Ki hibázott a Kancsendzöngán?
A világ tizennégy nyolcezres csúcsa közül tizenkét hegyet másztak meg eddig a magyarok, ezek közül tízet Erőss Zsolt –hol egyedül, hol társakkal.
A magyar hegymászás egyik legtehetségesebb képviselőjeként beszélt Kiss Péterről az expedícióvezető, akinek beválogatását Erőss Zsolt is támogatta. Igaz, hogy korábban nem járt ötezer méteres magasság felett, de bíztak benne, hogy nem lesz gond. A bizalmon felül szóbeli megállapodást is kötöttek vele, hogy csak akkor mászhat, ha arra Kollár Lajos engedélyt ad. A magassági akklimatizációval Kiss Péternek eleinte gondjai voltak, de hamar hozzászokott a szervezete a hat-hétezer méterhez. „Semmi okunk sem volt azt hinni, hogy nem tudja megmászni a csúcsot. Mint a nyúl, úgy szaladt fel a hegyre” –mondta Kollár Lajos. A csúcstámadást Kollár május 17-re szerette volna időzíteni, de az alaptáborban lévő különféle expedíciók hegymászói összeültek és végül a május huszadikai mászás mellett döntöttek. Ahogy azt mindenki tudja: a két magyar sikeresen felért a csúcsra, majd a visszaút során valami történt. Kiss Péter lezuhant, holttestéről koreai mászók készítettek felvételt, amelynek alapján Kollár Lajos azonosította mászótársát. Erőss Zsolt holttestét nem találták meg.
A Nemzeti Színházban tartott tegnapi beszélgetésen laikusok és hegymászók közösen kutatták a tragédia okait. Többen nem értették, hogy miért csak fél liter vízzel indult a csúcsra Erőss Zsolt. Kollár szerint mindig ennyit vitt magával, hiába kérték volna, hogy többet tegyen el, makacs ember lévén ragaszkodott a bevált módszereihez. Szó esett arról, hogy Kiss Péter visszafordult Erőss Zsolthoz, hogy segítsen világhírű hegymászótársának. Az ilyen magasságban szokatlan hősiességével az életét kockáztatta. Nem tudni, mi történik vele, ha nem fordul vissza, hanem folytatja az útját lefelé. Számos kérdésre máig nincs válasz. Kérdés annál több.
A tájékoztatón jelen volt Erőss Zsolt édesanyja, aki úgy érzi, mindenki Kiss Péterről beszél, az ő fia érdemeire senki sem figyel. Úgy érzi, hogy az alaptáborban lévő expedíciós társak nem tettek meg mindent a két magyar megmentéséért. Kollár Lajos szerint, amint egyértelmű lett, hogy nagy a baj, próbáltak helikopteres mentést szervezni – erre rendelkezésükre állt hatmillió forint –, de nem jártak sikerrel. Egy idő után értelme sem lett volna a helikopteres mentésnek. Fejenként ezer dollárért két serpa elvállalta, hogy felmegy a legmagasabban fekvő táborig, ám végül nem mentek fel. A lefele vezető út során a szabadban eltöltött két éjszaka után biztos volt, hogy Erőssék nem tudnak lejönni.
Felvetődött, hogy miért nem vittek fel oxigénpalackot és miért nem alkalmaztak serpákat? A válasz: mert ez az expedíciósorozat nem operett mászásokra vállalkozott, hanem olyanokra, amelyekre a szakma is odafigyel. Saját erőből, palackok nélkül akartak minden esetben felérni. Az expedíció a tragédia nyomán felfüggesztette tevékenységét, amibe az is belefér, hogy nem szerveznek több utat.
Mások azonban továbbra is másznának nyolcezres csúcsokat. A magyar expedíciós hegymászás történetében négy olyan mászó volt, aki 8600 méter felett járt palack nélkül. Közülük kettő – Erőss Zsolt és Várkonyi László –már nem él, Klein Dávid és Ács Zoltán viszont ma is aktívan mászik.
– Zsolték tragédiája nem jelenti azt, hogy szögre akasztanánk a jégcsákányunkat – mondta lapunknak Klein Dávid, aki idén ősszel is elindul a Himalájába, jövőre pedig két másik nyolcezres következik Pakisztánban. 2015-ig biztosan nem jut olyan csúcs közelébe, ahol még nem jártak magyarok, ezt követően azonban elképzelhetőnek tartja, hogy a K2 és Annapurna – e két nyolcezresen nem voltak honfitársaink – is a képbe kerül. A 2013-ra és 2014-re tervezett két expedíció során felépítenek egy csapatot, amire alapozni lehet. A magyar virtus marad: ők sem használnak oxigénpalackot és ők sem veszik igénybe serpák segítségét. „Azt az utat követjük, amit eddig, és amit Kollár Lajosék is követtek.” Azaz, lehet újra izgulni.
Klein Dávid szerint a kettős tragédiából le lehet szűrni szakmai tapasztalatokat, de most annak van itt az ideje, hogy egy pillanatra megálljunk, és megemlékezzünk a két magyar hegymászóról. Mert tíz éven keresztül ebben a szakmában Erőss Zsolt és társai maradandót alkottak.
