A volt kisebbségi ombudsman erről a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Tom Lantos Intézet és az MTA kisebbségkutató intézet műhelykonferenciáján beszélt. Magyarország –mondta Kállai – nem tudja levetkőzni a „felvilágosult abszolutizmust”. A rendszerváltás utáni években a politika magára nézve veszélyesnek találta, ezért próbálta megakadályozni a romák önálló szerveződéseinek megerősödését. Sikerrel. Máig nem alakult ki komolyan vehető roma értelmiségi réteg: ami volt, azt legyalulták.

A magyarországi cigányságnak –folytatta Kállai – nincsenek kulturális intézményei, roma lapok és jogvédő szervezetek szűntek meg. Az egymást követő kormányok különféle néven romaügyi bizottságokat hoztak létre, de ezek sem érnek sokat: az üléseken „jól elbeszélgetnek, majd jól hazamennek”.

A romügy sokkal fontosabb annál, hogy kizárólag cigányokra bízzuk, és sokkal fontosabb annál, hogy a cigányokat kihagyjuk belőle – közölte Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere tavaly ősszel a cigányság helyzetéről tartott parlamenti vitanapon. Kállai Ernő hozzáfűzte: annyira fontos kérdésről van szó, hogy a megoldást nem szabad politikusokra bízni. Ha az állam komolyan segíteni szeretne a romáknak, akkor úgy teheti meg, hogy nem akar mindent megmondani, helyette lehetőségeket teremt.

Az Állami Számvevőszék korábbi tanulmánya megállapította, hogy a költségvetés 1996 és 2006 között – a családi pótlékot és a szociális segélyeket nem számítva – mintegy 120 milliárd forintot, a probléma nagyságához képest meglehetősen keveset költött a romák integrációjára. A programok végrehajtása és a pénzek felhasználása azonban nem ellenőrizhető, a leghátrányosabb helyzetű csoportokhoz gyakran el sem jutnak a támogatások. A tanulmány egyik szerzője, Benkő János a konferencián megjegyezte, hogy a „romákat pátyolgató rendszernek nagy a jövedelemfelszívó képessége”. Értsd: a pénz jelentős része nem a rászorultakhoz, hanem a támogatási rendszer működtetőihez kerül.

Most készül a beszámoló arról, hogyan áll a felzárkóztatási stratégia végrehajtása – ezt már Ulicska László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezető-helyettese mondta. (Mivel Kovács Zoltán államtitkár nem tudott eljönni a rendezvényre, ő töltötte be a villámhárító szerepét. – A szerk.) Dinók Henriett, az MTA Jogtudományi Intézetének tudományos munkatársa úgy vélte, nincs garancia rá, hogy a kormányzati stratégia több lesz hangzatos elvek gyűjteményénél. Berki Judit szociálpolitikus – másokkal együtt –kifogásolta, hogy a stratégiában megfogalmazott elvekkel nincsenek összhangban a kormányzat egyéb intézkedései: nemhogy csökkentenék, inkább átörökítik a szegénységet.