Gyurkó Szilvia úgy véli, ami a jogszabályokat illeti, Magyarország a világ élvonalába tartozik: a fogyatékosügyi törvény 1998 óta garantálja a fogyatékos személyek jogait, esélyegyenlőségét, a parlament pedig 2006-ban fogadta el az Országos Fogyatékosügyi Programot, aminek fő célja a fogyatékossággal élők segítése az önrendelkezésben, az önálló életvitelben és a társadalomban való aktív részvételben. Ráadásul hazánk az elsők közt, 2007-ben ratifikálta az ENSZ 2006-ban elfogadott, a „Fogyatékossággal élő személyek jogairól” szóló egyezményét.

Verdes Tamás, a Társaság a Szabadságjogokért fogyatékosügyi programvezetője ugyanakkor úgy véli, hiába ratifikáljuk egyre-másra a különböző nemzetközi egyezményeket, az ezekben rögzített alapelvek a hazai szolgáltató rendszerben egyelőre nem működnek. A szakember szerint a közintézmények sok esetben „lepattintják magukról” a fogyatékos gyerekeket, az érintett családok hosszú kálváriát járnak be, mire sikerül bekönyörögniük a sérült gyermeküket egy óvodába vagy iskolába.

– A pszichés megterhelés mellett a fogyatékossággal élő gyerekeket nevelő családokra aránytalanul súlyos anyagi teher is hárul, a maximálisan havi 50-60 ezer forintos teljes állami önkormányzati támogatás nem fedezi a speciális ellátásokra fordítandó tényleges kiadásokat – állítja Verdes, aki szerint egy fogyatékos gyermek születése ma Magyarországon szinte szükségszerűen együtt jár az érintett családok elszegényedésével.

Szakemberek szerint a nemzetközi egyezmények hiába rögzítik, hogy a fogyatékos gyerekeknek járó speciális szolgáltatásokat oda kell telepíteni, ahol azokra igény van, a hazai gyakorlat szerint általában a sérült gyerekeket küldözgetik oda, ahol már sikerült megszervezni az adott ellátást. Ebből következően rendkívül eltérő esélyei vannak az ország különböző részein élő fogyatékos gyerekeknek: a nagyvárosokban élőkkel szemben a kistelepüléseken lakó családok számára például szinte elviselhetetlen terheket jelent, hogy gyermeküket az előírt terápiához-szolgáltatáshoz juttassák. Ugyanakkor az is probléma, amikor egy vidéki fogyatékos gyermek kizárólag a napi bejárás megoldatlansága miatt kényszerül nagyvárosi bentlakásos intézménybe.

Gyurkó Szilvia szerint jelenleg a legnagyobb gondot a fogyatékos gyerekek integrált oktatása-nevelése, pontosabban annak hiánya jelenti. Mint fogalmazott, hatéves kor alatt a probléma teljesen megoldatlan, a sérült apróságokat nevelő családok csak elvétve találnak olyan bölcsődét vagy óvodát, ahová befogadnák a gyermeküket. Iskoláskorban sem sokkal jobb a helyzet, mivel kevés oktatási intézmény rendelkezik olyan pedagógussal, aki elsajátította volna az integrált oktatás-neveléshez szükséges speciális módszertant.

– A szegreált oktatás nagyon megnehezíti a másik elfogadását, hiszen így sokan csak felnőttként találkoznak először fogyatékos emberrel – figyelmeztet a szakember, aki szerint sok esetben az intézmények nem vállalják fel a konfliktust azokkal a szülőkkel, akik szerint a fogyatékossággal élők lehúzzák az ép társaik teljesítményét, ezért ellenzik, gyakran meg is akadályozzák az integrációt.

UNICEF-jelentés a kirekesztésről

Becslések szerint a világon 93 millió gyermek él valamilyen fogyatékossággal. Nekik nap mint nap a kirekesztés számos formájával kell megküzdeniük – függően attól, hogy melyik földrészre, milyen társadalmi státuszú családba, illetve kultúrába születtek – olvasható a fogyatékos gyermekek jogainak érvényesüléséről szóló, nemrég közzétett UNICEF-jelentésben, amely szerint a gyermek neme is meghatározó, mivel a fogyatékos lányoknak kisebb az esélyük arra, hogy iskolába járjanak, felnőve pedig munkát találjanak.

Az ENSZ Gyermekalapjának jelentése kiemeli: a világ különböző részein igen eltérőek a fogyatékos gyermekek jogaival kapcsolatos problémák. Az Egyesült Királyságban például egy 2007-ben végzett felmérés szerint a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő családok 70 százaléka véli úgy, hogy a környezetükben élők ismeretei nem elégségesek a fogyatékosságról, a családok fele tapasztalt valamilyen őket ért intézményi hátrányt. Ehhez képest Afrika és Ázsia néhány országában sokkal súlyosabb a helyzet. Egy madagaszkári kutatás például kimutatta: a szülőknek közel a fele abban a tudatban van, hogy a fogyatékosság fertőző. Vietnamban pedig olyan hiedelem is él, miszerint egy fogyatékos gyermeknek a feltűnése bizonyos ünnepeken balszerencsét hoz.

Az UNICEF-jelentés felhívja a figyelmet arra is, hogy a fogyatékos apróságokat számos országban a mai napig nagy létszámú, bentlakásos intézményekben rejtik el a társadalom szeme elől, ami kirekesztődéshez vezet. A dokumentum szerint ezek az intézetek nem képesek megfelelő odafigyelést és ellátást biztosítani, ráadásul a kutatási adatok azt mutatják: az erőszak, a bántalmazás és a kizsákmányolás aránya kiemelkedően magas a bentlakásos intézményekben. A jelentés kiemeli, hogy miközben elvileg minden gyermeknek egyforma joga van az oktatáshoz, a gyakorlatban ez az elv nem mindig érvényesül: a fogyatékossággal élők rendkívül magas arányban maradnak ki az iskolából. (Munkatársunktól)