Alkotmányosságisten még üzen a halandóknak
„Alkotmányosságisten” mindazonáltal üzen a „földi halandóknak”, alkalmasint a kétharmad saját eszközével élve. „Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi” – idézte az Alkotmánybíróság (AB) az egyik legutóbbi döntésében az alaptörvény preambulumát, tehát a Nemzeti hitvallást. Nyilván csak véletlen, de éppen az első Orbán-kormány idején kancelláriaminiszterként regnáló Stumpf által jegyzett múlt heti határozatban szögezték le: „a polgárait szolgáló demokratikus állam működésének egészével, általánosságban a közfeladatok ellátásával kapcsolatos alaptörvényi követelmény (…) az átláthatóság és a közélet tisztasága, valamint a közügyek méltányos, visszaélés és részrehajlás nélküli intézése”.
A határozat egyébként arról szól, hogy a bíróságok alaptörvény-ellenesen korlátozták egy indítványozó – az Atlatszo.hu főszerkesztője – közérdekű adatok megismeréséhez való jogát. Az Operaház gazdasági átvilágításáról szóló jelentést ugyanis érdemi indokolás nélkül döntés-előkészítő anyagnak minősítették, és erre hivatkozva úgy határoztak, hogy a szaktárca indokoltan tagadta meg a dokumentum kiadását. „A közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való alapvető jog” nélkül azonban az átláthatóság és a közélet tisztasága nem biztosítható – mutatott rá az AB, új eljárásra kötelezve a bíróságot.
A kormányoldal 2010 óta igen sokat tett annak érdekében, hogy az Alkotmánybíróságot engedelmes, a kétharmados többséget fegyelmezetten kiszolgáló szervezetté silányítsa. Először az AB hatásköreit korlátozták. Amikor a testület megsemmisítette a „pofátlan” végkielégítésekre kivetett különadóról szóló törvényt, kimondták, hogy a bírák az adókat, vámokat és illetékeket szabályozó rendelkezéseket csak az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben vizsgálhatják. A különadó ennek ellenére a második körben is részben megbukott, mert a testület szerint öt évre visszamenőleg nem lehet 98 százalékos sarcot szedni. Ha ezt tennék, az veszélyeztetné az érintettek megélhetését – érveltek –, ami az emberi méltóság sérelmét jelenti. Így csak 2010-től vethető ki ez az adónem, de a strasbourgi emberi jogi bíróság több ítélete arra figyelmeztet, hogy a törvényes végkielégítés csaknem egészének elvonása ellentétes az Emberi jogok európai egyezményével is.
A kétharmadnak volt azonban újabb ötlete. A korábbi szabályok szerint a parlament paritásos alapon létrehozott eseti bizottsága jelölhetett alkotmánybírót, vagyis az ellenzék támogatása nélkül senki nem válhatott a taláros testület tagjává. Ezt a szabályt 2010-ben megváltoztatták, és azóta e grémium összetételének igazodnia kell „a választópolgárok akaratából létrejött parlamenti arányokhoz”. Tehát a kétharmados kormánytöbbség azt nevez meg, akit akar.
A sors különös fintora, hogy éppen Stumpf István volt az egyik első ember, akit a Fidesz 2010-ben konszenzuskényszer nélkül jelölhetett alkotmánybírónak. Őt egyébként a párton belül azóta is árulónak tartják, hiszen AB-határozatok sora mutatja, hogy önjáró személyként kizárólag a szakmai lelkiismeretével összeegyeztethető döntéseket hajlandó támogatni. Erre valószínűleg az ellenzék sem számított, mert annak idején erősen vitatták Stumpf szakmai alkalmasságát, mondván, a képzettsége és korábbi tevékenysége alapján sem válhatna a testület tagjává.
Érdekes különben, hogy a Fidesz akkor a korábban az MSZP színeiben politizáló Bihari Mihály újraválasztását is javasolta, akiről ráadásul tudni lehetett: a kilenc évre szóló megbízatási idejéből életkora okán csak nem egészen hármat tud majd kitölteni. Amúgy később Bihari sem szolgált rá a bizalomra. Bár az AB korábbi elnökeként nem akadályozta meg a szocialisták választási kudarcát előkészítő 2008-as – a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról szóló – „szociális” népszavazást, előadó bírája volt az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit részben megsemmisítő, tavaly decemberben született határozatnak.
A hatalomnak más is volt a tarsolyában. A korábbi szabályok szerint az AB-nek tizenegy tagja lehetett, 2011-ben azonban úgy döntöttek, hogy a testület tizenöt fővel működjék tovább. A cél egyértelműen az lehetett, hogy a grémiumban határozott többséget biztosítsanak a jelenlegi kormányoldalnak. Ami persze akkor is csak nem megvolt már, hiszen 2010 végére az egyik bíró lemondása miatt átmenetileg tízfősre zsugorodott testületben (beleértve Biharit is) mindössze öten maradtak, akiket egykor az MSZP – illetve az SZDSZ – előterjesztése alapján választottak meg.
A Fidesznek azonban ez nem volt elég. Gyorsan delegáltak tehát öt, a párthoz köthető új embert. Köztük van Balsai István egykori MDF-es igazságügyi miniszter, Pokol Béla korábbi kisgazda képviselő, Szalay Péter, aki sajtóperekben képviselt több mai kormánypárti politikust, valamint Dienes-Oehm Egon, az első Orbán-kormány helyettes államtitkára. Szívós Mária nyomozási bíró pedig nyilván azzal érdemelte ki a jelölést, hogy a 2006. őszi zavargások idején őrizetbe vett személyek sorát helyezte másodfokon szabadlábra.
