Lázadni próbálnak az ultrák
„Mondj nemet a szurkolók regisztrációjára” – hirdette az M3-as autópálya bevezető oldalán, a Rákos-patak magasságában (Zuglóban) mindhárom sáv felett átívelő hatalmas transzparens hétfő reggel. Bennfentesek az újpesti ultrákat sejtik a spontán demonstráció hátterében, mivel két hete az ő klubjuk vezetése írt nyílt levelet az NB I-es sportszervezetek ügyvezető igazgatóinak, összefogásra, közös tiltakozásra híva fel őket a 2013/2014-es bajnokságon már kötelező szurkolói regisztráció ellen.
A klub vezetése a csökkenő nézőszámmal próbált érvelni az új stadionbiztonsági előírások hatálybaléptetése ellen, amelyek kimondják: július elsejétől a hazai labdarúgó-stadionokban is egyedi azonosításra alkalmas beléptető- és ellenőrző rendszereket kell kiépíteni. Nem rendezhetnek a jövőben kiemelt vagy fokozott biztonsági kockázatú mérkőzést azokon a pályákon, ahol ezeket a biztonsági követelményeket nem tudják teljesíteni.
Az újpestiek – mint írták – üdvözölnek minden fejlesztést, amelyek a labdarúgás érdekeit szolgálják, ám – szerintük – nem tartozik ezek közé a névre szóló jegy- és bérleteladási gyakorlat bevezetése, és az sem, hogy folyamatosan nagy felbontású kamerák pásztázzák a lelkes drukkereket. „Rossz érzést kelt a szurkolókban, hogy már a jegyvásárláskor, majd a beléptetéskor újból, meg kell adniuk személyes adataikat, igazolni kell személyazonosságukat”, szögezték le nyílt levelükben, hozzátéve, hogy már az első őszi fordulóra jelentős nézőszám-visszaeséstől tartanak, mert a többség inkább otthon marad, semmint hogy regisztráltassa magát.
Március 9-én a Diósgyőr szervezett szurkolói hirdettek bojkottot a tervezett regisztráció miatt. „Távolmaradásunkkal tiltakozunk a drukkerek nyilvántartásba vétele ellen”, hangoztatták. Tiltakozásuk azonban akkor nem talált széles körű támogatásra. Mint ahogy az újpestiek két hete postázott levele sem. „Egyetlen sportszervezet sem válaszolt...”, tudatta múlt csütörtökön a klub honlapján a vezetőség, hozzátéve, hogy az Újpest FC vezetése továbbra is aggályosnak tartja a bevezetés előtt álló rendszert, egyedül fordul észrevételeivel az MLSZ elnökségéhez.
Hiába reménykednek azonban, legalábbis a dolgok jelen állása szerint, hogy fellépésük hatására módosítják a stadionbiztonságra vonatkozó szabályokat. Pártállástól függetlenül, igen nagy támogatással fogadta el az Országgyűlés azt a törvényt, amely a kötelező regisztrációra és a szurkolók egyedi azonosítására alkalmas jegy- és biztonsági kamerarendszer telepítésére kötelezte a klubokat.
Sokadik nekifutásra született meg ez a jogszabály, de végül megszületett. Nemegyszer nekifutott már az éppen hivatalban lévő kormány a parlamenti többségével, hogy rendet tegyen végre a stadionokban, ám hiába volt a mára már szinte valamennyi európai stadionban sikerrel alkalmazott „angol módszer”, az „nálunk nem működik”, mondogatták még a legutóbbi időkben is a hazai futball viselt dolgainak ismerői. És mostanáig úgy tűnt, nekik lesz igazuk. Hol a klubok, hol az MLSZ, hol a kettő közös ellenállása minden korábbi rendteremtési kísérletet meghiúsított. Az angol módszer nekünk nem megoldás, a hazaiak pedig nem európaiak, fintorogtak a jogászok, és az egymást követő kormányok rendre meghátráltak.
Így közel húsz év nem volt elég arra, amire Angliában a Thatcher-kormánynak négy sem kellett. A sheffieldi Hillsborough stadionban 1989. április 15-én 96 halálos áldozatot követelő Liverpool FC–Nottingham Forest FA-kupa-elődöntő után Peter Taylor igazságügyminiszter által elkészített, az azóta a stadionbiztonság bibliájává vált jelentés megoldási javaslatait felhasználva Európa legtöbb pályáján sikerült rendet tenni. Kivéve nálunk.
Tavaly azonban minden együtt volt ahhoz, hogy nálunk is történjen valami. A kormányzati és parlamenti akarat, az MLSZ és a klubok (többségének) érdekei kivételesen egy irányba hatottak. Korábban a klubok saját szélsőségeseik megtartása érdekében inkább eltűrték a balhét, hiszen rajtuk kívül mások már nemigen vettek jegyet, főleg nem bérletet. Milliókat költöttek inkább az összetört székek és berendezések pótlására, s még a bírságot is kifizették valahogy. Most azonban reális veszélyt jelent számukra, hogy azokkal a klubokkal, amelyek stadionja nem felel meg az új elvárásoknak, kereshetnek maguknak egy már alkalmasat, és ott játsszák le a kiemelt kockázatú mérkőzéseiket. És ha a szövetség csalást tapasztalt, vagy azt, hogy a klubok nem működtetik az előírásoknak megfelelően a biztonsági rendszereket, nem működnek együtt a hatóságokkal, nem megfelelően képzett civil biztonságiakat alkalmaznak, nos, az a klub a licencét kockáztatja.