Az évad, amit hirdetünk, nagyon bátor évad, nem egy biztonsági évad – hangoztatta Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház újdonsült – s szakmai körökben a teljesítménye mellett állítólagos bátorságáról ismert – direktora, amikor a minap személyesen árusított színházjegyeket a Vörösmarty téren. 

Történt ez néhány nappal azt követően, hogy megismerhettük, ahogyan egy szép nagy buzizással sommázza az Alföldi- és a jövendő Vidnyánszky-éra közötti különbséget Kerényi Imre, a „tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott”.

Bizonyára hitelesen ígér bátor színházat az, akinek pusztán szemlesütve megkockáztatott diszkrét fejcsóválásra telik annak kapcsán, hogy az őt patronáló miniszterelnöki megbízott szavain a Polgári Szalon közönsége, meglett hölgyek és urak élénken kacagnak, amikor egy volt színidirektor szenvtelenül lebuziz egy rendezőt, egy társulatot s bizonyos értelemben egy színházba járó társadalmi csoportot is. Nehéz vizsgálni, miként fér össze e mondanivaló a polgári értékrenddel. De azt is, miként fogadja a bátor színházat majd az a hölgy, aki a sorban állva ekképpen írja le igényeit: „Valódi, tradicionális szellemben előadott darabokat szeretnénk látni a szerző eredeti elgondolása szerint, nem elképesztő ötletek sokaságát, hanem ahogyan a szerző azt megírta, ezen belül művészien. A túlzott kreativitás nem biztos, hogy egyenlő a művészettel...”

A felháborodás hatására utóbb a direktor bántónak és igaztalannak minősítette Kerényi szavait, majd az RTL Klubnak csak kifejtette, hogy „olyan súllyal van jelen a homoszexualitás a jelenlegi Nemzeti Színházban, ami nem felel meg annak, amilyen súllyal az a társadalomban jelen van”. A bátorság jegyében.

A mutatvány sikerült. Ezek a szavak már nem vertek különösebb hullámokat, apró megjegyzéseken túl, a botrány elcsitult, s úgy tűnik, Kerényinek mégis igaza van. Még ha gondolatait Vidnyánszky öntötte is – látszólag – szalonképes formába. Ezen a ponton persze okkal kérdezhetjük: hol a bátor színházi szakma, amely egy ilyen gigantikus köpönyegforgatás után kikéri magának mindezt, például az emberi méltóságukban megsértett kollégáik nevében? Hol vannak a bátor szakemberek, akik leülnének a direktorral beszélgetni arról, mire alapozza ezt a primitív összehasonlítást? Hogy miként mérte meg a homoszexualitás jelenlétét a társadalomban? Hogy tényleg, Vidnyánszky mesternek annyi maradt meg az egyébként frenetikus sikert aratott Angyalok Amerikában című darabból, hogy az a homoszexualitásról szól? Hogy tényleg ilyen szemlélettel akar színházat vezetni?

Mindenkinek lehet jó és rossz napja, jó és rossz kijelentése – kommentálta a helyzetet a Vörösmarty téren jegyet vásárló pedagógus úr. Diplomatikus véleménye önmagában jelzi, hogy ennek a történetnek mennyi köze van a gerincességhez.