Néhány kiragadott példa Fleck Gábor szociológus és Szuhay Péter antropológus nemrég megjelent könyvéből, amely a cigányellenes közhangulattal szemben arra vállalkozik, hogy előítéletes kinyilatkoztatások helyett tényeken és adatokon nyugvó válaszokat adjon. (Kérdések és válaszok a cigányságról, Napvilág Kiadó.)

A Szent István téri – egy idő óta valóságos roma kulturális központként működő – KuglerArt Szalonban tartott könyvbemutatón Fleck Gábor arról beszélt: tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt nem hitte volna, hogy egyszer majd arcpirító állításokat kell cáfolnia. De újabban semmin sem lepődik meg, a szélsőjobboldali retorika a közbeszéd és a közgondolkodás – a „mainstream diskurzus” – részévé vált.

A rendezvényen az egyik hozzászóló, bár saját bevallása szerint nem olvasta, bírálta a könyvet, amely szerinte – pusztán azzal, hogy előítéletességet tükröző kérdéseket is felvet –akaratlanul erősíti a cigányság negatív megítélését. A beszélgetést vezető Orsós Éva, a már nem létező kisebbségi hivatal egykori elnöke és Szuhay Péter viszont azzal érvelt, hogy ezeket a témákat napjainkban nem lehet megkerülni. – Elég szétnézni az interneten – jegyezte meg Szuhay –, hogy milyen kommentek érkeznek a romatárgyú írásokhoz. És nem csupán szélsőséges oldalakon, mértékadó portálokon is.

– Egyáltalán nem mindegy – tette hozzá Fleck Gábor –, hogy a közszájon forgó, zsigeri indulatból feltett kérdésekre kitől és milyen válaszok jönnek. Éppen ezért a könyv nem feltétlenül csak cigányokról szól, hanem arról is, hogyan bánik a magyar társadalom azokkal, akiket cigányoknak gondol. Neményi Mária, a kötet lektora hangsúlyozta, hogy a mintegy százötven kérdésnek csak töredéke foglalkozik az előítéletekkel. A könyv gazdag tárházát nyújtja a romákkal kapcsolatos ismereteknek – amolyan kis enciklopédia, ahol a kérdések egy-egy szócikket jelölnek.

Valóban: a szerzők bámulatos tudást sűrítettek össze 170 oldalon, és készséggel elhihetjük nekik, hogy gond nélkül képesek lettek volna tízszer ennyit írni. (A teljesség kedvéért: némelyik rész D. Magyari Imre, Lukács György és Nagy Pál munkáját dicséri.)

A rendszerváltás utáni roma közélet történéseivel kissé mostohán bánik a könyv, cserébe viszont rengeteg kulturális, társadalompolitikai, antropológiai és vallási ismerettel szolgál. A szerzők különösen sok „szócikket” szentelnek a zenének, de ugyanígy bemutatják az irodalom és a képzőművészet meghatározó cigány személyiségeit vagy – sok egyéb mellett – a romaügyben elkötelezett civil szervezeteket. Eloszlatják a vajdarendszerről élő tévképzeteket és a romák „túltámogatottságának” mítoszát, miközben kuriózumként azt is megtudhatjuk, hány faedényt lehet készíteni egy ölnyi átmérőjű fából.

Abszurd hiedelmekből a múltban sem volt hiány, erre példa az a két per, amit hajdan koholt vádak alapján, „emberevés miatt” indítottak cigányok ellen. Visszatérve a mai magyar valósághoz: Olaszliszka, Gyöngyöspata, kivándorlás, romák elleni sorozatgyilkosság…

Miközben Fleck Gábor meglehetősen szkeptikus, Szuhay Péter rendületlenül optimista, és hisz abban, hogy az előítéletes emberek gondolkodásán is lehet változtatni.