Miért ennyire vonzó a Mazsihisz elnöki posztja?
A Mazsihisz közgyűlése a múlt hónapban váltotta le Feldmájer Pétert, aki a csütörtöki, valószínűleg zárt ajtók mögött tartandó rendkívüli tisztújításon újra starthoz áll: így akár ő maga lehet a saját utódja. Feldmájer fontosnak tartja, hogy a küldöttek, mielőtt szavaznának az elnök személyéről, „megismerjék, hogyan fonódtak össze Horovitz Tamás üzleti ügyei a hitközségi közügyekkel, milyen együttműködést folytatott Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatóval”. (Horovitz a debreceni hitközség vezetője, és az elnökválasztás egyik esélyese.)
A „Tisztelt Hittestvérem!” megszólítással írt, lapunk birtokában lévő leveléhez Feldmájer terjedelmes dokumentációt is mellékelt. Állítása szerint 2009 nyarán Zoltai úgy kötött szerződést Horovitz cégével egy több mint harmincmilliós liftberuházásról, hogy a megállapodást a Mazsihisz vezetősége sem előzetesen, sem utólagosan nem hagyta jóvá.
Ráadásul a kivitelezést a cég nem a megfelelő színvonalon végezte el, több szabálytalanság is történt, a Mazsihiszt anyagi veszteség érte – legalábbis ez szerepel abban a jelentésben, amelyet Feldmájer Péter mellett Kálmán Kálmán, a „Dohány utcai Zsinagóga Templomkörzet rabbija által kipiszkált elnöke, a beruházás műszaki felügyelője” jegyez.
A kissé szövevényes ügyről bőséges részleteket közöl a Szombat folyóirat honlapja. Zoltai Gusztáv korábban kérdésünkre kijelentette, hogy a választások után szívesen, addig viszont egyáltalán nem kíván nyilatkozni a sajtónak. A szombat.org oldalon olvasható írásból ugyanakkor kiderül, hogy Zoltai e-mailt írt a közgyűlés tagjainak: ebben tagadta a vádakat. Horovitz Tamás nyilatkozott ugyan lapunknak, de meglehetősen szűkszavúan. Szintén alaptalannak minősítette Feldmájer vádjait, megjegyezve: érdekes, hogy a beruházásról szóló – általa erősen vitatott tartalmú – jelentés évekkel a történtek után, pont a rendkívüli tisztújítás előtt kerül terítékre.
Tartja magát a vélemény, hogy Zoltai Gusztáv jelentős szerepet játszott a Feldmájer Péter elleni „puccsban”. (A küldöttek, miközben váratlanul menesztették az elnököt, Zoltait megerősítették tisztségében.) Feldmájer mostani akciója olyan válaszcsapásnak tűnik, ami leginkább Zoltai ellen irányul – és mellékhatásként persze a rivális Horovitz ellehetetlenítését is szolgálja. Csakhogy az újabb botrány tovább rombolja a Mazsihisz tekintélyét, amit az előző közgyűlés viharos jelenetei már amúgy is megtépáztak: nem biztos, hogy a küldöttek ezt jó néven veszik majd.
Bármi lesz is a választás eredménye, a kívülálló számára nem teljesen világos, miért folyik ennyire elkeseredett harc azért, hogy valaki a Mazsihisz élére kerüljön – hisz a tisztség rengeteg elfoglaltsággal jár, fizetség nélkül.
Heisler András, a Maszihisz egyik korábbi, posztjáról önként lemondott elnöke szerint mindenkiben más munkál, és az egyéntől függ, hogy a különböző motivációk milyen arányt tesznek ki. Nyilván elengedhetetlen némi szereplési vágy, de ugyanígy az is, hogy az, aki elindul az elnöki tisztségért, felelősséget érezzen a zsidó közösség iránt. A Mazsihisz még mindig a legjelentősebb zsidó szervezet, vezetőjének lenni komoly társadalmi megbecsültséget, presztízst jelent.
Az elnöki poszt valóban nem jár közvetlen anyagi előnnyel, de – folytatta Heisler – olyan szerteágazó kapcsolatrendszer kiépítésére nyújt lehetőséget, ami aztán a privát üzleti életben kamatozhat. Nem feltétlenül csak gazdasági vállalkozásokra kell gondolni: ha valaki sebészként vagy például ügyvédként a Mazsihisz elnöke lesz, akkor a szakmájában azon nyomban „sztárrá” válik.
Szó sincs róla, hogy önfeledt örömünnep a Mazsihisz elnökének lenni –hangsúlyozta másfelől Heisler András, aki saját tapasztalatból tudja, hogy a tisztség milyen sok energiát és időt emészt fel. Éppen ezért semmi kivetnivalót nem lát abban, ha a Mazsihisz vezetője az ingyen és bérmentve végzett munkából közvetett módon profitál az üzleti szférában. Szerinte csak arra kell vigyázni, hogy a privát és a közösségi élet semmilyen formában ne keveredjen egymással.
