'Mérnöki pályához kantáros nadrág való'

„Női informatikus vagy? Az olyan, mint a tengerimalac: se nem tengeri, se nem malac. ... Akkor férfi, vagy nő, vagy izé vagy?” Többek között ilyen megjegyzésekkel szembesülnek azok a nők, akik műszaki, informatikai területen tanulnak a felsőoktatásban – hívta fel a figyelmet egy kutatássorozat, amely arra kereste a választ: hogyan lehetne növelni a reálképzésekben részt vevő nők számát.

A műszaki és a természettudományos pálya népszerűtlensége régóta probléma a magyar felsőoktatásban, és ma már komoly szakemberhiány mutatkozik egyes műszaki szakmákban. A helyzetet nem oldotta meg, hogy ezen szakokon pár éve fölemelték a fölvehetők keretszámát, sőt: ma gyakorlatilag érdemi szelekció nélkül, alacsony pontszámokkal és korlátozott tudással lehet bejutni a műszaki és a természettudományos képzésekre.

Szakemberek szerint a megoldás a női hallgatók megnyerése lehetne ezen szakterületek számára. Hiszen az egyetemeken és a főiskolákon több nő tanul, mint férfi, a nők középiskolai eredményei jobbak, ráadásul kitartóbbak is felsőfokú tanulmányaik során; azaz kisebb arányban esnek ki menet közben a képzésből.

A magyar PISA-eredmények pedig nem mutatnak ki különbséget a fiúk és a lányok természettudományos teljesítményében, és matematikából is csak enyhe előnyt jeleznek a fiúk javára. Mégis: a matematika-, a természettudományos és a műszaki képzésekben 3,5-szer több férfi tanul, mint nő. Informatika szakra például a nők 1,2 százaléka, a férfiak 6 százaléka jár, a műszaki tudományok területén a nők 7,8, a férfiak 33,5 százaléka képezi magát. A Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézet arra kereste tehát a választ: mi az oka annak, hogy ilyen kevés nő választja ezeket a pályákat. Fókuszcsoportos interjúkat készítettek pályaválasztás előtt álló középiskolás lányokkal és pedagógusaikkal, illetve az Óbudai Egyetem gépészmérnök, villamosmérnök, illetve informatika szakán tanuló női hallgatókkal és oktatóikkal.

Vicsek Lilla, a Krolify Intézet kutatási igazgatója a vizsgálatot összegző konferencián elmondta: a műszaki képzésben tanuló lányok jelentős része családi – többnyire apai – minta alapján választotta ezt a pályát, de a szülők így sem támogatták feltétlenül lányuk ambícióit, mert attól tartottak: „túl nehéz lesz neki”. A tágabb környezetben pedig megütközést váltott ki műszaki irányú pályaválasztásuk. Sok lányt azzal a sztereotípiával szembesítettek: a mérnök és informatikus nő hallgatók nőietlenné válnak, „kantáros nadrágban és kockás ingben járnak”.

A lekicsinylő beszólások, a sikamlós poénok, a „nőnek a konyhában a helye” vagy „nő ne legyen mérnök” megjegyzések végigkísérik az egyetemi éveket is – számoltak be tapasztalataikról a hallgatónők. Vannak oktatók, akik kiemelt figyelmet szentelnek a női hallgatóknak, sőt, segítő szándékkal könnyebb feladatokat is adnak nekik, ám ez sok esetben a lenéző attitűdből is fakadhat. Az oktatók akaratlanul is másodrendű egyetemi polgárokat kreálnak a lányokból, akiket elsősorban a családi feladatok elvégzéséhez kapcsolnak. Mint arra Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem docense rámutatott: már magát a kérdést is – miért megy kevesebb lány informatikai, műszaki képzésre? – természetellenesnek találják.

Úgy vélik: a fiúkat jobban érdeklik a reál tudományok, jobbak matematikából és a természettudományokból, ennek pedig biológiai okai vannak. „A nők nők, a fiúk fiúk” – érvelt az egyik oktató. Amikor azonban a kutatók a hallgatók nemek szerinti teljesítménykülönbségeire kérdeztek rá, alapvetően hasonló osztályzatokról számoltak be, sőt, egyes oktatók utaltak rá, hogy a lányok jobb eredményeket érnek el. Ezt azonban az eltérő tanulási stratégiával magyarázták: „a lányok hamarabb belátják, hogy tanulni kell”. Vagyis sztereotip módon ellentétbe állítják a fiúkat és a lányokat: szorgalmas, magolós lányokra és kreatív, lusta fiúkra bontva a hallgatókat.

Az egyetemen tanuló lányokat a sztereotípiák és az elítélő megjegyzések nem rettentették el pályaválasztásuktól: sőt, egyfajta bizonyítási vágyat ébresztettek bennük. A még pályaválasztás előtt álló középiskolás lányok egy részénél ugyanakkor kiderült: eredetileg volt bizonyos szintű műszaki érdeklődésük, ám mégsem szándékoznak ilyen szakokra jelentkezni. Részben környezetüknek a lányok műszaki tudására és képességeire vonatkozó negatív, lekezelő hozzáállása miatt, részben pedig azért, mert nincs elég önbizalmuk a pályához. A többség saját bevallása szerint azért nem jelentkezik műszaki pályára, mert nem érdekli őket ez a férfiasnak tartott terület. Az interjúkból kiderült az is, hogy fogalmuk sincs, valójában milyen munkavégzés zajlik ezekben a szakmákban, női minták nincsenek előttük ezen a téren.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.