Foglyul ejtett állam?
A javaslat nem biztosítja megfelelően a bejelentők védelmét, mert arra mindössze néhány pontot szentelt a jogalkotó, és a tervezet e tekintetben még rosszabb is, mint a tavasszal nyilvánosságra hozott első változat – állítja Ligeti. A bejelentővel szemben alkalmazott hátrányos intézkedés jogellenesnek minősülne, de arról szó sem esik – jelzi a TI jogi igazgatója –, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha valakit azért rúgnak ki, mert belső informátorként visszásságokat tárt fel egy cégnél vagy akár egy állami szervezetnél. Lehet, hogy a bíróság majd valamikor elégtételt ad a számára – magyarázza –, de ettől még a bejelentőt meghurcolhatják, bemocskolhatják, egzisztenciálisan tönkre is tehetik.
Az előterjesztés nem teremti meg annak a feltételeit sem, hogy a korrupcióra vonatkozó jelzéseket valóban érdemi lépések kövessék. Ligeti szerint a tervezet nem hoz létre olyan új eljárási rendet, amely biztosítaná, hogy a nagy hatalmú gazdasági szereplőkkel összefonódó állam illetékes szervezetei érdemben vizsgálni kényszerüljenek a bejelentést. A rendőrség, az adóhivatal vagy az ügyészség ma is széles körben vizsgálódhat, a korrupció elleni fellépésben még sincs érdemi áttörés. A szakértő szerint ennek egyik legfontosabb oka a jelenséget toleráló szervezeti felelőtlenség.
Ez valószínűleg így marad, amíg a közérdekű bejelentések kapcsán elsőként azoknak a szerveknek kell eljárniuk, amelyek tevékenységével kapcsolatban a jelzés érkezett – hangsúlyozza Ligeti, hozzátéve: tőlük objektivitást és alapos vizsgálódást nemigen lehet várni. Úgy látja, változásra csak akkor lehetne számítani, ha lenne olyan független állami szervezet, amely képes a hatalom számára kellemetlen ügyeket is feltárni.
Elméletileg az ügyészség lehetne ez a szerv, hiszen a korrupciós ügyekben végül úgyis a vádhatóság dönt –fogalmaz Ligeti. Az elfogulatlanságát ma azonban sokan megkérdőjelezik, s a működése iránti közbizalom is többek számára kétséges.
A TI jogi igazgatója úgy gondolja, az ügyészség azzal is cáfolhatja a munkáját érő kifogásokat, ha határozottabban lép fel a korrupciós ügyekben.
Kezdhetné mindjárt a politikai konnotációkat nélkülöző mindennapi esetekkel, amilyen például az orvosi hálapénz, a beszállítók és a megrendelők közötti összejátszás vagy a hatósági visszaélések, packázások sora. És persze lankadatlan figyelmet kellene fordítania a magas szintű, politikai és kormányzati korrupcióra is. Itt például a politikusi vagyonnyilatkozatok jelentik azt az „örökzöldet”, ami az adóhatóságnak és az ügyészségnek egyaránt bőven adhatna munkát. Együttes vizsgálataik eredményeként talán azt is megtudhatnánk egyszer, mennyi meg nem fizetett adóforintjába került a polgároknak az, hogy a képviselők ellenőrizhetetlen forrásból gazdagodnak meg.
Ha azonban a bejelentések visszakerülnek a „feljelentett” intézményhez, nemcsak az érdemi lépések maradhatnak el, hanem nagy valószínűséggel a bejelentő személyét is „kiháromszögelik”. Vissza lehet ugyanis következtetni arra, hogy ki tudhatott a zűrös ügyekről, és akkor a retorzió sem marad el. Kétségkívül a bejelentő védelmét szolgálja viszont az, hogy az ombudsman is fogadhatja majd a jelzéseket, és ő már név nélkül küldheti meg azokat az érintett szervezetekhez. Az alapvető jogok biztosa ennek ellenére azonban mellékszereplő lesz, hiszen az érdemi vizsgálódásban nem vesz részt. Ligeti tehát keveselli a biztos jogosítványait, mert ő az ügyek továbbítása mellett csak a közérdekű bejelentésekkel kapcsolatos gyakorlatot kísérhetné figyelemmel, míg konkrét vizsgálatot nemigen folytathatna. Kérdéses az is, hogy az ombudsman mit fog kezdeni azokkal a panaszokkal, amelyet azért intéznek hozzá a polgárok, mert az egyéb szervek nem vagy hanyagul vizsgálták ki az általuk tett bejelentéseket. Az fontos, hogy az ombudsman külső kontrollként is felléphet, jó lenne azonban tudni, hogy ennek keretében mit tehet a tétlen hatóságokkal szemben.
Ligeti hiányolja ugyanakkor, hogy az újságírók által feltárt korrupciógyanús esetekről a tervezet nem beszél. A Gyurcsány-kormány idején készült hasonló javaslatban még az szerepelt, hogy azokat a közérdekű bejelentésekhez hasonlóan kellene kezelni, a töretlen gyakorlat viszont az, hogy az ügyésznek, rendőrnek csak a hivatali minőségében tudomására jutott ügyekkel kell foglalkoznia. Ebből pedig az igazgató szerint az következik, hogy újságot viszont magánemberként olvasnak.
