatás. Néha éjfél felé is föltűnik a repülő. Ilyenkor a szokottnál is alacsonyabban száll, mintha el akarná vinni a háztetőt. Az ember rémülten fut ki a kertbe, de most nincs félreértés, ez nem víz, hanem valódi permet, a MOSQUITOX 1 ULV: tejfehér köd borít mindent. Aztán lassan oszlik a köd, és nem marad a gép nyomában semmi, csak a koromsötétség, meg a fölvert szúnyogok tűhegyes csípése.