Biharinak az életkora okán idén februárban kellett távoznia, majd áprilisban az eredetileg ugyancsak az MSZP javaslata alapján megválasztott Holló András is nyugdíjba vonult. Helyükre újabb két kormánypárti jelölt került. A KDNP-s Salamon László februárban lépett hivatalba, később pedig – ugyancsak a kereszténydemokraták javaslatára – Juhász Imre, az ELTE oktatója következett. Ő a 2006-os zavargásokat vizsgáló, a későbbi jobbikos EP-képviselő Morvai Krisztina társelnökletével működött Civil Jogász Bizottság tagja, majd a Rendészeti Panasztestület elnöke volt.
Úgy tűnik, mindez kevés volt ahhoz, hogy az alkotmánybírák a politika elvtelen kiszolgálójává váljanak. Alig egy hete mondták ki például azt, hogy a közérdekű adatok a „mindenki számára alanyi jogon biztosított alapjog tárgyát” képezik. Emellett határozatot hoztak arról is, hogy a személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenységről szóló törvény alaptörvény-ellenesen korlátozza a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot, mert indokolatlanul – és túl hosszú időre – lehetetlenné teszi e szakma gyakorlását azok számára, akik korábban akár csupán valamilyen kisebb súlyú bűncselekményt követtek el.
Ennél is nagyobb pofont kapott a parlamenti kétharmad azzal, hogy a testület ugyancsak a múlt héten leszögezte: a nemzetbiztonsági ellenőrzés új rendje „az érintett személy magánéletébe való beavatkozással súlyos és helyrehozhatatlan, jelentős hátránnyal járó következményt okozhatna”. Vagyis: nem lehet senkit azzal fenyegetni, hogy szinte folyamatosan, különösebb indok nélkül is titkosszolgálati eszközökkel megfigyelhetik. A fideszes egyéni képviselői indítvány alapján elfogadott törvénymódosítás hatálybalépését ezért az AB felfüggesztette, mert a testület szerint vélelmezhető, hogy a jogszabály nem állja ki az alkotmányossági próbát.
Meddig él a jogállam?
A 98 százalékos különadó ügyében meghozott határozat volt talán az alkotmánybírák első olyan döntése, amely szembement a kormányzati akarattal, de korántsem az utolsó. Az AB egyebek mellett – bár igen szoros, nyolc-hetes szavazataránnyal – hatályon kívül helyezte a bírák idő előtti kényszernyugdíjazásáról szóló szabályokat, és tavaly decemberben megsemmisítette az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek nagy részét is. A választási eljárási törvény kapcsán szintén kifejezetten szakmai döntés született: elbukott a választási regisztráció, és a bírák a kampányt korlátozó passzust is hatályon kívül helyezték. Igaz, később az alaptörvénybe foglalták, hogy az országos listát állító pártok a kereskedelmi médiumokban nem hirdethetnek.
A testületben ugyanakkor a politikai törésvonalak határozottan érzékelhetővé váltak. Ezzel kapcsolatban az AB-elnök korábban maga is úgy nyilatkozott, hogy egyre kevésbé lát lehetőséget a konszenzusos döntésekre. Így szerinte inkább azt kell vizsgálni, hogy adott esetben milyen állásponthoz lehet megszerezni a többségi támogatást. Az eddigi tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy ellentét nem elsősorban a fideszes és a nem fideszes jelöltek között mutatkozik – ez utóbbiak mára csak hárman maradtak, míg Paczolay Péter elnököt annak idején valamennyi párt egységesen támogatta –, hanem a régiek és az újak között.
Balsai István, Dienes-Oehm Egon és Szívós Mária, de Juhász Imre, Pokol Béla és Salamon László is viszonylag gyakran nyújtott be különvéleményt az elfogadott határozattal szemben, s néhány esetben Szalay Péter szintén csatlakozott hozzájuk. A régebben megválasztott bírák közül pedig sokszor Lenkovics Barnabás opponálja a döntést, Stumpf István viszont a többséghez képest nemegyszer liberálisabb jogfelfogást képvisel. Például a bírák kényszernyugdíjazása kapcsán azért nem támogatta a határozatot, mert az nem rendelkezett a menesztett emberek visszavételéről.
A 2011 óta hivatalban levő bírák nagyobb része tehát következetesen szembemegy a többségi állásponttal, ami például a médiatörvény, az egyházügyi törvény, a családok védelméről szóló törvény vagy az alaptörvény átmeneti rendelkezései kapcsán is megmutatkozott. Ugyanez történt a múlt héten az Operaház átvilágításáról szóló jelentés nyilvánossága ügyében: Balsai, Dienes-Oehm, Juhász, Lenkovics, Pokol, Salamon és Szívós másként határozott volna. Eggyel többen voltak viszont azok, akik osztották Stumpf előadó bíró előterjesztését.
Ebből következik, hogy a döntések már ma is egy-egy bírón múlhatnak. A jövő év őszén azonban a kényes egyensúly teljesen felborulhat, mert három alkotmánybíró mandátuma jár le. Balogh Elemérnek, Bragyova Andrásnak és Kovács Péternek kell majd távoznia; Bragyovát az MSZP és az SZDSZ közösen jelölte, a másik két bírót pedig a Fidesz javaslatára választották meg 2005-ben. Ha az utódjaikról a jelenlegi kormánytöbbség dönthet, nyilvánvaló, hogy az eddigi gyakorlat szerint választják ki a megfelelő embereket, és akkor a kormány számára fontosabb ügyekben a határozatok előre borítékolhatók lesznek.
