Felhőszakadás, tornádó – Hozzá kell szoknunk?
Az éghajlatkutatók szerint a föld átlaghőmérséklete mintegy 0,8-1 Celsius-fokkal haladja meg az ipari forradalom előtti időkét. Egy-két évvel ezelőtt egy akadémiai konferencián arról beszélt Bozó László akadémikus, hogy a légkör a földi rendszerek legdinamikusabban változó alrendszere. Az új helyzetben a légkör időről időre szélsőséges időjárási helyzeteket, szélviharokat, hatalmas és rohamszerűen lezúduló esőzéseket produkál. Az utóbbi években általában a hőmérsékleti maximumok dőltek meg, és ritkán tapasztaltunk olyat, hogy az addig mért legalacsonyabb hőmérsékletnél is hidegebb van egy napon. Az idei március az ilyen irányú kilengésre volt példa.
A szélsőséges időjárás gyakorlatilag az éghajlat természetes változékonyságának velejárója, amelyet az antropogén éghajlatváltozás tovább erősíthet. Az 1950-es évektől kezdve figyelhető meg az északi féltekén az extrém erősségű mérsékelt égövi ciklonok gyakoriságának és intenzitásának növekedése, ezekhez kapcsolódnak bizonyos szélsőséges időjárási események. Az is egyértelmű – erről Gácser Vera meteorológus beszélt idén májusban a Pannon Egyetemen –, hogy a ciklonpályák észak felé tolódtak, ezért Európa északi területein csapadékosabbá fordult az időjárás, a mediterrán térségben pedig szárazabb az idő.
Magyarország ennek a két területnek nagyjából a határán fekszik, így a szakemberek egyelőre nem tudják megmondani, hogy a felmelegedés összességében inkább nagyobb mennyiségű csapadékot, vagy több szárazabb időszakot hoz majd magával. Az azonban kijelenthető, hogy az esőzések intenzitása, és az ezek következtében kialakuló áradások gyakorisága valószínűleg növekedni fog, és a közeljövőben az aszályos és az esős-áradásos időszakok váltakozása egyre gyakoribbá válhat.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület szerint Európában várhatóan növekszik az árvizek gyakorisága, erőteljesebbé válik a partvidékek eróziója, jelentős mértékű lesz a magashegyi gleccserek visszahúzódása.
Dél- és részben Közép-Európában a növekvő aszálygyakoriság és a vízkészletek fogyása miatt az erdőtüzek gyakoribbá válnak, általában a mezőgazdasági terméseredmények csökkennek. Magyarországon árvíz idején a különösen veszélyes helyzetek kialakulása leginkább a Tiszára és mellékfolyóira jellemző, így a várhatóan gyakoribbá váló árvizek elsősorban ebben a térségben jelentenek problémát.
Most azonban – a folyó felső vízgyűjtőin lehullott rendkívüli mennyiségű csapadék nyomán – a Duna állít kihívás elé. Ahogy az május közepén Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében bebizonyosodott, a globális felmelegedés miatt egyre inkább számolnunk kell forgószelek, akár tornádók kialakulásával.
Németh Lajos meteorológus a Borsodonline című lapnak nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy a tornádók erősségének mérésére szolgáló Fudzsita-skála szerint a hazai forgószelek jelenleg a 0-1 közötti értékben mozognak. Az évszázad közepére azonban nálunk is elérhetik az Észak-Amerikában jellemzően pusztító 3-as értéket. Ez a jelenség ugyanis ott alakul ki, ahol a nehéz, fojtóan meleg levegő fölé gyorsan érkezik nagy tömegű hideg légáram. Márpedig hazánkban egyre gyakoribbak az extrém hőmérséklet-ingadozások, így a viharfelhőkből kialakuló forgó, úgynevezett szupercellák is, amelyek a tornádókért felelősek.
