A bizottságot az igazságügyi minisztériumban állították fel egy tavaly elfogadott törvénymódosítás jóvoltából, amely kimondta, hogy meg kell vonni a nyugdíjpótlékot mindazoktól, akik részt vettek a pártállami diktatúra működtetésében, és ezért állami kitüntetést is kaptak a Rákosi-, illetve a Kádár-rendszer időszakában.

A kárpótlásért is felelős Navracsics Tibor miniszter által felállított bizottságnak azt kellett megvizsgálnia, kik játszottak szerepet az állami kitüntetettek közül 1945 és 1949 között a demokratikus államberendezkedés felszámolásában, 1956-ban és utána a forradalom leverésében, a megtorlásokban; kik folytattak 1948–1990 között titkosszolgálati tevékenységet, továbbá töltöttek be vezető állami, illetve párttisztséget.

Rétvári Bence: Semmiféle ügynökvagy megtorlólistát nem készítettünk

M. Kiss Sándor beszámolója szerint a nyugdíjbiztosítótól kapott, 1127 nevet tartalmazó lista alapján dolgoztak, ezt vetették egybe különböző levéltári nyilvántartásokkal, így szűrték ki végül azt a 142 embert, akit méltatlannak találtak a nyugdíjpótlékra (ennek összege 8–16 ezer forint havonta).

Különbséget tettek az olyan esetek között, tette hozzá, amikor valaki azért kapta a kitüntetést és az ezzel járó pótlékot, mert valóban részt vett a diktatúra felépítésében, és amikor az állam egyszerűen úgy gondolta, hogy a kitüntetésekben reprezentálnia kell a munkás-paraszt hatalmat, ezért a tsz-elnök mellett a fejőnőt is kitüntették.

Az érintettek többségétől, 112 személytől titkosszolgálati tevékenység miatt vonják meg a pótlékot, de közülük csupán 30-an voltak ügynökök, 82 esetben már csak a hozzátartozótól lehetett megvonni a pótlékot. A történész hangsúlyozta, ez „egy sima átvilágítás” volt, nem folytattak tényfeltáró történelmi kutatásokat.

A titkosszolgálati érintettséget illetően a bizottság végül is csak az állambiztonság belső elhárításának, a III/III-as BM főcsoportfőnökség ügynökeinek vizsgálatára szorítkozott (ez eddig nem volt egyértelmű, mivel a törvény általában „titkosszolgálati tevékenységet” említett, amibe a katonai és a polgári kémelhárítás, hírszerzés is beletartozik, ami példátlanul kiterjedt átvilágítást tett volna lehetővé). Kérdésünkre M. Kiss azt mondta, nem tettek különbséget zsarolt vagy hazafias alapon jelentő exügynökök között – ilyen mélységben nem vizsgálódtak, vagyis csak azt nézték, hogy az állambiztonsági levéltár nyilvántartásaiban szerepel-e az illető, van-e róla dosszié.

A névsort nem hozzák nyilvánosságra, de M. Kiss szerint „nem volt sok új név”. Ez arra enged következtetni, hogy többségében olyan közszereplőkről lehet szó, akiket már korábban átvilágítottak, és érintettnek találtak. A bizottság másik tagja, Kahler Frigyes történész arról beszélt,hogy a vizsgálat annyira azért nem volt egyszerű, például ugyanolyan állami kitüntetést kaptak azok, akik 1945–1948 között részt vettek az antifasiszta ellenállásban, mint akik a demokrácia lebontásában, a pártállami rendszer kialakításában vállaltak szerepet. Az ötvenhatos megtorlás időszakát illetően sokkal egyszerűbb volt a vizsgálat, e korszakból világosak a források.

– A bizottság a törvény alapján végezte feladatát – bizonygatta a háttérbeszélgetésen Rétvári Bence államtitkár, hangsúlyozva, hogy semmifajta ügynöklistát vagy megtorlólistát nem készítettek, csak a nyugdíjbiztosító listáján szereplő kitüntetettek körében vizsgálódtak a levéltári dokumentumok alapján. Rétvári a Népszabadság kérdésére – miszerint az ügynökügyek rendezésére egy évvel ezelőttre ígérték a Nemzeti Emlékezet Bizottságának felállítását – azt mondta, a bizottság feladata lenne, hogy megyei, ágazati szinten feltérképezze a pártállami diktatúra rendszerét, apparátusát, a hatalom valódi birtokosait, a testület felállítása pedig azért csúszik, mert „egyeztetések zajlanak a szervezet kialakításáról”. Arra a kérdésünkre, hogy várható-e a kormány részéről kezdeményezés új jogi szabályozásra – az ügynökakták, illetve az állambiztonsági adatbázisokat tartalmazó titkos mágnesszalagok ügyében –, Rétvári azt mondta, erről nem tud új információval szolgálni. Tegnap a kormánytöbbség ismét leszavazta a parlamentben az ügynökdossziék nyilvánosságára vonatkozó LMP-s javaslatot.