Pénzük nincs, munkaerejük van
A polgármester szerint sem szabad mindent a helytelen életvezetésre fogni. Történt itt egy nagy disznóság, hogy nem kellően tájékoztatták az embereket a svájcifrank-hitel valóságos feltételeiről. De ha már ide jutottunk, akkor a kivezető utat kell megkeresni. A kivezető út pedig az, hogy minél több embernek legyen munkája és jövedelme. A kisvárosban megszűnt a varroda és a cipőgyár, letelepedett viszont két külföldi befektető, akik növelik a foglalkoztatást, nem viszik ki a profitot, hanem helyben újra befektetik, és másként is segítik a várost.
Korábban ezer munkanélküli volt, közülük most 500-at foglalkoztatnak közmunkán: 200-at a vízügy, 300-at az önkormányzat. A termelőszövetkezeti múlttal rendelkező Várfi András hangsúlyozta: kívülről talán nem látszik, mekkora a különbség a közmunkásbér és a normál minimálbér között. Itt a mezőgazdaság kínál olyan adottságokat, hogy piacképes termékeket lehessen előállítani. Valamennyit vissza kellene állítani a régi szövetkezeti és háztájis modellből. A polgármester úgy látja: ha szociális szövetkezetet alakítanának az önkormányzat földjein, ott szakemberek irányításával lehetőség volna a normál minimálbért megkeresni. (Erről kemény viták után nemrégen döntést is hozott a testület.) Ha pedig ezt kiegészítenék önellátó termeléssel a kertben, tartanának baromfit, sertést saját szükségletre, s a felvásárlás is kiépülhet újra, akkor két minimálbérből is megélhetne egy kétgyermekes család. Igaz, hogy a szupermarketben olcsó az áru, de sok ember van, akinek pénze nincs, munkaereje viszont van.
Gyomaendrőd járási székhely lett január 1-jétől. Korábban Szarvas volt a térség központja – más gondolkodású emberek élnek ott. Gyomaendrőd föl akarja vállalni a családi csődgondnokság irányítását a járásban. Nem mindegy ugyanis, hogy bizalmon alapuló vagy ellenséges viszony van-e a gondnok és a gondnokolt között. A képzett, kiválóan teljesítő, empatikus családsegítők teljesen más szemlélettel közelítenek a szegénységhez és a szegényekhez, mint ha például a személyes élethelyzeteket nem ismerő, rideg hatósági szemlélettel rendelkező jogászokra bíznák ezt a feladatot. (T. I.)