Pingponglabda dezodorgolyóból
Ha Martonyi település nem Borsod megye északi csücskében, az edelényi kistérségben helyezkedne el, hanem például Svájcban vagy Ausztriában, akkor maga lenne a Kánaán. Zempléni hegyek és völgyek ölelik, s mivel ipari termelés itt sosem volt, a levegője kristálytiszta.
A falu határában ott a Rakaca-tó, lehetne horgászni, bár ott jártunkkor épp senki nem hódolt e szenvedélynek, s a falubeliek szerint is egyre csökken a pecások száma – a fiatalokat már más szórakozások érdeklik. Kulturális kincse is van a falunak, hisz nem messze innen található a háromhegyi pálos templom- és kolostorrom, amely védett történelmi műemlék, szentélyének csúcsíves ablakai, nyugati homlokzatának nagy rózsaablaka még csonkán is impozáns látvány.
Ám Martonyi nem Svájcban és nem Ausztriában van, így – akárcsak a többi, hasonló helyzetben lévő magyarországi kis falu – a mindennapi életben maradásért küzd. A háziorvos egy másik településen, Szalonnán rendel, egy héten egy nap van Martonyiban. A legközelebbi gyógyszertár Szendrőben található. A faluba mozgóposta jár.
Egy adománygyűjtő alapítvány honlapján így festik le az itteni létet: „Martonyi település lakosságának létszáma 486 fő, 54 százalékuk munkanélküli, közel százan szociális segélyből élnek. A gyermekek nehéz sorsúak. Szükségük van írószerekre, tanszerekre, füzetekre, ruházatra, amire az önkormányzatnak sincs pénze. A falu több éve adóhátralékkal küzd, az itt lakók közül több családnak nincs ivóvízellátása, nem megfelelő a higiéniai környezetük. Sok kisgyermekes családnak létszükséges dolgok is hiányoznak.”
Aki ide születik, vajon kitörhet-e ebből a közegből, járhat-e egyetemre, haladhat-e előre valamiféle ranglétrán? Ekkora távlatokban talán nem is gondolkodtak azok, akik tavaly létrehozták itt a „Nemadomfel Házat”. Az iskolából ide jöhetnek a gyerekek délutánonként, megírják a leckéjüket, s meleg ételt kapnak, mielőtt hazamennek, s a nyári szünetben is itt találnak délutáni elfoglaltságot. Ebben a térségben már működik egy másik ilyen intézmény Szendrőládon: ezt a 2009-es Jobb velünk a világ!-koncert bevételéből alakították ki három évvel ezelőtt. A modellprogramot a Böjte Csaba által Erdélyben létrehozott napköziotthonok mintájára dolgozta ki és alkalmazta a hazai viszonyokra a Nemadomfel Alapítvány.
Martonyiban a református egyházzal karöltve sikerült elindítani a programot, s a szendrőládihoz hasonlóan itt is húsz gyerek tehetséggondozását vállalták. Losonc Géza lelkész azt mondja, személyes sorsán keresztül is átérzi, milyen kisebbségi létben élni: ő a Vajdaságból települt át, miután a teológiai főiskolán megismerkedett jövendőbelijével. Szerinte a kisebb gyerekek fogékonyak, őket könnyebben meg lehet tanítani arra, hogyan viselkedjenek az asztalnál, milyen udvariassági formákat kell betartaniuk. Van hittan is, és tanulnak egyházi éneket, ami kiegészíti a kézműves- és egyéb fejlesztő foglalkozásokat. A gyerekek sokszor szerepelnek műsorral falunapokon és más rendezvényeken.
Sípos Gáborné és Hankóné Balogh Melinda foglalkozik velük délutánonként: ők korábban a helyi óvodában dolgoztak, ám munkahelyük megszűnt, s most az alapítvány alkalmazza őket. Ebben a faluban nem ritka, hogy valaki éhesen kopogtat a lelkészlak ajtaján: ilyenkor Losonc Géza vagy a felesége benyúl a hűtőbe, a kamrába és ad az övéből. Egy program segítségével most azt szeretnék elérni, hogy a roma családok megtermeljék a maguk számára az alapvető zöldséget, gyümölcsöt.
Mint sok minden mást, ezt is a gyerekeken „kezdik” – a Syngenta Élelmiszerlavina programja segítségével a Nemadomfel Ház melletti földterületen tudtak elültetni olyan növényeket, amelyek gondozása nem igényel különösebb szaktudást. Főleg tököt és cukkinit, burgonyát, paradicsomot és paprikát gondoznak a gyerekekkel közösen. Hogy mekkora lelemény kell a mindennapi élethez, azt mi is tapasztaltuk, amikor beálltunk pingpongozni két kamasz fiúhoz. A labda keményen, kongva pattogott, látszott, hogy ez bizony nem az a hagyományos, levegővel telített kaucsuk. Amikor megkérdeztük a fiúkat, mivel is játszunk, közölték, hogy egy régi dezodorból bányászták ki a golyót. Azzal ütögetünk.
A lehetőségek iskolája
A martonyi Nemadomfel Házban nem csak a gyerekek találtak kapaszkodót: az egyik helyiségben például felnőtteket oktatnak. A „Lehetőségek iskolájában” zömmel roma férfiak és nők ülnek a padokban, akik valamilyen okból nem tudták elvégezni a nyolc általánost. Miskolcról jár ide Csapó Barbara, aki olvasni, számolni tanítja őket. Van, aki a harmadikos tananyaggal birkózik, akad, aki Arany János verseit silabizálja épp, mások vaktérképen igyekeznek megtalálni Kaposvárt, a Balatont vagy épp Szabolcs megyét. Arra a kérdésre, miért vállalták a tanulást, egy asszony feleli: talán így könnyebben találnak majd munkát ezen a vidéken is.
