– Nemrég az LMP pártalapítványának konferenciáján Schiffer András mellett egy asztalhoz ült Sólyom László volt államfő és Ángyán József fideszes exállamtitkár is. Korábban ön ígérte azt, hogy egy platformra hozza a kormányból és kormánypártból kiábrándult jobboldaliakat. Nem érzi úgy, hogy a tavaly októberben meghirdetett mozgalom nem a terveknek, vágyaknak megfelelően alakul?

– Éppen ellenkezőleg. Azon az úton megyünk, amelyet meghirdettünk, és meglehetősen gyorsan haladunk. Alig három hónapja alakult meg a szövetség, minden mérvadó felmérés szerint máris, legalább hatszázezer szavazó áll mögöttünk. Ha most vasárnap kezdődne a választási kampány, akkor a 106 egyéni körzetből közel kilencvenben saját szervezettel és helyi vezetővel vágnánk neki a megmérettetésnek. A belső mérések szerint a szavazóink több mint fele 2010-ben vagy a Fideszre szavazott, vagy nem ment el voksolni, esetleg az LMP-re adta a szavazatát. Választókerületi vezetőink, szakértőink, politikusaink között sokan vannak, akik annak idején a Fideszben vagy épp a KDNP-ben, MDF-ben politizáltak, és persze legtöbben civil énjüket adják fel a korszakváltásért. Mára egyértelmű, hogy az Együtt–PM szövetség a politikai közép legerősebb szereplője. Azon a pályán megyünk, amelyen haladni szeretnénk.

– Mégis, amikor tavaly zászlót bontott: egy, az Orbán-rendszer demokratikus ellenzékét összefogó ernyőszervezetet hirdetett meg. Ehhez képest az Együttből azóta egy sokadik, versengő párt lett csak az ellenzéki oldalon.

– Október 23-a óta az vezérel, hogyan lehet legyőzni az Orbán-rezsimet és hogyan lehet jól kormányozni az országot 2014 után. Tavaly egy nyitott ajánlatot tettem a széles ellenzéki összefogásra, amelyet az LMP egyik fele akkor elutasított, a másik fele viszont azóta velünk politizál. És, ami fontosabb, az MSZP is elutasította akkor ezt az ajánlatot. Kijelentette, hogy csak pártközi egyeztetésre hajlandó. Ez a két elutasítás arra terelte a folyamatokat: ha nem lehet egyetlen széles összefogással megszólítani a bizonytalanokat és a középszavazókat, úgy létre kell hozni egy pártot, amelyben politikai hazára találnak azok, akik nem kérnek sem az Orbán–Simicska-rezsimből, sem az ahhoz vezető időszak hibáiból. Tudni kell, hogy ezen szavazótömb aktivitása nélkül nincs kormányváltás. A mi dolgunk most hiteles és garanciákat nyújtó korszakváltást ajánlani ezeknek az embereknek. Három hónapos pártként úgy érzem, sikeres a működésünk.

– Amikor az MSZP mielőbbi megegyezésre hívta önöket, az Együtt 2014 még időt kért, mondván mindegyik pólusnak erősödnie kell, és rendeznie saját szövetségesi politikáját. Önök most hétvégén fejezik be országjárásukat. Megérte az időkérés? Mennyiben erősödtek meg az elmúlt hetek alatt?

– Nagy érdeklődés övezte az országjárásunkat, gyakran zsúfolásig telt termek előtt tartottunk fórumokat, a nyilvánvalóan meglévő – a fideszes hatalom által gerjesztett – megfélemlítés ellenére is. Rengeteget tudtunk meg arról az elmúlt hetekben, hogy mit gondolnak Magyarország polgárai az Orbán-rendszerről, és mit várnak el tőlünk. Megmértük a programunkat: közel kilencven helyszínen, több mint kétszáz rendezvényen. Minden egyes találkozás abban erősített meg minket, hogy jó úton járunk. Lélekben, programban és szervezetben is megerősített minket ez a pár hét.

– Milyen mandátummal és prioritással ülnek majd le az MSZP vezetőivel a hamarosan sorra kerülő egyeztetésen?

– Tavaly októberben két dolgot javasoltam a színpadról, a győzelemhez: az összefogást és a korszakváltást. Ezen tétel első felével mindegyik ellenzéki szereplő azonnal egyetértett, még egyfajta összefogást kezdeményező verseny is indult a baloldalon. A második részt kevesebben vállalták fel, pedig le kell szögeznünk: korszakváltás nélkül nincs kormányváltás. Ha nincsenek garanciák a korszakváltásra, akkor nem leszünk elegen az Orbán-rezsim megdöntésére. Győzelemre alkalmas összefogást kell összeraknunk a szocialistákkal. Ha ez arról fog szólni, hogy restauráljuk a 2010 előtti állapotokat, akkor a Fidesz majd háromnegyeddel győz a választásokon. Ha arra kötünk szövetséget, hogy szabaduljunk meg a kártékony Orbán–Simicska-rezsimtől, de egyúttal haladjuk meg a rendszerváltás óta eltelt huszonöt év összes bűnét és hibáját is, úgy akár kétharmadot is kaphatunk. Magyarország döntő többsége kormányváltást és jó kormányzást akar.

