Ebben a küzdelemben az ezüstéremnek nincs értéke
– Izgatottan olvasta a Heti Válasz őszödi „leleplezését”?
– Egyáltalán nem. Ezen már túl vagyunk. A Fidesz azt hiszi, hogy ezzel még feszültséget tud gerjeszteni, de ez egyáltalán nem befolyásolja az együttműködést. Ha minden kétséget kizáróan bizonyítani lehetne a valós eseményeket, az természetesen érdekelne minket, de sci-fivel vagy teleregényekkel nem foglalkozunk.
– Május elsején csatlakozásra hívta a korábban az Együtt 2014–Párbeszéd Magyarországért szövetséggel kötött megállapodáshoz a DK-t, az MSZDP-t, a SZEM-et és a Liberálisokat. A folytatásról nem hallani. Kapott válaszokat?
– Nem további tárgyalásokat ajánlottunk, hanem az elfogadott pontokhoz való csatlakozásra hívtuk a szervezeteket. Bár formálisan még nem történt csatlakozás, ezek a pontok mindenki számára vállalhatók, elutasító válasz senkitől nem érkezett.
– A korábban javasolt menetrend szerint az Együtt 2014–PM szövetséggel június 15-én részletes tárgyalások kezdődnek. Az MSZP milyen céllal ül asztalhoz?
– Mi a mielőbbi tárgyalást szorgalmaztuk, de Bajnai Gordonék időt kértek. Ezt tudomásul vettük. Az biztos, hogy június második felében asztalhoz fogunk ülni. Az MSZP politikai ajánlata világos: szerintünk szavazatot maximalizálni akkor lehet, ha mind az egyéni jelöltek, mind a listaállítás során összefogunk. A jelöltek kapcsán ebben az elvben már megállapodtunk, a közös listát illetően még nem világos az Együtt 2014 álláspontja.
– Egy korábbi interjúban az MSZP-t buszhoz, az Együtt 2014-et személyautóhoz hasonlította. Látható, hogy Bajnai Gordonék pártja egyelőre nem tudta kiugróan megerősíteni a támogatottságát, bár képes volt a bizonytalanok egy részét megszólítani. Nehezen hihető, hogy az MSZP nem a „buszos” pozícióból fog tárgyalni.
– Partneri pozícióból tárgyalunk. Fel sem merült, hogy ne egyenrangú partnerként tekintsünk a többiekre; persze nyilván különböző súllyal. Kellően rugalmasak leszünk a tárgyalások során, s ugyanezt várjuk el a másik féltől is.
– A százhat egyéni választókörzet jelöltjei közül arányaiban hány szocialista személyhez ragaszkodik?
– Ez idő előtti kérdés. Előbb a tartalmi ügyekről kell megállapodni, a személyekről csak azt követően. Az SZDSZ-szel való koalíció megmutatta, hogy ha nincsenek előre leverve a cölöpök, akkor az számos belső konfliktus forrása lehet. Magyarországon annyi megoldandó probléma van, hogy jövőre sem kampányolni, sem kormányozni nem lehet világos program nélkül. A sok, koalíción belüli vita a kormányzóképtelenség képét sugározza a választók felé. Ezt el kell kerülnünk. Nekem most az a legfontosabb, hogy legyőzzük a Fideszt, hiszen e nélkül nincs lehetőség a gazdaság rendbetételére, a szegénység csökkentésére, a munkahelyteremtésre, a tisztességes bérek elérésére. Ugyanakkor tisztán kell látni, ahhoz, hogy a 2014-es választásokon az MSZP megszerezze a második helyet, nem kell összefogás. A második helyet most is, egyedül is képesek lennénk elérni. De ebben a küzdelemben az ezüstéremnek nincs értéke. Aki nyer, mindent visz. Arról nem is beszélve, hogy a pártfinanszírozás fideszes átalakításával ez már nem csak pártpolitikai küzdelem, jószerével élet-halál harc is. Mi azért akarunk összefogást, mert meg akarjuk nyerni a következő választásokat, mégpedig fölényesen.
– Arra utal, hogy a kormánypártok megvonnák a választási évben az állami támogatást a pártoktól?
