A vágy vitatott tárgya
„A közmunkában az lenne a jó, hogy megkapnánk a segély dupláját, és akkor jobban tudnánk haladni, mondjuk felraknánk a víz- vagy villanyszámlát. Én legalább egy éve járok be (az önkormányzathoz), hogy hívjanak be, de nem hívnak, mer azt mondják, hogy most férfi kell. Pedig szerintem egy nő is áshat az utcán éppen, vagy van ottan iskola, ahol lehet takarítani. Mer most is vannak bent jó páran, csak azt nem értem, miért olyan sok időre hívnak be egy embert, mikor a másik is vár arra, hogy behívják. Ha nem lesz meg a munkalehetőség, elveszítem a segélyt is. Az önkéntes közmunkáról, hogy ezzel kaphatok a segélyre jogot, nem hallottam.” (Kétgyerekes, 26 éves, csereháti roma asszonnyal készült beszélgetés részlete egy most folyó kutatásból.)
Az interjúmúlt év vége felé készült, csak remélni lehet, hogy az asszony még az év vége előtt kapott munkát. Mert az első két-három hónap – mint mindig – holt szezon volt a közfoglalkoztatásban, legyen szó az ország legfejlettebb régióinak egyikéről, a nyugat-dunántúliról, vagy a legnehezebb helyzetben lévők egyikéről, az észak-magyarországiról. Csak az élethelyzetek különböznek alapvetően itt és ott. A Győr-Moson-Sopron megyei kormányhivataltól kapott tájékoztatás szerint tavaly sokan azért léptek ki a közmunkából, mert találtak maguknak állást, Észak-Magyarországon viszont irigyelt státusz a közmunkásoké, ők talán legalább a villanyt ki tudják fizetni.
Mindenesetre a közmunka tűnik a kormány eddigi legsikeresebb „fegyverének” a foglalkoztatás növeléséért folytatott harcában. Tavaly összességében 271 ezer ilyen szerződést kötöttek az önkormányzatok Kulinyi Márton foglalkoztatáskutató számításai szerint. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ennyien tettek szert hosszabb-rövidebb, államilag finanszírozott munkára. Hiszen köztük voltak olyanok, akiket többször alkalmaztak, míg sokan kimaradtak ebből a lehetőségből. Tavaly egyébként mintegy hatezren a 30 napnyi közmunka hiánya miatt vesztették el segélyüket.
„Feneketlen kút”, sóhajtja az egyik munkaügyi központ munkatársa a közmunkára elkölthető pénzeket említve, és a számok tükrében igaza is van. Két évvel ezelőtt a Nemzeti Foglalkoztatási Alapból (NFA) alig 60 milliárd forintot – igaz, ez jóval kevesebb volt, mint az előző évi – költöttek erre az egyetlen eszközre, tavaly 130 milliárdot, ez évre pedig az előirányzat 150 milliárd.
De ez nem jelenti azt, hogy foglalkoztatáspolitikára több jutott volna, pusztán az NFA költségvetése rendeződött át: 2011 óta 20 százalékról 45 százalékra emelkedett a közmunkára fordított összegek aránya. Ugyanakkor a munkanélküli-járadékra kifizetett összegek részesedése 43-ról 17 százalékra csökkent – derül ki Cseres-Gergely Zsombor, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója által készített összeállításból. Történik ez a feltételek hektikus változása közepette. A közmunka felfuttatásának kezdete a gazdasági válság kitörésének idejére esett, ekkor még a közmunkáért járó fizetés megegyezett a minimálbérrel, bár ritka volt a napi nyolcórás munka. A Fidesz-kormány első intézkedései közt leállította a közmunkát, majd újraindította, kezdetben a napi négyórás munkavégzést, majd tavaly a nyolcórásat, idén pedig a hatórás időtartamot „preferálva”. Bevezette a közmunkásbért, ami jelenleg napi nyolc órára nettó 49 ezer forint havonta, napi hat órára pedig 38 ezer.
Minden viszonyítás kérdése azonban: időközben harmadával, hatezer forinttal csökkent a foglalkoztatást helyettesítő támogatás (fht) összege – miközben a pénz értéke is csökkent. Így sokak számára továbbra is a vágyak netovábbja az akár napi hatórás közmunka. A közmunkára vonatkozó jogi szabályozás pedig 2000 óta nyolcszor változott meg alapvetően, s történt ez mindenfajta tényadat, előzetes, illetve követéses hatásvizsgálat nélkül. Az OECD-átlagnak a négyszeresét költjük el erre a munkaerő-piaci eszközre – állapítja megKöllő János, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének munkatársa, nem kevés indulattal hozzátéve, hogy 12 éve sok százezer ember sorsával játszanak „próba szerencse alapon”. Azt, hogy Magyarországon egyfajta csodaszerként használják ezt az eszközt, igazolja a Munkaügyi Szemle idei első számában Koltai Luca készítette elemzés is. E szerint a válság idején 2007–2010 között több európai országban még csökkent is a közfoglalkoztatásba belépők száma – Németországban, Franciaországban, Szlovákiában például ötödével –, Magyarországon viszont hatszorosára, 100 ezer főre nőtt.
Ez év végére pedig a tervek szerint eléri a 300 ezret. Ha arra a kérdésre keressük a választ, mire jó a közmunka, akkor először talán definiálni kellene, mi is az – szögezi le Herczog László volt munkaügyi miniszter. Az ő meghatározása szerint olyan tevékenység, amit állami intézmény szervez közérdekű vagy közcélú, a normál működés részeként nem teljesíthető feladatra, különben versenyhátrányba hozza a környéken működő kisvállalkozásokat. Az a közmunka pedig, amelyhez nem társul képzés, egyszerű jövedelemszerző tevékenység, nem a munkaerőpiacra visszavezető lehetőség. A volt miniszter a minimálbér alatti közmunkásbért különösen felháborítónak tartja. Ezzel az erővel – mondja – minden törvényben rögzített jog megkérdőjelezhető. Véleménye szerint védhetetlen alanyi jogú juttatások feltételhez kötése, a jogállami megoldás, ha valaki megsérti az érvényes rendelkezéseket, a figyelmeztetés, majd a bírságolás lenne. A támogatás megvonása kilátástalan helyzetekhez vezet, amelyek következménye könnyen kiszámítható.
Kutatási adatok a közfoglalkoztatásról
Kulinyi Márton most folyó kutatása során 870 közfoglalkoztatás-szervezőtől kapott választ. A megkérdezetteknek osztályozniuk kellett, hogy az egyes funkciók ellátására mennyire alkalmas a közmunka. A megkérdezettek alig harmada gondolta úgy, hogy ez több-kevesebb segítséget ad a munkavállaláshoz. Negyedük találta megfelelő jövedelemszerzési lehetőségnek a közmunkát, és háromnegyedük a tartós munkanélküliség kezelésére sem látta jó eszköznek. A közmunkaszervezők két feladatra tartják alkalmasnak a közmunkát: bevált munkatesztként, valamint „kíméli a költségeket”. És éppen ez az egyik legnagyobb veszélye – osztotta Kulinyi a volt munkaügyi miniszter véleményét –, hiszen a foglalkoztatók emiatt ellenérdekeltek abban is, hogy a legügyesebbek visszakerüljenek a nyílt munkaerőpiacra. Mert nincs olcsóbb egy államilag támogatott villanyszerelőnél vagy kőművesnél. A következmény, hogy kisvállalkozók sora lehetetlenülhet el.