– Szinte sohasem hagyja ki, hogy ne említse meg a „korszakváltás garanciáit”, mint a győzelem előfeltételét. Konkrétan is megfogalmazná, hogy milyen tételekre gondol?

– Azt kell megnézni, hogy 2010-ben az ország elsöprő többsége milyen okok miatt szavazott a radikális változásra. Hogy mi emelte hatalomba Simicska Lajost és Orbán Viktort. Először is a korrupció, amely húsz éven át káros mellékterméke volt a piacgazdaságnak, mára pedig a legfontosabb mozgatóeleme a Fidesz tekintélyuralmi rendszerének. Jogi és intézményi garanciákat kell adnunk a korrupció kiirtására. Az előbb azok nevét említette, akik részt vettek az LMP konferenciáján. A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány átláthatóságról és antikorrupcióról szóló fórumán Majtényi László, Alexa Noémi, Bodoky Tamás, Nagy Zoltán fejtették ki véleményüket és erősítették meg az álláspontunkat. Jogi garanciát akarunk adni például arra, hogy egy magáncég a jövőben csak akkor köthet hatályba is lépő szerződést az állammal, ha a dokumentum előtte elérhetővé válik az interneten. Huszonnégy éve megoldatlan az ügynökakták kérdése, még most, hogy Magyarország állítólag legantikommunistább kormánya van hatalomban, így sem tudni az igazságot. Mi erre is garanciát és teljes átláthatóságot vállalunk, és a javaslatunkat Kenedi János és Ungváry Krisztián is jónak minősítette. A korszakváltás része az is, hogy nem nyitjuk újra a magyarokat egymás ellen fordító kérdéseket. A megosztottság jellemzi az országot, amióta „a haza nem lehet ellenzékben”, és amióta gyászos emlékű népszavazást írtak ki a kettős állampolgárságról. Nem szabad folytatnunk ezt a hideg polgárháborút egymás ellen. Szintén garancia kell a média szabadságára és a közmédia kiegyensúlyozottságára, amellyel kapcsolatban az Antall-kormány óta nem sikerült tiszta lapot nyitni. Korszakváltás kell a közigazgatás és a közszféra pártpolitikától való aknamentesítésében is. Közszolga csak az legyen Magyarországon, aki ért a feladatához, aki etikailag feddhetetlen, és nem a mindenkori kormánypárthoz, hanem az alkotmányhoz lojális. Aki ezeknek nem felel meg, annak nincs helye a közigazgatásban. Ez csak néhány garanciális elem, amelyre szükség van, a sort még hosszan lehet folytatni, de egyszerűen fogalmazva: a politika becsületét kell visszaadnunk.

– A korszakváltásnak nyilvánvalóan személyi feltételei is vannak. Konkrét név nélkül, vannak olyan jelenleg aktív politikusok, akikkel ön szerint nem lehet és nem is szabad korszakváltást csinálni?

– Minden szervezetnek, amelyik részt vesz majd ebben az összefogásban, fontos felelőssége van abban, hogy kiket jelöl. Minden szervezetnek olyan személyeket kell jelölnie, akik elősegítik a győzelmet, és nem hátráltatják. Ez természetesen ránk is vonatkozik, és ezt a garanciavállalást és felelősséget várom el a szövetséges szervezetek vezetőitől is.

– Mi vagy ki dönti el, hogy adott politikus – ahogy ön fogalmazott – inkább hátráltatja a győzelmet, és ezért vissza kell húzni az első vagy akár második sorból?

– Én a mi pártszövetségünk vonatkozásában ezt döntésként tudom meghatározni. Más párt esetében legfeljebb politikai kérésként, vagy adott esetben feltételként tudom megfogalmazni. De, itt még nem tartunk.

– Van olyan személy, akinek esetleges szerepeltetése a közös indulás egyértelmű gátja lehet?

– Ha név nélkül kérdezi, akkor ebben a pillanatban azt tudom erre mondani: a megalkotandó koalíciónak elveiben, céljaiban és személyi összetételében is egyértelműen jelképeznie kell a korszakváltást. Ezen az alapon lehet majd csak szövetséget kötni, és ez nyilván a szövetség végső formáját is befolyásolhatja.

