Lupa-szigeti iszapbirkózás
Pedig sürgős dolga akadt: a közigazgatásilag Budakalászhoz tartozó, mindössze hétszáz méter hosszú szigeten épült hetven-nyolcvan nyaraló egyike az övé, és gyorsan el kellene tüntetni az árvíz nyomait, különben a házakban visszamaradt iszap megszárad, és akkor a sártengert sokkal nehezebb lesz kipucolni. Csakhogy pénteken még tilos volt vízre szállni, mert a hajózási zárlatot mindössze a folyó Komárom feletti szakaszán oldották fel. A Lupa-sziget szerelmesei így csak távolról vehették szemügyre, milyen károkat okozott az évszázad minden bizonnyal legnagyobb árvize.
Ez nem kis megütközést keltett, mert eddig senki nem akadályozta a nyaralók tulajdonosait abban, hogy a Duna tetőzése után mielőbb hozzálássanak a takarításhoz. Egyébként itt megtanultak együtt élni a folyammal, hiszen amikor a szigetet a múlt század harmincas éveiben felparcellázták és a telkeket értékesítették, az újdonsült ingatlantulajdonosok tudhatták: egy-egy árhullám esetén minden víz alá kerül. Ezért a nyaralókat – az addig ismert legmagasabb vízszinthez igazodva – lábakra építették. A folyót azonban mind több helyen szorították gátak közé, így egyre újabb árvízi rekordok születtek. Az idén már alig néhány ház akadt, ahová nem tört be a Duna.
Ezzel mindenki számolt is, azzal viszont már nem, hogy a hatóságok most – a hajózási zárlatra hivatkozva – lehetetlenné tették a korábban szokásos kárelhárítási munkák elvégzését. Múlt szerdán a házak többségének lakószintje végre előtűnt a víz alól, és akkor még úgy tűnt, lesz megoldás. A helyi védelmi bizottság hozzájárult ugyanis ahhoz, hogy a rendőrség és a tűzoltóság motorcsónakjainak, illetve egy helikopternek (!) a kíséretében néhányan átevezzenek – mondta Elek Péter, az üdülőtulajdonosok zömét tömörítő Lupa Egyesület elnöke.
– Az évszázad legnagyobb árvize után jött az évszázad legdrágább átkelése – jegyezte meg ezzel kapcsolatban az egyik nyaralótulajdonos. Ráadásul a nagy hűhónak értelme sem volt, mert gyorsan megjelent egy újabb rendőrhajó, és mindenkit felszólítottak, hogy hagyja el a szigetet, különben büntetni fognak. Szerinte a hatóságok ezúttal nemcsak az árvízzel, hanem a javaikat féltő emberekkel is hadban álltak. És egészen vasárnap reggelig ez volt a helyzet, amikor a Nemzeti Közlekedési Hatóság a hajózási zárlatot a térségben végre feloldotta.
Elek Péter ugyanakkor megjegyezte: ha már segíteni nem akartak, legalább sikerült rontani a helyzeten, hiszen egy rendőrségi motorcsónak éppen a tetőzés idején száguldozott a sziget környékén, és akkora hullámokat keltett, hogy a házakban állványokra felpakolt tárgyak – amelyeket a becsült legmagasabb vízszint fölött igyekeztek elhelyezni – sok helyen elmozdultak, és további károk keletkeztek. Az egyesületi elnök maga is pórul járt emiatt.
– Nem értem, miért akadályoztak meg minket a kárelhárításban, hiszen ebben több évtizedes gyakorlatunk van – fogalmazott Elek. Maga az 1965-ös árvíz idején a budakalászi HÉV-állomástól evezett Lupára – még nem állt a jelenlegi gát –, ami három-négy kilométeres út, most pedig csak pár száz méterről lett volna szó. A szerinte indokolatlan szigor következménye: veszítettek öt napot, és küzdhetnek a nyaralók padlójára száradt iszappal.
A tiltást azért is furcsállja, mert 2002-ben, 2006-ban és 2010-ben –akkoriban sem volt sokkal jobb a helyzet – a hatóságok tudomásul vették, hogy mielőbb menteni akarják, ami még menthető, és senkit nem tiltottak ki a szigetről. Sőt 2002-ben azt sem kifogásolták, hogy az Elek család dacol az árral, és a Lupán marad. Tudták, mit csinálnak – hangsúlyozta –, mert a házak mindegyike biztonságos betonalapon áll, és a víz akkor nem érte el a lakószintet. Most viszont még a sziget állandó lakosként ott élő gondnokát is kizavarták – akinek fontos vagyonvédelmi feladatai is vannak –, igaz, ő később mégis „visszaszökött”.
A Lupa Egyesület elnöke úgy véli, célszerű lett volna, ha a közhasznú civil szervezetet bevonják az árvízi védekezésbe. De azt is elképzelhetőnek tartaná, hogy bízzák rájuk a döntést: mit akarnak és tudnak tenni saját kisebb közösségük érdekében. Az eddigi tapasztalatok alapján szerinte képesek felelősen eljárni, hiszen emberéletben soha nem esett kár. Amúgy a mielőbbi beavatkozás azért is sürgető, mert ártérre egyetlen társaság sem köt biztosítást, az ingatlanok gazdáinak tehát elemi érdeke javaik megóvása.
A hatóságok rugalmatlansága egyébként nem csak a Lupa-szigeten jelent problémát. Az egyik üdülőtulajdonos utánajárt, és a rendőrségtől azt a tájékoztatást kapta, hogy a Duna körülbelül ötven szigete került víz alá, és azokon nagyjából ezer embert érintett az árvíz. S még hozzátette azt is: a hatályos szabályozás szerint a hajózási tilalom nem terjed ki az élet, az egészség, a köz- és vagyonbiztonság megóvása, valamint a károk megelőzése, illetve elhárítása érdekében szükséges tevékenységet végző úszó létesítményekre. Ladikjaikkal pedig éppen a károk csökkentése érdekében szálltak volna vízre…