– Mivel az MSZP az egyetlen olyan erő a Fidesz mellett, amelynek van országos infrastruktúrája és szervezete, ezért a pártfinanszírozási módosítást egyértelműen a szocialista párt elleni támadásként lehet csak értékelni. Ha megvonják az állami finanszírozást, akkor nem tudjuk miből fenntartani az irodákat, fizetni a rezsit, törleszteni a hiteltartozásokat. Ha ezt így hagyják – ami egyébként a Fidesznek sem jó, mert ha elveszítik a választást, az ő kasszájukból is hiányozni fog ez a támogatás –, akkor nehezen mossák majd le magukról, hogy nem tisztességes forrásokból, Simicska Lajos megkérdőjelezhető módon szerzett állami pénzeiből vagy akár a trafikmutyival kiosztott koncessziók visszaosztott bevételeiből finanszírozzák a működésüket. Ha ezt ebben a formában fogják megszavazni, azzal magukra húzzák ezt az árnyékot. Mi a tisztességes és átlátható működés mellett köteleztük el magunkat, ezért küzdünk az állami támogatás megmaradásáért. Fontos, hogy mindenki értse: ez csak első látásra szól a pénzről. Az a kérdés, hogy Magyarország második legszervezettebb pártja fenn tudja-e tartani a működését, s ezzel versenyképes kihívói pozícióját. Ez túlmutat az MSZP pénzügyi helyzetén, ez a centrális erőtér megteremtése és a többpártrendszer felszámolása irányába tett újabb lépés.
– A trafikbotrány is túlmutat a koncessziók kiosztásán, a szekszárdi hangfelvétel egyértelműen bizonyította a mutyimechanizmust, mégsem érződik az általános felháborodás.
– Egy miskolci fideszes politikus a napokban adta vissza a családja által elnyert, a megemelt árrésnek köszönhetően egyébként havi többmilliós bevételt jelentő trafikokat, nyilvánvalóan azért, mert a saját környezetéből érkező jelzések világossá tették: morálisan nem tartható tovább a dolog. Vagyis azt gondolom, igenis van felháborodás és tiltakozás, függetlenül attól a megfélemlítéstől, amit a kormánypárt meghirdetett. A Fidesz mozgásán is érződik, hogy megijedtek: erről szól a Portik–Laborc-ügy és az őszödi „leleplezés” is. El akarják fedni a politikai botrányt. Szeretném leszögezni, hogy a Simicska–Nyerges-„sikerek” és a trafikmutyi miatt a számonkérés sem fog elmaradni. A társadalmi béke előfeltétele a politikai felelősök megnevezése. Intézményesítették a korrupciót, ma már törvényeket igazítanak egyes személyek gazdasági érdekeihez. Ezt nem lehet büntetlenül megúszni. Nem is fogjuk hagyni.
– Nem telik el úgy parlamenti ülésnap, hogy a kormánypártok ne bírálnák Bajnai Gordont, az utcákon kihelyezett plakátokon is a volt kormányfő szerepel Gyurcsány Ferenccel. Örül, hogy nem az ön „karakterét gyilkolják”, vagy inkább zavarja, hogy nem tekintik érdemi ellenfélnek?
– Vagy talán azért nem vagyok ezeken a plakátokon, mert nehezebben vagyok támadható? De mindegy is: a politikában ez nem öröm kérdése, hiszen sokszor épp engem vesznek célkeresztbe. Az pedig természetes, hogy egy nyolcéves kormányzati periódus miniszterelnökei emblematikus figurákká válnak, s így elsősorban rájuk tüzelnek. De ha a kérdés logikáját veszem alapul, akkor nyilván Gyurcsány Ferenc a legerősebb kihívó, hiszen hosszú évek óta szerepel a Fidesz céltáblájának kellős közepén. A Fidesz ezzel kapcsolatos kommunikációja mögött szerintem inkább az húzódik meg, hogy a volt miniszterelnökökkel lehet ráerősíteni az agymosó kampányra. Az „elmúltnyolcévezés” kétségtelenül sikeresen beivódott a választók tudatába, ezt akarják minél tovább fenntartani.
