Az MSZP és az Együtt – Korszakváltók Pártja most először ül le hivatalosan egymással, hogy a rég halogatott szövetségkötés kereteiről tárgyaljon. Az esemény az Együtt pártközpontjában, a Déli Point irodaházban lesz, ahol Mesterházy részt vesz az Együtt elnökségi ülésén. Most valószínűleg csak „tapogatózás és helyzetértékelés” lesz, a végső megállapodáshoz további fordulók szükségesek.

A két szervezet vezetője korábban abban már megegyezett, hogy a 106 egyéni körzetben csak egyetlen ellenzéki jelölt száll szembe a kormánypártiakkal, az MSZP és az Együtt pedig egymás kárára nem épít bázist vagy támogatói kört. Bár abban mindkét politikai erő egyetért, hogy egymás nélkül nem tudják legyőzni a Fideszt, de a köztük lévő viszony nem felhőtlen.

Az előzetes menetrend szerint előbb az alapelvekben (a „korszakváltást” érintő garanciákban), majd a választási és kormányprogramban, végül pedig a közös jelöltek és a – vélhetően közös – miniszterelnök-jelöltben fognak megállapodni. Az már most érzékelhető, hogy ez utóbbi pont kapcsán alakult ki a legélesebb ellentét. Előbb Bajnai Gordon, majd Mesterházy Attila is világossá tette ilyen ambícióit, és az Együtt, valamint az MSZP vezető politikusainak álláspontja is az: egyelőre nem látják okát annak, hogy ne a saját vezetőjük szerepeljen az első helyen; sőt mindkét oldalon vannak olyan megkerülhetetlen politikusok, akik csak és kizárólag saját támogatottjuk mögött készek felsorakozni.

Valószínűleg a kormányfőjelölt személye dönti el a közös lista kérdését is. Egyelőre mindkét párt a közös indulás mellett érvel – igaz, az Együttből már utaltak rá, hogy ők ezt magukra nézve akkor tartják elfogadhatónak, ha a névsort Bajnai Gordon vezeti.

Az egyéni jelöltek kiválasztása során is lehetnek még élesebb konfliktusok. Korábban a Népszabadság írt arról, hogy az MSZP egyik lehetséges ajánlata szerint azon körzeteket adnák át az Együttnek, amelyek az egyik társelnök, Szigetvári Viktor tanulmánya szerint úgynevezett „visszahódítandó és átbillentendő” körzetek, vagyis az MSZP számára nehezebb, míg a középre nyitó Együttnek vélhetően könnyebb terepnek számítanak. Ez utóbbi felvetést – amelyet az MSZP nyilvánosan soha „nem vett a nevére” – az Együtt egyszerűen csak az „Orbán–Simicska-rezsim médiahackjének” nevezte később.

Viták azonban várhatók: Bajnaiék környezetéből származó értesüléseink szerint például az Együtt Szabó Tímeát indítaná Budapest VII. kerületében, ahol viszont – az MSZP megújulását és „korszakváltását” is szimbolizáló – Kunhalmi Ágnes a szocialista jelölt. Szigetvári Viktor, az E14 társelnöke határozottan cáfolta ezt a forgatókönyvet.

Mesterházy Attila a már hivatkozott blogbejegyzésében világossá tette: „eszükbe sem jut” restaurálni a 2010 előtti állapotokat, ami fontos sarokköve a lehetséges „korszakváltó koalíciónak”. A Népszabadság összesítése szerint nincs áthidalhatatlan nézetkülönbség a gazdasági és társadalmi célokban, vagyis a közös programon szinte bizonyosan nem múlik az együttműködés; esetleg az elérendő cél megvalósításának formái adhatnak alapot a vitára, de ezek sem feloldhatatlan különbségek.

„Mi közösnevező-kereső üzemmódban vágunk bele a tárgyalásokba, nem a különbségeket akarjuk hangsúlyozni és feszíteni” – nyilatkozott lapunknak az Együtt egyik meghatározó vezetője. Az ugyanakkor látható hangsúlykülönbség, hogy míg például az MSZP háromkulcsos adót szeretne, addig az Együtt két kulcsban gondolkodik; a szocialisták megszüntetnék a különadókat, az Együtt viszont csak „európai szintre” csökkentené őket, beruházásért és hitelezésért „cserébe”.

Abban mindkét fél egyetért, hogy igazságosabb adórendszer kell, amelyben a felül lévők nagyobb áldozatvállalására van szükség. Azt Bajnai már a legutóbbi beszédében is világossá tette, hogy nem ért egyet az MSZP áfacsökkentési kezdeményezésével, mert az szerinte a legjobban keresőket is támogatja, ami a volt kormányfő szerint nem elég szolidáris megoldás. Az Együtt inkább adójóváírást szeretne az átlagbér alatt keresőknél. „Fontos, hogy a szociálpolitikai célokban maximálisan egyetértünk, csak az eszközökről gondolkodunk másképp. De ezen nem múlhat az együttműködés.”

Az biztos, hogy az MSZP és az Együtt hamar megállapodást tud kötni a röghöz kötés eltörlése, a közmunka átalakítása, a családi adókedvezmény mértékének csökkentése (a gazdagok esetében), az adójóváírás bevezetése, az álláskeresési járadék időtartamának növelése vagy épp az ügynökakták széles nyilvánossága ügyében.

Abban még finomhangolásra van szükség, hogy miként viszonyuljon a leendő koalíció a hatályos alaptörvényhez. Amíg Bajnai is az új alkotmányozás szükségességéről beszél, de kétharmados többség hiányában elképzelhetőnek tartanak egy „sima” többséggel kivitelezhető alkotmányos korrekciót is, addig az MSZP szerint ezt az alaptörvényt nem lehet „javítgatni”, inkább széles társadalmi konszenzuson alapuló új alkotmányra van szükség.