− Ma ismét leül az Együtt–PM és az MSZP tárgyalódelegációja. Nem érzi úgy, hogy túltaktikázzák magukat a felek, és mára a közeledésnek rossz aurája lett?

− Amikor a tárgyalásokról beszélünk, jó, ha visszagondolunk, miért is van minderre szükség. Orbán Viktor, visszaélve a kétharmaddal, olyan választási törvényt erőltetett Magyarországra, amely az eddigi szabad verseny helyett arra kényszeríti az ellenzéki pártokat, hogy már a választás előtt együttműködjenek egymással. Ez kényszerhelyzet. Bajnai Gordon áprilisban tett közzé egy dolgozatot, amelyben nyilvánosan hívta fel az MSZP-t a tárgyalásokra. Júniusban javasolta a tárgyalásokat megkezdeni. Elkezdődtek. Az elmúlt két hétben elindult a munka, minden a megfelelő mederben zajlik. Bennem nincs se aggodalom, se türelmetlenség.

− Mégis, mintha döcögve haladna az együttműködés, ráadásul erős bizalmatlanság is érződik.

− Alapvetően megfelelőnek gondolom a tárgyalások ütemét. Ugyanakkor a bizalom fenntartása valóban döntő jelentőségű. Mi határozottan azon vagyunk, hogy minden kérdést a tárgyalóasztalnál kell rendezni. Pillanatnyilag kezelhetőnek látom a tárgyalások menetét ebben a bonyolult helyzetben.

− Mennyire érzi az Együtt–PM tárgyalási pozícióját „befeszültnek”? Mintha e projekt csak arról szólna, hogy Bajnai Gordonból miniszterelnök legyen.

− Az általunk javasolt és az MSZP által elfogadott szakaszos tárgyalási menetrend arról szól, hogy a tárgyalási pozíciók ne „feszülhessenek be” egyik oldalon sem. Amiben tudunk, állapodjunk meg mielőbb: ilyen a közös program, vagy az egyéni választókerületi jelöltek aránya, névsora, és így haladjunk fokról fokra a lehető legteljesebb együttműködés irányába. Mi a közös nevező keresésében gyakorlottak vagyunk: az Együtt olyan társadalmi szervezetek és pártok szövetsége, amelyek az elmúlt években határozott társadalomformáló ambícióval léptek fel. Bajnai Gordon kiváló személyiség arra, hogy összekösse ezeket a szervezeteket, felvázolja a korszakváltó politikát és új alapokra helyezze a kormányzást. Az elmúlt húsz évben a politikai elit és az értelmiség is sok hibát követett el, amelyek lehetővé tették, hogy egy hatalomkoncentráló, erős ember vehesse kezébe a hatalmat. Ez önkritikára és erőfeszítésekre kell kényszerítsen mindannyiunkat. Az MSZP nagyon sok tiszteletre méltó változást hajtott végre az elmúlt években, de hajdani választóinak bizalmát még nem tudta visszaszerezni, támogatóinak számát nem tudta a 2008-as szint fölé tornázni. A közvélemény egy anyahajó lassúságával fordul. Az MSZP nem tudott egyelőre annyi embert mobilizálni a baloldalon, hogy egyedül megpróbálhassa leváltani Orbánt. Mi úgy látjuk, középről kell a győzelemre alkalmas koalíciót megteremteni. Nem értünk mindenben egyet az MSZP-vel, ezeket az álláspontokat kell most harmóniába hozni.

− Arra utal, hogy az MSZP reformja még nem teljes. Új elnöke van, új elnöksége, új alapszabálya, tucatnyi új szakpolitikai programja, bocsánatot kértek a 2004-es és a 2006-os tévedésekért. Mit kellene még tenniük?

− Két fontos területe van egy párt megújulásának. A szervezeti megújulás és az új szereplők szimbolikus megjelenése fontos, de az új arcok mögött új tartalom is kell. Az ma még nem látszik, hogy az új arcok mit képviselnek. Hogy a megújuló MSZP tudna-e sikeresebben kormányozni egy hatalmi helyzetben, mint tette azt korábban. Ezzel kapcsolatban szerintem még van szkepszis a választókban, ezt még Mesterházy Attila nem tudta meggyőzően felmutatni. Bajnai karaktere, miniszterelnöki szereplése és a mögötte álló politikusi és szakértői csapat erre szerintem nyilvánvalóbb biztosítékot ad.

