Semmit rólunk nélkülünk!
A tüntetők az Eötvös térről vonultak a Szalay utcába, közben többen Balog Zoltán humánminiszter lemondását, illetve „felzárkózását” követelték. A demonstrálók a Szalay utcában, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) előtt valódi érdekegyeztetést, kiszámítható oktatásirányítást, egyenlő esélyeket, integrált oktatást, intézményi autonómiát követeltek. A Szalay utcában – körülbelül 300-400 résztvevő előtt – szakszervezeti vezetők, tanárok, diákok szónokoltak; a tömegben „Vigyázz, önálló vélemény”, „Semmit rólunk nélkülünk!”, „Erőforrás ám a nénikétek!” feliratú transzparenseket lehetett látni.
Gaskó Istvánt, a Liga szakszervezeti tömörülés vezetőjét – aki jobb pedagógusnapot kívánt, és többek között a tanárok fizetését kevesellte, valamint a tanárok sztrájkjogának megvonása ellen szólalt fel – kifütyülték, többen árulónak, Júdásnak minősítették, és beszéde alatt hátat fordítottak a színpadnak, amiért „különutas” tárgyalásokat kezdeményezett a kormánnyal.
Lázár Júlia tanár a Hálózat a Tanszabadságért képviseletében a társadalom közönyéről szónokolt: „hallgatunk és segítünk dobozolni”. A szónok szerint aki fél, már nem demokráciában él, de ezért éppúgy felelős, mint az, aki félelemben tartja – „csak a közönyt ne!”. Tóth Fruzsina és Kalmár Dávid a Hallgatói Hálózattól az esztelen, átgondolatlan oktatási reformról, a diákok hangjának semmibevételéről beszélt. A diákszervezetekkel folytatott kormányzati tárgyalások szerintük a problémák átnevezésére korlátozódtak: a tandíjból hozzájárulás lett, a hallgatói szerződésből nyilatkozat, a keretszámból kapacitásszám.
Az oktatásirányítás által beígért következő – a Hallgatói Hálózattal folytatandó – egyeztetésről pedig azt mondták, Hoffmann Rózsa és Klinghammer István ugyan „szeretettel várja” őket, bár még mindig nem értik, miért is tüntetnek. – Döbbenetes, hogy a demokrácia harmadik évtizedében eljutottunk oda, hogy az emberek kritikájukhoz nem merik vállalni a nevüket – erről Mendrey László, a főszervező PDSZ elnöke beszélt a sokak által anonim „aláírt” petíciójukra utalva. Mendrey az ősszel bevezetendő pedagógus-életpályamodellt bírálta, mondván, már így is átlagosan 51 órát dolgoznak a tanárok, szeptembertől pedig további többletmunkát hárítanak rájuk. Mézesmadzagként ott a béremelés, amiről a Fidesz egyik alelnöke azt mondta, hogy megvan a fedezete a költségvetésben, majd egy másikuk közölte, hogy erről szó sincs.
Jutalommal is kecsegtetik a pedagógusokat – bruttó 3333 forinttal, ami egy jogász órabérének felel meg. Mendreyék a tüntetés végén – egy szál sárga rózsa kíséretében – petíciót adtak át az Emmi képviselőjének, melyben tiltakoznak a köznevelési törvény ellen, követelik a pedagógus-életpályamodellben szereplő béremelés szeptemberi bevezetését. Felhívják Balog Zoltánt, vesse latba befolyását, kezdeményezzen jogszabály-módosítást, hogy az európai értéknek számító szubszidiaritás elve a közoktatás minden szintjén érvényesüljön; felszólítják továbbá, tegyen meg mindent, hogy a pedagógusok lelkiismereti és szólásszabadságát veszélyeztető pedagógus kar létrehozása ne valósulhasson meg.
Emmi: van mit ünepelni
Az oktatási államtitkárság még a tüntetés előtt közleményt adott ki a pedagógusnap alkalmából, eszerint az elmúlt három évben intézkedéseik kel egyértelművé tették, hogy tisztelik és elismerik a pedagógusok erőfeszítéseit. Szerintük van mit ünnepelni, a változások ugyanis mind a gyermekek és a pedagógusok érdekeit szolgálják. Az Emmi úgy véli, a pedagógusok társadalmi tekintélyének helyreállítását szolgálja a Magyar Pedagógus Kar létrehozása, amely egyben megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a hivatásukat érintő döntésekben az oktatásirányítás legfontosabb partnerei a pedagógusok legyenek. „A kormány sok évtizedes adósságot pótolva, amint az ország gazdasági helyzete megengedi, bevezeti a pedagógus-életpályamodellt, amely jelentős mértékben javítja a pedagógusok élet- és munkakörülményeit, nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésükkel elismeri munkájuk fontosságát” – áll a közleményben.