– De az „elmúltnyolcév” a szocialista párt bélyege maradt. Annak ellenére is, hogy Gyurcsány és Bajnai már más pártokat vezet. Ön korábban nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megújítsa az MSZP-t, lecserélte a teljes vezetőséget, a logót, teljesen átírták az alapszabályt. Mégis mintha sokan nem tartanák elég hitelesnek a korszakváltást.
– Válaszolhatnám erre azt is, hogy ha a megújult MSZP nem hiteles e tekintetben, akkor azok sem lehetnek azok, akik vezetői voltak ennek a nyolcéves periódusnak. Az élet úgy hozta, hogy az elmúlt nyolc év szocialista kormányaink egyik miniszterelnöke sincs már a szocialista párt mellett. Legyünk realisták: ez a fajta „nyolcévezés” mindhárom pártot sújtja. A DK-t Gyurcsány miatt, az Együtt 2014-et Bajnai miatt, az MSZP-t pedig a kormányzó többség biztosítása miatt. Ezt a fajta megbélyegzést nem tudjuk csak úgy lerázni magunkról, mint kutya a vizet. Nem elég azt mondani, hogy „nekem mától nincs közöm azokhoz az évekhez”. Ha ilyen egyszerű lenne, már rég megnyertük volna a választásokat. Amikor újra pártelnöknek választottak, az első beszédemben végigvettem a kormányzás hibáit, és megkövettem érte a választókat. Elismertem, hogy a fideszes kétharmad létrejöttében az MSZP tévedéseinek is komoly szerepe volt. Annál többet nem igen lehet tenni, mint beismerni a saját hibáinkat, tanulni belőlük, és új pályát nyitni. Ha a korszakváltásról beszélnek, le kell szögeznem: mi már ezt rég megtettük. Az MSZP változott a legtöbbet a rendszerváltás óta. Ugyanakkor tény, hogy tovább kell vinnünk ezt a vártnál nehezebben építhető új imázst, és közben politikai cselekvéssé kell formálnunk az emberek csalódottságát.
– Jól vettem ki a szavaiból, hogy valójában azt mondta, hogy ön erősebb kihívói karakter a volt miniszterelnököknél?
– Én csak azt mondom, hogy ami bélyegként hátráltatja még az MSZP-t, az ugyanúgy lehúzza Bajnai Gordont is. Ugyanakkor az is látható, hogy az LMP-ben nehezen találni olyan emblematikus figurát, aki részese volt az elmúlt nyolc évnek, mégsem sikerült áttörést elérniük és harmincszázalékos szimpátiát szerezniük. Ebből az is látszik, hogy a választók támogatásának megszerzése bonyolultabb feladvány annál, mint hogy egyszerű politikai kommunikációval meg lehetne oldani. Senki ne gondolja, hogy ha kész a szövetség, az másnap automatikusan erősebb lesz a Fidesznél. Az együttműködés szükséges, de nem elégséges a választási győzelemhez. Megfelelő szervezetet és üzeneteket kell társítani ahhoz, hogy a bizonytalanok a demokratikus ellenzék mellé álljanak.
– Látja azt a helyzetet, amikor az MSZP kongresszusa Bajnai Gordont kéri fel miniszterelnök-jelöltnek?
– Az MSZP életben maradására korábban senki nem fogadott volna, most mégis mindegyik ellenzéki szereplő alapvetésként fogadja el, hogy a szocialista párt nélkül nincs kormányváltás. Szervezeti logikán ez a párt joggal lép fel azzal az igénnyel, hogy meghatározó szava legyen a miniszterelnök-jelölt kérdésében. Ezt a jogot elvitatni a szocialista párttól politikai, stratégiai tévedés. Miközben egyenrangú partnerek között történik majd a szövetségkötés, nem azonos súlyú partnerek között köttetik a megállapodás. Hiszen a mi irodáink fogják segíteni a kampányt, a mi embereink járnak majd házról házra, a mi infrastruktúránkat, humán és részben anyagi forrásainkat fogja a szövetség használni a győzelem érdekében.
– Ön ambicionálja a pozíciót?
– Nézze, ambíció nélkül vezető nincs.