− Most akkor mennyire vannak rögzítve a tárgyalási pozícióik? Mindezek alapján nem látom magam előtt, ahogy Szelényi Zsuzsanna egy kampányban Mesterházy Attila mellett korteskedik.

− Már az első tárgyalási fordulóban nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos minimumfeltételekben biztosan egyet tudunk érteni: ilyen például az, hogy egyéni körzetekben egyetlen ellenzéki jelölt induljon a Fidesszel szemben. Ott még nem tartunk, hogy a kampánycsapatok egymást segítő mozgósításán és annak mikéntjén gondolkodjunk. Sokat kell alkalmazkodni egy ilyen helyzetben. Lássuk be, Magyarországon soha ilyen együttműködésre nem volt korábban példa. Éppen ezért minden benne lévő szereplőtől komoly alkalmazkodást követel majd a helyzet. Hiszem, hogy az MSZP és az Együtt–PM is képes lesz megvalósítani saját választói akaratát. Ehhez államférfiúi és államnői képességekre is szükség van. Én bizakodó vagyok.

− Van olyan elemzői vélemény, amely szerint a 2014-es választásoknak nem csak az a tétje, hogy Orbán kormányon marad-e. Inkább az, hogy a közéletben marad-e, hiszen ha elbukik, a Fideszben is megújulásért kiálthatnak. Ez közelebb vihet a hőn áhított „konszolidáltabb politikai versengéshez”.

− Mindenképpen Orbán és az orbánizmus megbuktatása a cél. Nagyon nem mindegy, hogy 2014-ben, vagy csak 2018-ban lesz változás. Minél korábban történik meg, annál kisebb rombolás zajlik a magyar emberek kárára. Orbán olyan gyűlöletalapú megosztottságot intézményesített, amely egy évszázad óta súlyos terhe Magyarországnak. Az orbánizmus lebontásához csak az ésszerűen gondolkodó fideszesekkel együtt lehet majd hozzákezdeni. A Fideszt jelenleg hadseregként működtetik. De a rezsim működése a Fideszen belül is sokakban feszültséget kelt. Orbán bukása után a Fidesszel is együtt kell majd tudni működni az ország és a nemzet jövője érdekében. Ugyanakkor egyelőre nem látom, kik lesznek azok a politikusok, akik egy Orbán utáni Fideszt vezetni tudnának.

− Önnek mi az ambíciója az Együtt–PM indulása kapcsán? Kudarc esetén kész akár ellenzéki politikusként egy újabb Orbán-ciklusban küzdeni a parlamentben?

− Én a rendszerváltás lányának tartom magam. A rendszerváltás idején lettem felnőtt, egyetemistaként kapcsolódtam be a Fidesz megalapításába, huszonnyolc évesen pedig – amikor elhagytam a nagypolitikát – veterán lettem. A közben eltelt tizenöt-húsz évben Európában és Észak-Afrikában a demokratikus rendszerváltás támogatásán dolgoztam. Visszatérésemet az motiválta, hogy Magyarország 2010-től olyan pályára lépett, amely gyökeresen ellentétes azzal, amiről a rendszerváltás és az én elmúlt húsz évem szólt. A demokratikus fejlődés nem lelassult vagy megállt, hanem visszafordult. Fontossá vált, hogy újra Magyarországon dolgozzak, és feladatot vállaljak ennek megakadályozásában. Politikai lény vagyok, ez pedig azt jelenti, hogy ez számomra nem egy pillanatnyi kísérlet, hanem hosszú távú elköteleződés. Ami pedig az ellenzéki létet illeti: amikor politikusként működtem, ellenzékben voltam. Ez most sem okozna problémát. De egyáltalán nem erre készülök.

„Én a rendszerváltás lányának tartom magam” FOTÓ: MÓRICZ SIMON