Scheppele amellett érvelt, hogy valóban szükség van egy olyan „koppenhágai bizottságra”, amely holisztikusan tudja vizsgálni a tagállamokban felmerülő demokratikus aggályokat. Kifejtette: az EU demokratikus deficitje miatt megszületett az az igény, hogy az Európai Bizottság (EB) legyen politikaibb intézmény. Ezért az EB egy idő után már nem lesz képes a szerződések őrének semleges szerepét betölteni az uniós jog betartatása terén.

A „koppenhágai bizottság” neve a csatlakozáskor megfogalmazott feltételrendszerre utal, amit koppenhágai kritériumként ismerünk. A Magyarországgal kapcsolatban is sokszor megfogalmazott aggodalom az, hogy a tagállam csatlakozása után az EU-nak nincs eszköze arra, hogy ezeknek a kritériumoknak való megfelelést biztosítsa. Ennek a bizottságnak a létrehozása igényként fogalmazódik meg a Magyarországgal foglalkozó Tavares-jelentésben is.

Scheppele is elismerte, hogy egy új intézmény létrehozása időigényes, ezért köztes megoldást is ajánlott az unió számára. Magyarországot nem megnevezve jelezte, hogy kreatív alkotmányjogászok össze tudnak rakni úgy olyan alkotmányos keretet, hogy azok önmagukban nem aggályosak, de együttesen már veszélyt jelentenek a demokráciára. A weimari alkotmányt hozta fel példaként, melynek 25. cikke megengedte az elnöknek, hogy különösebb indok nélkül feloszlathassa a törvényhozást. A 48-as cikk pedig felhatalmazta az államfőt, hogy szükségállapotot hirdessen és rendeleteket alkosson, amíg a törvényhozás ezt neki engedi. Együtt a két alkotmányos cikk már problémás. Magyar példát is mondott Scheppele: az államfő feloszlathatja a parlamentet, ha az március végéig nem bírja elfogadni a költségvetést, ugyanakkor a költségvetési tanács megvétózhat – akár március 31-én is – bármilyen olyan büdzsét, ami az államadóssághoz hozzátesz. Ezek után fel lehet oszlatni a törvényhozást. Scheppele emlékeztetett, manapság Európában tulajdonképpen nincs olyan költségvetés, ami nem növeli az államadósságot. Külön problémás, mondta a kutató, ha az államfőt és a tanács elnökét ugyanaz jelöli ki. Innen a frankensteines jelző: részeiben ép, egységében szörnyszülöttekről van szó.

Scheppele szerint ezért az EB-nek rendszerszerűen kéne vizsgálnia a rendszerszerű aggodalmakat: ha láthatóan egy tőről fakadnak az aggályok, a kötelezettségszegési eljárásokat nem egyesével (ahogy tette Magyarország esetében), hanem csokorban kéne elindítania.