– Személy szerint mennyire tud azonosulni azokkal a kritikus véleményekkel, amelyeket az ön párttársai fogalmaztak meg leendő szövetségeseiről a nyilvánosság előtt? Gondolok itt Juhász Péter nyilatkozatára, amelyben Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc között vont párhuzamot, vagy épp Scheiring Gábor blogbejegyzésére, amelyben – leegyszerűsítve – azt írta: Mesterházy Attila alkalmatlan a miniszterelnök-jelöltségre.

– Előbbi esetben Vadai Ágnes írt egy levelet, amelyre válaszoltunk is: meglehetősen egyértelműen és következetesen. Megfogalmaztuk, hogy számos alkalommal kiálltam már Gyurcsány Ferenc mellett a személyét lejárató kampánnyal szemben, ugyanakkor például a 2004-es népszavazás és a 2006-os őszi események megítélésében képviselt álláspontjával a korszakváltás szempontjából sem tudunk azonosulni. Juhász Péter azóta pontosította a hivatkozott és félreértett nyilatkozatát. De az Együtt 2014-et megalapító szervezetek szövetségkötése nem is Gyurcsány Ferenc azonos megítélésén, hanem a korszakváltás és a választási győzelem megvalósításának igényén alapul. Az a szerencsés, ha világos tárgyalások vannak, világos elvek mentén és nem a nyilvánosság előtt zajlik az üzengetés. Az Együtt–PM szövetség részéről semmilyen támadást nem engedek az MSZP vezetőivel szemben. Sok példát tudok arra is hozni, amikor szocialista politikusok mondanak ránk csúnyákat, mégsem tartom azt az MSZP álláspontjának. Mi a Magyar Szocialista Párttal koalíciós kormányzásra készülünk, ennek az segít, ha világos elvek mentén zajlik az együttműködés. A személyeskedő vetélkedés nem vezet sehová és árt mindkét szervezetnek, de legfőképp a közös cél elérésének.

– A Párbeszéd Magyarországért-párti politikustársaihoz hasonlóan ön is az eddigi megállapodás inkorrekt felrúgásaként értelmezte azt, hogy Mesterházy Attila egyértelművé tette ambícióját: ha felkérik, elvállalja a miniszterelnök-jelöltséget?

– Nem. Az okozott egyedül zavart – amit hamarjában meg is beszéltünk forródróton Attilával –, hogy az Index egyik cikke szerint az MSZP-ben már eldöntött tény, hogy a pártelnököt indítják kormányfőjelöltként, és erről tárgyalni sem kívánnak velünk. Ez nyilván szembement volna az eddig lefektetett tárgyalási elvekkel. De Mesterházy Attila idővel nyilvánosan is cáfolta ezt az állítást.

– Előfordulhat az a helyzet, hogy az Együtt–PM szövetség és ön beáll az MSZP elnöke mögé és támogatja Mesterházy Attila kormányfőjelöltségét, vagy igaz az az állítás, hogy önök csak akkor hajlandóak közös listán indulni a szocialistákkal, ha Bajnai Gordonnak hívják a miniszterelnök-jelöltet?

– Tárgyalások előtt vagyunk. A szövetség nevében azt tudom mondani: minden olyan konstrukciót támogatunk, amely a győzelem esélyeit javítja és a kormányváltást lehetővé teszi. És nyilván hiba lenne támogatnunk bármilyen szervezeti vagy személyi konstrukciót, amely rontja vagy elveszi a győzelem lehetőségét. Ennél többet erről most nem lehet mondani.

– De ismét felmerül akkor a kérdés: ki vagy mi dönti el, hogy melyikük javítja és melyikük rontja a győzelem esélyeit?

– Minden egyes párt saját felelőssége, hogy a reális helyzetértékelésből kiindulva, a szavazói akaratát képviselje. Az MSZP szavazói mindenekfelett győzni akarnak, ezt tudom, tapasztalom. A mi szavazóink is, ahogyan az aktív bizonytalanok döntő része is kormányváltást akar. Én is azért jöttem vissza a politikai porondra tavaly októberben, mert győzni akarok, és rendbe tenni ezt az országot. Ennek a stratégiának kell mindent alávetni. Éppen ezért vesztes stratégiát nem tudok támogatni.

– És mi a győztes stratégia?

– Az, amelyik a kormányváltó tábor növekedését ösztönözni tudja, nem pedig leállítja. Ha a pártszempontok legyőzik a győzelmi szempontokat, és az együttműködés a mai támogatottsági adatokon „fagy be”, akkor a magyar miniszterelnököt 2014 után is Orbán Viktornak hívják majd. Ha viszont olyan összefogást teremtünk, amely megnyugtatja a ma még kétkedő, bizonytalan szavazókat is, és így képes lesz növelni az összefogás mögötti választói bázist, akkor jövőre örökre megszabadulhatunk Orbán Viktortól és mindattól, aminek a szimbóluma lett. Ettől a megosztó, korrupt, romlott politikától.

„Magyarország döntő többsége kormányváltást és jó kormányzást akar”