Védelem, figyelem Amerikában
Az USA élen jár a közérdekű bejelentők védelmében. A közszférában foglalkoztatottak esetében törvény tiltja, hogy megtorlást alkalmazzanak azokkal szemben, akik a visszaélésekről információt adnak. Létrehoztak egy független szervezetet is, amelyhez a bennfentes informátorok védelemért fordulhatnak. E szerv feladata, hogy kivizsgálja azoknak a szövetségi alkalmazottaknak a panaszait, akik úgy vélik, hogy a közérdekű bejelentés miatt megtorlás érte őket. (Munkatársunktól)
Hack Péter: Ez egyelőre csak fügefalevél
A törvénytervezetnek két elemét is dicséri Hack Péter büntetőjogász. Szerencsésnek tartja, hogy egy nagy közbizalmat élvező személy – az ombudsman – védheti majd a bejelentő személyét. Szerinte jó megoldás a bizalmi ügyvéd intézményének bevezetése is.
Ennek lényege, hogy a nem állami szervezetek – például vállalkozások –ügyvéddel szerződhetnek a működésükkel kapcsolatos bejelentések fogadására és kezelésére. Ha például egy cég munkatársa arra hívja fel a figyelmet, hogy az illetékes vezető a vállalkozás üzleti érdekeit sértő szerződéseket köt, esetleg a társaság vagyonával felelőtlenül gazdálkodik, ilyen ügyvédhez fordulhatna.
Ez azonban szinte lényegtelen előrelépés ahhoz képest – emelte ki a büntetőjogász –, hogy az állam a gazdasági érdekek fogságába esett. A múlt kedden benyújtott tervezet legfeljebb csak fügefalevélként leplezheti, hogy a korrupciónak minőségileg új rendszere épült ki, ahol a piaci szereplők már a döntéshozókat „vásárolják meg”, hogy számukra kedvező jogszabályok szülessenek. Ezt a trafikügy is igen szemléletesen mutatja, amit az ELTE oktatója szerint egykor majd tanítani fognak.
Hack álláspontja, hogy ezen a helyzeten a bejelentésekről szóló törvény aligha tud változtatni.
Az előterjesztésben foglalt céloknak az is ellentmond, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá vont személyek körét igen szélesre vonták, és nekik számítaniuk kell arra, hogy őket bármikor megfigyelhetik, lehallgathatják. A közérdekű bejelentők pedig általában nem a szomszédjukat jelentik fel, hanem az állami intézményekben, a nagy hatalmú gazdasági vállalkozásoknál tapasztalt visszaélésekről szolgáltatnak információt.
Ha viszont olyan a rendszer, hogy a potenciális bejelentők folyamatos kontroll alatt állnak, ugyan ki vállalja annak a kockázatát, hogy bizalmas értesüléseket adjon ki? – kérdi Hack, aki példaként hozta fel a Watergate-botrányt, az egyik legnagyobb amerikai energetikai szolgáltató, az Enron bukását vagy a British Petroleum olajkitermelő platformján bekövetkezett robbanást követő vizsgálatot, ahol bennfentes információk segítették a törvénysértések feltárását. Nálunk ilyen horderejű bejelentésekre a szakértő ilyen feltételek mellett kevés esélyt lát.
Ha van a kormánytól valóban független szervezet, a korrupcióval szemben jelentős eredményeket lehet elérni, amit a prágai kormány bukása is mutat – tette hozzá Hack Péter. – Más kérdés – árnyalta a képet –, hogy a térségben eddig az ilyen kísérletek felemás eredményeket hoztak. Elképzelhető lenne persze valamilyen új szervezet felállítása – amire Hongkongban is volt példa, ahol azonban kívülről, Angliából hoztak embereket –, de erre Hack nálunk nem lát lehetőséget. Erre a feladatra egyébként szerinte alkalmas lenne az ügyészség – már ha valóban független lenne. Alapvetően jónak tartja a tervezetet Kondorosi Ferenc volt igazságügyi államtitkár, de több technikai jellegű kérdést is felvetett. A javaslat szerint a „panasz olyan kérelem, amely egyéni jog- vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, és elintézése nem tartozik más – így különösen bírósági, közigazgatási – eljárás hatálya alá”. Kondorosi úgy véli azonban, kevés olyan ügy lehet, amelyben ne lenne a bíróságnak vagy valamely közigazgatási szervnek feladata. „A közérdekű bejelentés olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása vagy megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja” – olvasható a javaslatban. Kondorosi szerint számos esetben előfordulhat, hogy az egyéni panasz orvoslása egyben a közösség érdekét is szolgálja – ha valaki saját ügyében például hivatali korrupciót tapasztal, annak megszüntetése mások számára is fontos –, ezért nem jó ez az elhatárolás.
